Orvosi Hetilap, 1928. szeptember (72. évfolyam, 36-40. szám)

1928-09-02 / 36. szám

1014 ORVOSI HETILAP 1928. 36. sz. megerősíthet abban a feltevésünkben, hogy Magyar­­országon a periarteriitis nodosának valamilyen góca van, ahol aránylag több eset fordul elő. Az esetek ilyen előfordulását bajos lenne más módon magyarázni, mint fertőzés alapján. Eseteinket mind a boncasztalon ismertük fel s diagnosisunkat szövettani vizsgálat erősítette meg. Kétségtelen, hogy a szövettani vizsgálat teszi biztossá a kétes makroskopos diagnosist, mint az egyéb beteg­ségek megállapításánál is így van, mégis indokolatlan­nak látszik a periarteriitis nodosának csak mikrosko­­posan felismerhető alakjáról szólni (Wohlwill, Nau­heim), amidőn pl. szabadszemmel látható multiplex bél­fekélyek, infarctusszerű hereelváltozások és enkephalo­­malaciás gócok vannak s ez a lelet multiplex emboliás alapon nem magyarázható. Magunk a boncoláskor leg­többször az okozatból leszünk figyelmessé és gondolunk erre a megbetegedésre, vagyis először észrevesszük a testszerte található infarktusokat, elhalásokat, fekélye­ket, vérzéseket s mikor ezek banális okokból mint pl. embólia nem értelmezhetők, akkor gondolunk az­okra, az artériák systemás megbetegedésére s csak midőn már erre gondoltunk, lesz világos a kórfolyamat és ta­láljuk meg az artériákon a kis csomókat. Az elmondottak előrebocsátása után alább közöl­jük 9 újabban észlelt esetünket: Az esetek leírása: 1. eset: G. L. 54 éves férfi, 1925 április 23-án vették fel a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegye­tem IV. belklinikájára. Ott elmondotta, hogy négy hó­nappal előbb hirtelen betegedett meg lázakkal. Egyheti lázas állapot után három hétig jól érezte magát, amelyre ismét egyhetes lázas időszak következett külö­nösebb panaszok nélkül. További kétheti jólét Titán 38— 39 C°-os láz kíséretében megduzzadtak és fájdalma­sakká lettek ízületei. Felvételkor a jobb kéz összes ízü­letei fájdalmasak, ujjait hajlítani nem tudja, mérsé­kelt fájdalmak a bal kézben is vannak duzzanat nélkül. Vizelet: fehérje M°/no­­geny, vércukor negatív. Az üle­dékben fehér- és vörösvérsejtek s néhány laphámsejt. Urobilin, urobilinogen +, vérnyomás 150-—70 Hg/mm, fehérvérsejtszám: 24-500, vörösvérsejtszám 3.600.000. A betegség további lefolyásában a lázmenet szabálytalan, 36-5—39-1 C° között ingadozik. A vizeletben szemcsés cylinderek jelennek meg, a jobb alkar is fájdalmas lesz s azt, valamint ujjait feszíteni s a hüvelyk- és mutató­ujjakat­ hajlítani sem tudja. Mindkét kéz háti oldalán a tűszúrást és hideget nem érzi. Maradék nitrogén 52 mg­%. Később a haj megpuffad, a láz továbbra is fennáll, május 18-án eszméletét veszíti és meghal. Kli­nikai diagnosis: Lepsis, Polyneuritis. Boncolási lelet: Lesoványodott férfi hullája. A szívburokban 40 cm, zavaros folyadék s a szívburok lemezein finom fibrin foszlányok tapadnak. A szív mér­sékelten megnagyobbodott, az izomzatban elszórtan apró köles-lencsényi, fakószürke gócok találhatók, ame­lyek a metszéslapon kissé besüppednek. A lép kissé megnagyobbodott, lágyabb. A vesék közepes nagysá­gúak, tokjuk nehezebben vonható le. A felület lencsényi dudoroktól egyenetlen, melyek részben világossárga színűek, részben vörösek, pontszerű vérzésekkel, ami a felületnek élénk tarka rajzolatot ad. A metszéslapon is világosabb, sárgás és s­ötétebb vörös területek váltakoz­nak. Az erek jól feltűnnek. Faluk vastag, lefutásukban kisebb tágulatok ülnek, sokhelyt találunk az artériák­ban rögösödést. A májban elszórtan apróbb behúzódá­­sokat találunk, melyeknek megfelelően a tok megvas­tagodott. A metszéslapon hasonló gócok találhatók. A pankreasban több sárgásszürke kölesnyi gócocska. A bal hezében egy borsónyi vérzéses terület. Az agy- és gerincvelő szabadszemmel lényegesebb elváltozást nem mutatott. Szövettani vizsgálat: A vese állományában talál­hatók oly artériák, melyekben a médiát fibrinizzad­­mány itatja át s ugyanott, valamint az adventijában főleg mononuclearis sejtekből álló beszűrődés van. Más­hol az artériák lumene körü­lírtan kitágult, vagy throm­­bussal van kitöltve, esetleg az arteria obliterált közeggé változott. Gyakoriak