Orvosi Hetilap, 1926. július (70. évfolyam, 27-30. szám)

1926-07-04 / 27. szám

718 ORVOST HETILAP 1926. 27. sz.­ kott jelentkezni, mi nem észleltünk. Ehrhardt­ is látott 24 napos trichinosis esetében a bél nyálkahártyáján elszórt vérzéseket és a jejunumban tenyérnyi vörös területeket. Ezeket az elváltozásokat a saját eseteink alapján acut trichnosisra jellemzőknek kell tartanunk. A hashártya sikamlóssága, maszkossága, melyet más szerzők nem említenek, különösen a felnőttben volt kifejezett és emlékeztetett a pleura hasonló elválto­zására typhus exanthematicus esetén. A májzsírosodás mindegyik esetben nagy fokot ért el, annak ellenére, hogy a fertőzés még nem haladta túl a negyedik hetet. A zsírmáj, tapasztalás szerint, az ember trichinosisának csak a negyedik hetet túl­haladó eseteiben szokott jól kifejlődni, amint azt Dieballáék is észlelték. A szabad szemmel látható izomelváltozások hiánya az ilyen heveny lefolyású esetekben megegyezik az embernél tett és állatkísérletekkel nyert megfigye­lésekkel. A positív leletek között említésre méltó még a pupilla erős tágassága, a negatívok között pedig a vizenyő hiánya. Mydriasist Wolff3 23 esete közül egy­ben figyelt meg klinikailag. A vizenyő Cohnheim 72 esete közül csak háromszor hiányzott a betegség 4—5. hetében elhaltaknál. A mi észleléseink azt mutat­ják, hogy a vizenyő jelenléte nem okvetlen jelenti a prognosis súlyosságát. Ugyanis a halálos esetek közül csak egyben volt csekély alszárvizenyő, míg az egyedül életben maradt nőnek a Szt. László-kórházban 38 napig az egész testre kiterjedő, különösen a far-, csípőtájon és a nyakon, de a végtagokon is nagyfokú vizenyője volt. A vizenyő hiányát részben a betegség gyors le­folyásával lehetne összefüggésbe hozni. A szövettani vizsgálatok alkalmával az izmokon kívül egyéb szervekben nem találtunk trichinát. Azon­ban az egyes szervekben voltak olyan sejtes gócok, amelyek arra engednek következtetni, hogy ott meg­jelent ugyan az élősdi, de továbbfejlődésére nem talál­ván megfelelő táplálékot, elpusztult és nyomában a helyi reactio folyományaképen jellemző sejtes góc kelet­kezett. Ilyen gócok a 15 éves fiú májában különösen az eosinoph­ilsejtek tekintélyes számával tűntek fel a lebeny­kék között, illetőleg azok széli részén. A májsejtek mindegyik esetben nagy mennyiségű zsírt tartalmaz­tak, mely infiltratioszerű volt. A szívelváltozások gócos-sejtes beszűrődések alakjában mutatkoztak. Eosinoph­ilsejtek csak kis szám­mal fordultak elő, csakúgy, mint a basophilek és így az elváltozás inkább a Simmonds 4 észleléséhez hasonlí­tott. Azonban a nagyobb gócokban, melyek az endo­cardium közelében foglaltak helyet, izomrost- és mag­elhalást is meg lehetett figyelni. Ezek az elváltozások tehát azt mutatják, hogy nemcsak általános toxinhatás­­ról van szó akkor, mikor különböző szervekben jellemző gócok keletkeznek, hanem azok a trichina közvetlen hatására jönnek létre, így tehát a trichina fennaka­dása helyén nemcsak az izmokban okoz több-kevesebb kárt. Ismeretes egyébként, hogy trichinát az izmokon kívül a tüdőben, májban, szívben, pankreasban és az agyban is találtak. Mallorya reméli, hogy további kuta­tások árán bizonyára a többi szervekben is sikerül az élősdit kimutatni.­­ A bélből több részletet vizsgáltunk sorozatos met­szetekben, azokról a helyekről, ahol vérzéses hurut lát­szott. A bolyhok tengelyében erősen kitágult hajszál­erek vannak, melyek különösen annak csúcsát sok he­lyen bunkószerűen megvastagították. A vérzések aránylag csekély kiterjedésűek. A bolyhok tetején a hám részben elhalt. A submucosában sok eosinophil­sejtet láttunk. A vakbél submucosájában pedig szervü­lésnek induló vénarögösödést lehetett kimutatni. A bél­fodor nyirokcsomóiban trichinát nem találtunk. Nem sikerült ezeket kimutatnunk a bél falában sem. Hasonló acut lefolyású trichinosis esetekben egyes szerzők, mint Zenkern és Cohnheim, a vékonybéltartalomban igen sok férget találtak, míg mások, így közöttük Ehrhardt, nem tudták őket kimutatni. Ez a lelet bizonyos csalódást keltett, mert az izomzatban nagy számmal láttunk egé­szen fiatal férgeket is. Izomzatot a fertőzés három szakából vizsgálhat­tunk: a fertőzés 28. napján elhalt esetből, továbbá az életben maradt asszonynak a fertőzés 37., illetve 79. napján kimetszett izomdarabkáját. Nem lehet szán­dékom az izomelváltozások tárgyalásába bocsátkozni, melyeket egyes szerzők szerint az izomrostba behatolt élősdi, mások szerint ennek távolra ható toxinja okoz. A kérdés ez idő szerint is elég bonyolultnak mondható, már csak azért is, mert egyes francia szerzők manap­ság is tagadják, hogy a trichina az izomrost belsejébe hatolna. A 28 napos fertőzés esetében különböző nagyságú trichinákat találtunk. Voltak egészen fiatalok is, me­lyek hasonlítottak a bél falában megszületett embryók­­hoz (1. ábra). Nagyobb számban voltak kifejlődött ala­kok, melyek már összecsavarodtak és körülöttük a tok­képződés megkezdődött. A kifejlettek között egyes hosz­­szúra nyúlt alakot is találtunk. Különböző fejlődési szakban lévő izomtrichinákat emberben Cohnheim, állatkísérleteikben Genersich­­ és Ehrhardt is megfigyelt 32, illetve 34 nappal a fertőzés után. Ezek a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a trichinák nem egyszerre árasztják el a szervezetet, ha­nem bejutásuk a nyirokvérpálya útján időszakonként történik, amíg csak a béltrichinák embrióikat mind meg nem szülték. Viszont nehezen magyarázhatók, mint Cohnheim említi, azok az esetek, melyekben pom­pásan fejlett és nagy szám­ú terhes béltrichinák mellett csak betokolt izomtrichinákat találnak. A fiatal férgekről sorozatos metszetekben meg lehetett állapítani, hogy azok az izomrost belsejében foglalnak helyet, különösen hogyha harántmetszeteket is készítettünk. A rost tönkremenésének főleg kétféle módját figyelhettük meg. Elsősorban a sarkolemma­­hüvelyben törmelékes, basikus festékkel festődő alak­talan anyag volt („szemcsés szétesés“), a második mód pedig az volt, hogy az izomrost helyén igen sok sejt. 1. ábra.

Next