Orvosi Hetilap, 1927. február (71. évfolyam, 6-9. szám)

1927-02-06 / 6. szám

1927. 6. sz. OTCVOLT HETILAP 141 száma 100 alá esett s a lassúbbodás állandó, fokozódó jellegű. Ezért Seitze­l együtt szabálynak tartjuk, hogy a kitolási szak alatt minden fájás után hallgassuk meg a szívhangokat, kezdjük a hallgatódzást már a fájás csökkenése idején s ha ekkor azt észleljük, hogy a méhösszehúzódás alatt lassúbbodott szívhangok az el­lazulás idején is lassúbbak, a fájásszünetben is csak nehezen rendeződnek, ez figyelmünket fel kell hogy hívja, mert a következő, rendesen sűrűbben és sűrűb­ben jelentkező fájások alatt a lassúbbodás nagyobb és nagyobb mértéket ölt, a fájásszünet idejének mind nagyobb és nagyobb részére terjed rá, a szívhangok rendeződése egyre tökéletlenebbé válik, végül percen­kénti számuk állandóan 100 alatt marad. A szívhangok rendeződése azért nem következhet be, mert megaka­dályozza ebben a következő erélyes méhösszehúzódás, mely a keringési zavar súlyosbításával a szívhangok lassúbbodását fokozza. Ez sokszor már az igen súlyos magzati asphyxiát jelenti s a legutolsó pillanat még a beavatkozásra, de sokszor már ilyenkor is halott, vagy súlyos tetszhalálból fel nem éleszthető magzatot hozunk világra a fogóval. Hátra van még az anya és magzat érdekében vég­zett fogó­műtéteink javalatainak tárgyalása. Itt ren­desen vagy az anyai, vagy a magzati rendellenesség szerepel nyomósabb ok gyanánt, a másik azt csak ki­egészíti, támogatja. Így például lassúbbodó szívhangok az anya nagyfokú kimerültségével, vagy lázával páro­sulva, elhúzódó kitolási szak mecéniumos magzatvíz mellett szerepel ok gyanánt. 329 fogó­műtétünk közül 84-et (25*53 %) végeztünk csak az anya, 90-et (27*36%), csak a magzat, 155-öt 47*11%) pedig mindkettő érdekében. Az irodalom adatai a legváltozatosabb képet nyújtják. Az anya érdekében legtöbb fogót (82*61%) Walla, legkevesebbet Thurn-Rumbach végez (8*97%), a magzat érdekében legtöbbet Sachs (66*13%), legkevesebbet Rübiger (9*98%), mindkettő érdekében legtöbbet Thurn-Rumbach (74*34%), legkevesebbet Walla (2*61%) mutat ki összeállítá­sában. A fogó-műtétes szülésekkel kapcsolatosan fellépő anyai halálozás elbírálása igen nehéz feladat azon szempontból, hogy mennyiben okozta a fogó-műtét az anya halálát, mert nagyon nehéz, sokszor lehetetlen eldönteni, hogy a halál a foga rovására írható-e, avagy a javalatot képező szövődmény okozta-e azt. Helyesen mondja Wyder v. Winckel kézikönyvében, hogy „minél tágabban és lelkiismeretlenebből kezeljük meglevő fel­tételek mellett az indicatiót, annál több fogó­műtétet fogunk büntetlenül végezni, s viszont­ pontos és szigorú javalat betartása mellett a megbetegedési és halálozási arányszám fog emelkedni, mert azok nagy részét maguk a fogó­műtétet kívánó anyai szövődmények, elváltozá­sok okozzák“. Klinikánkon 329 fogó­műtétünk kapcsán 9 anyát vesztettünk (2*73%). Ezek között egy sincs, melyet biz­tosan a fogó­műtét rovására írhatnánk. Gyermekágyi megbetegedési statisztikánk fogó­­műtéteink kapcsán a következőképen alakul: a gyermekágyban lázas volt összesen: 88 (26*74%); a láz oka genitalis eredetű volt: 48 esetben (14*59%); a láz oka extragenit. eredetű volt 40 esetben (12*15%). A genitalisak közül már lázasan jött be a klini­kára s a gyermekágyban is lázas volt: 