Orvosi Hetilap, 1928. szeptember (72. évfolyam, 36-40. szám)
1928-09-02 / 36. szám
1014 ORVOSI HETILAP 1928. 36. sz. megerősíthet abban a feltevésünkben, hogy Magyarországon a periarteriitis nodosának valamilyen góca van, ahol aránylag több eset fordul elő. Az esetek ilyen előfordulását bajos lenne más módon magyarázni, mint fertőzés alapján. Eseteinket mind a boncasztalon ismertük fel s diagnosisunkat szövettani vizsgálat erősítette meg. Kétségtelen, hogy a szövettani vizsgálat teszi biztossá a kétes makroskopos diagnosist, mint az egyéb betegségek megállapításánál is így van, mégis indokolatlannak látszik a periarteriitis nodosának csak mikroskoposan felismerhető alakjáról szólni (Wohlwill, Nauheim), amidőn pl. szabadszemmel látható multiplex bélfekélyek, infarctusszerű hereelváltozások és enkephalomalaciás gócok vannak s ez a lelet multiplex emboliás alapon nem magyarázható. Magunk a boncoláskor legtöbbször az okozatból leszünk figyelmessé és gondolunk erre a megbetegedésre, vagyis először észrevesszük a testszerte található infarktusokat, elhalásokat, fekélyeket, vérzéseket s mikor ezek banális okokból mint pl. embólia nem értelmezhetők, akkor gondolunk azokra, az artériák systemás megbetegedésére s csak midőn már erre gondoltunk, lesz világos a kórfolyamat és találjuk meg az artériákon a kis csomókat. Az elmondottak előrebocsátása után alább közöljük 9 újabban észlelt esetünket: Az esetek leírása: 1. eset: G. L. 54 éves férfi, 1925 április 23-án vették fel a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem IV. belklinikájára. Ott elmondotta, hogy négy hónappal előbb hirtelen betegedett meg lázakkal. Egyheti lázas állapot után három hétig jól érezte magát, amelyre ismét egyhetes lázas időszak következett különösebb panaszok nélkül. További kétheti jólét Titán 38— 39 C°-os láz kíséretében megduzzadtak és fájdalmasakká lettek ízületei. Felvételkor a jobb kéz összes ízületei fájdalmasak, ujjait hajlítani nem tudja, mérsékelt fájdalmak a bal kézben is vannak duzzanat nélkül. Vizelet: fehérje M°/nogeny, vércukor negatív. Az üledékben fehér- és vörösvérsejtek s néhány laphámsejt. Urobilin, urobilinogen +, vérnyomás 150-—70 Hg/mm, fehérvérsejtszám: 24-500, vörösvérsejtszám 3.600.000. A betegség további lefolyásában a lázmenet szabálytalan, 36-5—39-1 C° között ingadozik. A vizeletben szemcsés cylinderek jelennek meg, a jobb alkar is fájdalmas lesz s azt, valamint ujjait feszíteni s a hüvelyk- és mutatóujjakat hajlítani sem tudja. Mindkét kéz háti oldalán a tűszúrást és hideget nem érzi. Maradék nitrogén 52 mg%. Később a haj megpuffad, a láz továbbra is fennáll, május 18-án eszméletét veszíti és meghal. Klinikai diagnosis: Lepsis, Polyneuritis. Boncolási lelet: Lesoványodott férfi hullája. A szívburokban 40 cm, zavaros folyadék s a szívburok lemezein finom fibrin foszlányok tapadnak. A szív mérsékelten megnagyobbodott, az izomzatban elszórtan apró köles-lencsényi, fakószürke gócok találhatók, amelyek a metszéslapon kissé besüppednek. A lép kissé megnagyobbodott, lágyabb. A vesék közepes nagyságúak, tokjuk nehezebben vonható le. A felület lencsényi dudoroktól egyenetlen, melyek részben világossárga színűek, részben vörösek, pontszerű vérzésekkel, ami a felületnek élénk tarka rajzolatot ad. A metszéslapon is világosabb, sárgás és sötétebb vörös területek váltakoznak. Az erek jól feltűnnek. Faluk vastag, lefutásukban kisebb tágulatok ülnek, sokhelyt találunk az artériákban rögösödést. A májban elszórtan apróbb behúzódásokat találunk, melyeknek megfelelően a tok megvastagodott. A metszéslapon hasonló gócok találhatók. A pankreasban több sárgásszürke kölesnyi gócocska. A bal hezében egy borsónyi vérzéses terület. Az agy- és gerincvelő szabadszemmel lényegesebb elváltozást nem mutatott. Szövettani vizsgálat: A vese állományában találhatók oly artériák, melyekben a médiát fibrinizzadmány itatja át s ugyanott, valamint az adventijában főleg mononuclearis sejtekből álló beszűrődés van. Máshol az artériák lumene körülírtan kitágult, vagy thrombussal van kitöltve, esetleg az arteria obliterált közeggé változott. Gyakoriak az anaemiás infarctusoknak mindenben megfelelő elváltozások is, sokszor vérzéses szegéllyel. A májban friss érelváltozások és obliterált artériák mellett hegesedett területekben