Orvosi Hetilap, 1926. május (70. évfolyam, 18-22. szám)

1926-05-02 / 18. szám

452 ORVOSI HETILAP 1926. 18. sz. vastagbéltartalom. Ezen tapadósság miatt a bél műté­tek előtt sokszor kellőképen ki nem tisztítható. Dagana­toknál ezenfelül a béltartalom tovahaladása rendesen akadályozott, a béltartalom a daganat felett pang, bom­lik, a szűkület miatt a belet nem lehet jól kitisztítani. A pangó bélsár részben mechanikusan, a bélfal feszí­tése által részben igen fertőző voltánál fogva akadá­lyozza a bélvarrat gyógyulását s ez varratelégtelenség­hez vezethet. A sebészek már régóta igyekeztek ezen okokat megszüntetni és elsősorban a bélegyesítés tökéletesíté­sére törekedtek. Megkísérelték a belet fémgyűrűvel vagy felszívódó anyagok segítségével egyesíteni (maka­rónitészta, sárgarépa, magnéziumgyűrű), de minden kísérlet fölött a varrat győzedelmeskedett. Ma általá­ban két-három rétegben varrják a belet, mint azt Körte, Haberer, Hartert, Moszkovicz és mások munkájából is kitűnik. Igen nehéz kérdés a béltartalom mechanikus és fertőző hatásának távoltartása, illetve csökkentése. Itt elsősorban a beteg előkészítése és utókezelése jön tekin­tetbe. A műtét előtt alkalmazott hashajtóval, beöntés­sel azonban szűkület esetén nem mindig tudjuk kellő­képen kitisztítani a belet. A bélsár felpuhítására sokan Pendl eljárását alkalmazzák, aki a műtét utáni napon 1—Vá evőkanál ricinust és azután 11 napig % kanállal ad. A műtét utáni 3—4. napon megindul az igen híg széklet és a bélsár nem sűrűsödik be. Reicht a műtét után egy napig nem ad enni a betegnek, s bőralatti konyhasós infusióval és 150—200 g-os végbélbeöntéssel fedezi a beteg vízszükségletét. A 3—4. napon olajos be­öntést ad. Pauchet hashajtónak paraffinolajat ajánl. Ezenkívül még, az egyes sebészek szerint, a betegek utókezelésének számtalan változása ismeretes. Klini­kánkon a betegek, ha nem voltak elaltatva, pár órával a műtét után, altatásnál másnap, kortyonként hideg teát kapnak inni a konyhasós infusió mellett. A vég­bélen át cseppentő készülékkel vizet csak akkor viszünk be, ha a varrat magasan fekszik, nehogy az esetleg összegyűlő víz a varratokat szétfeszítse. Beöntést csu­pán 48 óra múlva alkalmazunk és pedig 5—10 cm3 glyce­­rint, esetleg 2—3-szor is, míg a szelek megindulnak, ami a 3—4. napon legtöbbször bekövetkezik. Ezután olajos beöntés és ricinusra a széklet rendesen könnyen meg­indul. A bélsár mechanikus hatása mellett sokkal veszé­lyesebb ennek igen fertőző volta. Míg ugyanis a gyo­mor és a vékonybél aránylag kevés baktériumot tartal­maz, a vastagbél ezekben rendkívül gazdag. A gyomor­nedv sósav tartalmánál fogva erősen baktericid hatású. A vékonybéltartalom, az ileum alsó részletét kivéve, csaknem csíramentesnek mondható, amiben nagy szere­pet játszik a bélnyálkahártyának azon tulajdonsága, hogy a vele érintkező mikroorganismusokat megöli, mint azt Schütz, Rolly, Liebermeister vizsgálatai bizo­nyítják. A vékonybél ezen baktériumelpusztító képes­­sége azonban igen könnyen megszünhetik. Ha pl. a bél kiürülése akadályozott, s a béltartalom pang, úgy ez csakhamar telve van baktériumokkal, melyek azután, ha a kiürülés rendessé válik, ismét hamarosan elpusz­tulnak (Ad. Schmidt). Az ileum alsó részében, amint a vakbélhez közeledünk, mindinkább szaporodnak a baktériumok, s számuk a vastagbélben még növekszik. A baktériumok száma rendkívül nagy, így Strassbur­­ger szerint könnyen emészthető táplálék mellett a bél­sár beszárítható anyagának csaknem is­ a baktériumok­ból áll, ami Lucksdorf számítása alapján kb. 128 billió­nak felel