2. A klinikán a szülés alatt lett lázas és a gyermekágyban is lázas volt: 6. Csak a gyermekágyban lett lázas: 40. Ezeknél a láz 1—2 napig 18 esetben, 3—5 napig 17 esetben, hosszabb ideig 13 esetben tartott. A genitalis eredetű lázak okai a következők vol­tak: gyermekágyi baktériumos intoxicatio (intraute­rin bomlás stb.): 26, ulcus puerperale (dehiscentia sutu­rae): 16, gyermekágyi baktériumos infectio: 6, (phleg­masia alba doli: 2, parametritis: 1, exsudatum para­­metrii.: 1, sepsis puerperalis: 2.) Fogó-műtéteinkkel kapcsolatosan összesen 62 mag­zatot vesztettünk. Mégpedig: 1. fogó-műtét kísérlete, majd perforatio történt: 4 esetben, 2. a magzat már a szülés alatt halt meg, összesen 9 eset. (Ezek közül 8-nál a fejdaganat növekedése, vala­mint egyesek állítása, hogy szívhangokat homályosan hallanak, fogó­műtét végzésére indított bennünket az esetleg még élő magzat megmentése érdekében; egy esetben pedig köldökzsinórelőesésnél a bemenetbe belé­pett koponya a köldökzsinór összenyomatása folytán a magzat súlyos asphyxiájához vezetett s az azonnal végzett fogó­műtét sem volt képes a magzat életét meg­menteni.) 3. a magzat súlyos algid asphyxiában született és ebből feléleszthető nem volt: 24 esetben, 4. az asphyxiában született magzatot sikerült ugyan feléleszteni, de 24 órán belül meghalt, illetőleg asphyxia nélkül született, de más ok folytán halt meg: 12 esetben, végül 5. az első 10 napon belül halt meg: 13. Ezekből le kell vonnunk mindenekelőtt a 4 per­forált magzatot, ezek semmiesetre sem a fogó áldoza­tai; továbbá azon magzatokat, melyek az élet első nap­jaiban szövődött betegségek következtében pusztultak, el, így pneumoniában 1, bronchopneumoniában 1, sep­­sisben 1, eklampsia neonatorum miatt 1, debilitas con­genita folytán 1, összesen: 5, végül pedig a 2. alatt fel­sorolt 9 magzatot is, vagyis összesen 18-at, miáltal szá­muk 44-re apad, ez pedig a végzett fogóműtétekre vo­natkoztatva 13-37%-nak felel meg. Ami a fogó­műtéttel kapcsolatos anyai lágyrész­sérüléseket illeti, klinikánk anyagából a következő ada­tokat meríthetjük: Méhszájbemetszést végeztünk 26 esetben; episio­­tomiát 247-szer, clitoris-repedés volt 1-szer, varix-repe­­dés 1-szer, cervix-repedés 17-szer, hüvelyrepedés 7-szer, hüvelygátrepedés 37-szer, complet gátrepedés 6-szor, vagyis sérülés volt 91*49%-ban. Ebből azonban egyedül az episiotomiára 75*05% esik, mivel klinikánkon I. P.­­nál fogó­műtét esetén, valamint M. P.-k azon eseteiben is, hol a gát izomzata az előző szülés után azonnal, vagy esetleg később végzett hüvelygázvarrat útján egyesítve volt elvből episiotomiát végzünk. E kimutatásunkban a magas-fogóval végzett mű­­téteink adatai is szerepelnek, pedig tulajdonképen ezt a műtétet a többi fogó­műtéttől elkülönítve kellene tár­gyalnunk, hiszen a magas-fogót egyrészt csak az anya nagyfokú életveszedelme esetén, mint ultimum refu­­giumot használjuk a magzat életének megmentése cél­jából, ahelyett, hogy a veszedelemben levő anyát sok­kal enyhébb módon, a szülésnek perforatio útján való befejezésével szabadítanék meg; másrészt a magzat fenyegető intrauterin asphyxiája esetén kíséreljük meg, ahelyett, hogy a magzatot hagynék meghalni. Ha azonban nem sikerül, egyetlen lehetséges műtét a mag­zati koponya megfúrása, a perforatio. (Folytatjuk.)

Next