epecapillarisok burjánzása észlelhető. A szívben interstitiális kötőszövetszaporodás, jellegzetes érelváltozásokkal. A tüdőben érelváltozások hiányzanak. A hasnyálmirigyben nagyszámmal találhatók obliterált artériák, helyenként a kötőszövet felszaporodott. Előfordulnak elég nagy, frissebb elhalásos, területek is, melyeknek határán fibroblastok, lymphocyták és plasmasejtek vannak. A bélfalban jellegzetes érelváltozások találhatók. A mellékvese kéregállományában lencsényi, vagy ennél kisebb elhalások fordulnak elő megszűkült vagy obliterált artériákkal. A herében kisebb-nagyobb elhalások, vérzések, interstitiális kötőszövetszaporodás és jellegzetes érelváltozások. Az elváltozott szervek ereiben sokszor úgy az elastica interna, mint az externa az érfalnak nagyobb szakaszán megszakad, máshol viszont az érfal elastikus rostjai erősen meg vannak szaporodva és behatolnak az érlument kitöltő sarjszövetbe. Fibrinfestéssel a frissebb érelváltozásokban fibrint lehetett kimutatni. , Peripheriás idegek. Mindkét oldali nervus medianust, radialist, ulnarist, plexus brachialist, ischiadicust, tibialist és peroneust vettük vizsgálat alá. Az idegek artériái általában megvastagodott fallal és szűk lumennel bírnak. Intimaburjánzáson kívül adventitialis burjánzás is észlelhető. Találunk olyan ereket, amelyek intimája alatt fibrinizzadmány van. A vénákat többhelyi thrombus tölti ki s a vénák körül is előfordul kereksejtes beszűrődés. Míg a leírt érelváltozások minden idegben megtalálhatók, addig a parenchyma elváltozása a legsúlyosabb a bal medianusban, ahol a velőhüvelyes idegrostok darabokra estek szét, illetve helyükön szabad vagy Socwann-féle sejtekben felvett zsírcseppek találhatók. Spielmayer-féle eljárással velő hüvelyfestést ebben az idegben nem kapunk s a Bielschowszky-féle impraegnatióval kimutatható, hogy az idegrostok tengelyfonala is elpusztult, vagy darabokra esett szét. Kisebb mérvű a parenchyma pusztulása a jobb_peroneus superficialisban, jobb radiálisban és bal tibialisban. A többi idegben degenerativ elváltozást nem találtunk. Az idegeken kívül különböző izmokat is vizsgáltunk s itt is megtaláltuk a jellegzetes érelváltozásokat. Az agy és gerincvelő mikroskopos vizsgálattal sem mutatott elváltozást. 2. eset: G. G. 30 éves férfi. Felvétetett 1925 július 17 én a IV. sz. belklinikára. Betegsége állítólag 1918-ban kezdődött, amikor mindkét alszárában tűszúrásszerű, néhány percig tartó heves fájdalmak jelentkeztek. Fürdőkezelésre a fájdalmak megszűntek s csak időnként érezte azokat. 1925 elején ismét erős fájdalmak jelentkeztek alszárában, lázas lett. Kezelésre állapota kissé javult, de azóta állandóan lázas. Felvételkor a belső szervek, idegrendszer részéről lényegesebb eltérést nem találtak. A Vizeletben fehérje, geny, cukor, urobilin, urobilinogén negativ, vérnyomás 120—75 Hg/mm. Wassermann negativ, fehérjevérsejtszám 9400, vörösvérsejtszám 4.000.000. A klinikán való tartózkodás harmadik napján minden ízülete fájdalmassá lett, a Vizeletben 3°/oo fehérje, a vérnyomás 190—120 Hg/mm. A betegség további lefolyásában fehérje állandóan van a vizeletben 1—Tim, a vérnyomás állandóan magasabb, a maradék nitrogén nem emelkedett, a hőmérséklet állandóan subfebrilis, majd végül 39 C° fölé emelkedik. A bal tüdő felett tompulat fejlődik ki, retinitis albuminurica lép fel, a bőrön számos nagy furunculus keletkezik. Klinikai diagnosis: Glomerulonephritis chronica diffusa. Infiltratia pulmonum. Boncolási lelet: Erősen lesoványodott férfi hullája. A bőrön, homlokon, combokon, kereszttájon, farpofákon számos mélyre terjedő furunculus. A szív 450 g, a szívburok alatt haladó verőerek lefutásában mákszemnyi csomócskák ülnek. A vaskos szív izomzatban több mákszem kölesnyi, heges góc. A bal tüdő alsó lebenyében több vérzéses infarktus. A vesék kissé megnagyobbodtak, a felszín egyenetlen, a behúzódások alapján köles-borsónyi, sárgás szürke területek, melyek legtöbb helyt az egész kéregállományt elfoglalják. A metszéslapon az erek jól feltűnnek s azok lefutásaiban apró tágulatok vannak. A két vese 400 g. A máj felülete kisebb-nagyobb behúzódásoktól egyenetlen s a barnavörös májállományban világos, heges területek láthatók s több kölesnyi sárgás góc is előfordul. A jobb lebenyben gyermekökölnyi, eltákolt echinopoecus tömlő.