Orvosi Hetilap, 1926. november (70. évfolyam, 45-48. szám)
1926-11-07 / 45. szám
1212 ORVOSI HETILAP 1926. 45. sz. mint az ma már biztosra vehető — tartós változásai a cukorregulatiónak, amennyiben több mint 18 havi észlelés után változatlanul fennállanak. De miben is áll voltaképen a cukorregulatio e változása a pankreas részleges lekötése után? Hogy az insulintermelés fokozott voltát kimutassuk, arra két út látszott alkalmasnak: Először vizsgáltuk a kutyák cukortűrő képességét operativ előtt és után, mert az insulintöbbtermelésnek együtt kell járnia az alimentáris hyperglykaemia csökkenésével. Hogy a cukortolerantia a műtét utáni 2. és 3. hónapban valóban jelentékenyen fokozott, azt az 1. és 2. számú görbével érzékített kísérletek mutatják. A fokozott insulintermelés kimutatásának másik módja abban állott, hogy megvizsgáltuk a vércukorconcentratiót először éhgyomorra, azután kétnapos koplalás után. Várható volt ugyanis, hogy olyan állaton, amely fölöslegben termeli az insulint, a vércukornak apadnia kell, ha a cukornak táplálékból és glykogénből való pótlását megakadályozzuk éppen úgy, mint amikor éhező állatnak kívülről viszünk be a szervezetébe insulint. Ez a meggondolás helyesnek is bizonyult és egy jelenség fölismerésére vezetett, amelyet „koplalási hypoglykaemiának“ (Karenzhypoglykaemie) nevezek és amely operált állatainkra felette jellemző. Ez a jelenség abból áll, hogy a vércukorconcentratio kétnapos éhezés után akkora zuhanást mutat, hogy egészen 0,04%-os értéket is elérhet. Azt hiszem, hogy ezt a koplalási hypoglykaemiát joggal tekinthetjük a fokozott insulintermelés következményének. Sohasem észleltük normális állatokon, de