Orvosi Hetilap, 1926. július (70. évfolyam, 27-30. szám)
1926-07-04 / 27. szám
718 ORVOST HETILAP 1926. 27. sz. kott jelentkezni, mi nem észleltünk. Ehrhardt is látott 24 napos trichinosis esetében a bél nyálkahártyáján elszórt vérzéseket és a jejunumban tenyérnyi vörös területeket. Ezeket az elváltozásokat a saját eseteink alapján acut trichnosisra jellemzőknek kell tartanunk. A hashártya sikamlóssága, maszkossága, melyet más szerzők nem említenek, különösen a felnőttben volt kifejezett és emlékeztetett a pleura hasonló elváltozására typhus exanthematicus esetén. A májzsírosodás mindegyik esetben nagy fokot ért el, annak ellenére, hogy a fertőzés még nem haladta túl a negyedik hetet. A zsírmáj, tapasztalás szerint, az ember trichinosisának csak a negyedik hetet túlhaladó eseteiben szokott jól kifejlődni, amint azt Dieballáék is észlelték. A szabad szemmel látható izomelváltozások hiánya az ilyen heveny lefolyású esetekben megegyezik az embernél tett és állatkísérletekkel nyert megfigyelésekkel. A positív leletek között említésre méltó még a pupilla erős tágassága, a negatívok között pedig a vizenyő hiánya. Mydriasist Wolff3 23 esete közül egyben figyelt meg klinikailag. A vizenyő Cohnheim 72 esete közül csak háromszor hiányzott a betegség 4—5. hetében elhaltaknál. A mi észleléseink azt mutatják, hogy a vizenyő jelenléte nem okvetlen jelenti a prognosis súlyosságát. Ugyanis a halálos esetek közül csak egyben volt csekély alszárvizenyő, míg az egyedül életben maradt nőnek a Szt. László-kórházban 38 napig az egész testre kiterjedő, különösen a far-, csípőtájon és a nyakon, de a végtagokon is nagyfokú vizenyője volt. A vizenyő hiányát részben a betegség gyors lefolyásával lehetne összefüggésbe hozni. A szövettani vizsgálatok alkalmával az izmokon kívül egyéb szervekben nem találtunk trichinát. Azonban az egyes szervekben voltak olyan sejtes gócok, amelyek arra engednek következtetni, hogy ott megjelent ugyan az élősdi, de továbbfejlődésére nem találván megfelelő táplálékot, elpusztult és nyomában a helyi reactio folyományaképen jellemző sejtes góc keletkezett. Ilyen gócok a 15 éves fiú májában különösen az eosinophilsejtek tekintélyes számával tűntek fel a lebenykék között, illetőleg azok széli részén. A májsejtek mindegyik esetben nagy mennyiségű zsírt tartalmaztak, mely infiltratioszerű volt. A szívelváltozások gócos-sejtes beszűrődések alakjában mutatkoztak. Eosinophilsejtek csak kis számmal fordultak elő, csakúgy, mint a basophilek és így az elváltozás inkább a Simmonds 4 észleléséhez hasonlított. Azonban a nagyobb gócokban, melyek az endocardium közelében foglaltak helyet, izomrost- és magelhalást is meg lehetett figyelni. Ezek az elváltozások tehát azt mutatják, hogy nemcsak általános toxinhatásról van szó akkor, mikor különböző szervekben jellemző gócok keletkeznek, hanem azok a trichina közvetlen hatására jönnek létre, így tehát a trichina fennakadása helyén nemcsak az izmokban okoz több-kevesebb kárt. Ismeretes egyébként, hogy trichinát az izmokon kívül a tüdőben, májban, szívben, pankreasban és az agyban is találtak. Mallorya reméli, hogy további kutatások árán bizonyára a többi szervekben is sikerül az élősdit kimutatni. A bélből több részletet vizsgáltunk sorozatos metszetekben, azokról a helyekről, ahol vérzéses hurut látszott. A bolyhok tengelyében erősen kitágult hajszálerek vannak, melyek különösen annak csúcsát sok helyen bunkószerűen megvastagították. A vérzések aránylag csekély kiterjedésűek. A bolyhok tetején a hám részben elhalt. A submucosában sok eosinophilsejtet láttunk. A vakbél submucosájában pedig szervülésnek induló vénarögösödést lehetett kimutatni. A bélfodor nyirokcsomóiban trichinát nem találtunk. Nem sikerült ezeket kimutatnunk a bél falában sem. Hasonló acut lefolyású trichinosis esetekben egyes szerzők, mint Zenkern és Cohnheim, a vékonybéltartalomban igen sok férget találtak, míg mások, így közöttük Ehrhardt, nem tudták őket kimutatni. Ez a lelet bizonyos csalódást keltett, mert az izomzatban nagy számmal láttunk egészen fiatal férgeket is. Izomzatot a fertőzés három szakából vizsgálhattunk: a fertőzés 28. napján elhalt esetből, továbbá az életben maradt asszonynak a fertőzés 37., illetve 79. napján kimetszett izomdarabkáját. Nem lehet szándékom az izomelváltozások tárgyalásába bocsátkozni, melyeket egyes szerzők szerint az izomrostba behatolt élősdi, mások szerint ennek távolra ható toxinja okoz. A kérdés ez idő szerint is elég bonyolultnak mondható, már csak azért is, mert egyes francia szerzők manapság is tagadják, hogy a trichina az izomrost belsejébe hatolna. A 28 napos fertőzés esetében különböző nagyságú trichinákat találtunk. Voltak egészen fiatalok is, melyek hasonlítottak a bél falában megszületett embryókhoz (1. ábra). Nagyobb számban voltak kifejlődött alakok, melyek már összecsavarodtak és körülöttük a tokképződés megkezdődött. A kifejlettek között egyes hoszszúra nyúlt alakot is találtunk. Különböző fejlődési szakban lévő izomtrichinákat emberben Cohnheim, állatkísérleteikben Genersich és Ehrhardt is megfigyelt 32, illetve 34 nappal a fertőzés után. Ezek a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a trichinák nem egyszerre árasztják el a szervezetet, hanem bejutásuk a nyirokvérpálya útján időszakonként történik, amíg csak a béltrichinák embrióikat mind meg nem szülték. Viszont nehezen magyarázhatók, mint Cohnheim említi, azok az esetek, melyekben pompásan fejlett és nagy számú terhes béltrichinák mellett csak betokolt izomtrichinákat találnak. A fiatal férgekről sorozatos metszetekben meg lehetett állapítani, hogy azok az izomrost belsejében foglalnak helyet, különösen hogyha harántmetszeteket is készítettünk. A rost tönkremenésének főleg kétféle módját figyelhettük meg. Elsősorban a sarkolemmahüvelyben törmelékes, basikus festékkel festődő alaktalan anyag volt („szemcsés szétesés“), a második mód pedig az volt, hogy az izomrost helyén igen sok sejt. 1. ábra.