meg, azaz A milliónak köbméterenként. Klein ugyan a baktériumok 99%-át táptalajon már nem tudta tenyészteni, de egyrészt ez nem bizonyítja azt, hogy ezek az élő szervezetben is életképtelenek, másrészt a megmaradó 1% is oly nagy mennyiség, hogy ez a vas­tagbéltartalom fertőző voltát kellően megmagyarázza. A vastagbélbaktérium flórája függ a táplálkozás minő­ségétől. Így csecsemőknél a baktériumflóra más, mint felnőtteknél. Legtömegesebben a coli bacillus fordul elő, de kóros esetekben, pl. ileusnál vagy rákos fekélynél staphylo- és streptococcusok is nagyobb számban jelen­nek meg. Ebből magyarázható, az eves sebváladékokon és a pangás következtében keletkező rothadási termé­keken kívül, a pangó béltartalom rendkívül fertőző volta, ami az ileusos betegeknek fertőzés iránt egyéb­ként is nagyfokú érzékenysége mellett feltétlenül hozzá­járul a fertőzés (pl. hashártyagyulladás) kifejlődésé­hez. De maga a coli bacillus is bizonyos körülmények között képes gyulladást okozni, úgy a környezetben (hashártya, hasfal), mint távoli szervekben (mellhártya, meninx), sőt általános fertőzést is okozhat (Lexer). Ha a hashártya a béltartalom kijutása következtében fertő­ződik elsődleges fertőzésről beszélünk. Régebben, a mai műtéti technika kifejlődése előtt, leginkább az ily mó­don keletkezett hashártyagyulladás volt a halál oka. Ma, mióta a hasüreg izolálása és a helyes varrási mód általánosan elterjedt, ez már kivételesnek mondható. Mióta a varrási technika tökéletesedett, a varratelég­telenség okozta másodlagos hashártyagyulladás is, mely régebben igen gyakori volt, szintén ritkának mondható. De jól alkalmazott varratok mellett is keletkez­hetik a műtét után hashártyagyulladás anélkül, hogy a hasüreg műtét közben fertőződött volna. Ennek oka a varratok fertőződésében keresendő, amelyek fertő­ződhetnek akár műtét közben, akár műtét után a bél felől, amikor idegen testként szerepelve gyulladást és varratelégtelenséget okoznak és kilökődnek, amint erre a figyelmet Schleffer felhívta. Helybeli körülírt has­hártyagyulladás is reáterjedhet a varrat helyére, s a varrat meglazulhat. Okozója lehet a varratelégtelen­ségnek a bél rossz tápláltsága is, amikor a táplálkozási zavar következtében széli elhalás lép föl és a seb széle emiatt nem tapad össze. Ennek elkerülésére a meso­­colont közel e bélhez vágjuk át, hogy az ezek közt lévő összeköttetések ne sérüljenek meg. A széli elhalás külö­nösen a felhágó vastagbél s a flexura hepatica resec­­tiója után gyakori, miért is ennek elkerülése végett cél­szerűbb, mint azt többek közt Körte, Cavaillon, Rotter, Haberer, Hartert is hangoztatják, az egész vastagbelet a vakbéltől a haránt vastagbél közepéig eltávolítani és ileotransversostomiát készíteni. A vastagbélnél, mint általában egyéb gyomor- és bélműtéteknél is, a varrat­átvágás kilökődés a 3—5. napon következik be, úgyhogy a hashártyagyulladás szempontjából rendesen az 5—6. nap a kritikus. A hasi műtétek után keletkező tüdő­folyamatok a fertőző béltartalomnak megfelelően gya­koribbak és súlyosabbak a vastagbélműtétek után, mint a gyomor- vagy a vékonybélen végzett műtétek kapcsán. Az I. sz. sebészeti klinikán 11 év alatt 99 beteget operáltunk vastagbéldaganat miatt. Ezek közül férfi 59 és nő 40 volt. Kor szerint a betegség a következőképen oszlott meg: 2­ 30 30—40 40—50 50—60 60—70 70—83 6 14 17 30 20 12 Leggyakoribb volt tehát a betegség 50 és 60 év között, ami kb. megegyezik mások tapasztalatával is (Engelsmann, Walther, Hartert), bár Willms és Miller 40 és 60 év között éppoly gyakran látták a betegséget.

Next