az anaemiás infarctusoknak min­denben megfelelő elváltozások is, sokszor vérzéses sze­géllyel. A májban friss érelváltozások és obliterált ar­tériák mellett hegesedett területekben epecapillarisok burjánzása észlelhető. A szívben interstitiális kötőszö­vetszaporodás, jellegzetes érelváltozásokkal. A tüdőben érelváltozások hiányzanak. A hasnyálmirigyben nagy­számmal találhatók obliterált artériák, helyenként a kötőszövet felszaporodott. Előfordulnak elég nagy, frissebb el­hal­áso­s, területek is, melyeknek határán fibro­­blastok, lymphocyták és plasmasejtek vannak. A bél­falban jellegzetes érelváltozások találhatók. A mellék­vese kéregállományában lencsényi, vagy ennél kisebb elhalások fordulnak elő megszűkült vagy obliterált ar­tériákkal. A herében kisebb-nagyobb elhalások, vérzé­sek, interstitiális kötőszövetszaporodás és jellegzetes érelváltozások. Az elváltozott szervek ereiben sokszor úgy az elastica interna, mint az externa az érfalnak nagyobb szakaszán megszakad, máshol viszont az érfal elastikus rostjai erősen meg vannak szaporodva és be­hatolnak az érlument kitöltő sarjszövetbe. Fibrinfes­­téssel a frissebb érelváltozásokban fibrint lehetett ki­mutatni. , Peripheriás idegek. Mindkét oldali nervus media­­nust, radialist, ulnarist, plexus brachialist, ischiadicust, tibialist és peroneust vettük vizsgálat alá. Az idegek artériái általában megvastagodott fallal és szűk lumen­nel bírnak. Intimaburjánzáson kívül adventitialis bur­jánzás is észlelhető. Találunk olyan ereket, amelyek in­­timája alatt fibrinizzadmány van. A vénákat többhelyi thrombus tölti ki s a vénák körül is előfordul kereksej­tes beszűrődés. Míg a leírt érelváltozások minden ideg­ben megtalálhatók, addig a parenchyma elváltozása a legsúlyosabb a bal medianusban, ahol a velőhüvelyes idegrostok darabokra estek szét, illetve helyükön sza­bad vagy Socwann-féle sejtekben felvett zsírcseppek ta­lálhatók. Spielmayer-féle eljárással velő hüvelyfestést ebben az idegben nem kapunk s a Bielschowszky-féle impraegnatióval kimutatható, hogy az idegrostok ten­gelyfonala is elpusztult, vagy darabokra esett szét. Ki­sebb mérvű a parenchyma pusztulása a jobb_­peroneus superficialisban, jobb radiálisban és bal tibialisban. A többi idegben degenerativ elváltozást nem találtunk. Az idegeken kívül különböző izmokat is­ vizsgáltunk s itt is megtaláltuk a jellegzetes érelváltozásokat. Az agy és gerincvelő mikroskopos vizsgálattal sem mutatott elváltozást. 2. eset: G. G. 30 éves férfi. Felvétetett 1925 július 17 én a IV. sz. belklinikára. Betegsége állítólag 1918-ban kezdődött, amikor mindkét alszárában tűszúrásszerű, néhány percig tartó heves fájdalmak jelentkeztek. Fürdőkezelésre a fájdalmak megszűntek s csak időn­ként érezte azokat. 1925 elején ismét erős fájdalmak jelentkeztek alszárában, lázas lett. Kezelésre állapota kissé javult, de azóta állandóan lázas. Felvételkor a belső szervek, idegrendszer részéről lényegesebb elté­rést nem találtak. A Vizeletben fehérje, geny, cukor, uro­bilin, urobilinogén negativ, vérnyomás 120—75 Hg/mm. Wassermann negativ, fehérjevérsejtszám 9400, vörösvér­­sejtszám 4.000.000. A klinikán való tartózkodás harma­dik napján minden ízülete fájdalmassá lett, a Vizelet­­ben 3°/oo fehérje, a vérnyomás 190—120 Hg/mm. A beteg­ség további lefolyásában fehérje állandóan van a vize­letben 1—Tim, a vérnyomás állandóan magasabb, a ma­­radék nitrogén nem emelkedett, a hőmérséklet állandóan subfebrilis, majd végül 39 C° fölé emelkedik. A bal tüdő felett tompulat fejlődik ki, retinitis albuminurica lép fel, a bőrön számos nagy furunculus keletkezik. Klinikai diagnosis: Glomerulonephritis chronica dif­fusa. Infiltratia pulmonum. Boncolási lelet: Erősen lesoványodott férfi hul­lája. A bőrön, homlokon, combokon, kereszttájon, far­pofákon számos mélyre terjedő furunculus. A szív 450 g, a szívburok alatt haladó verőerek lefutásában mákszemnyi csom­ócskák ülnek. A vaskos szív izomzat­ban több mákszem­ kölesnyi, heges góc. A bal tüdő alsó lebenyében több vérzéses infarktus. A vesék kissé meg­nagyobbodtak, a felszín egyenetlen, a behúzódások alap­ján k­öles-bors­ónyi, sárgás­ szürke területek, melyek legtöbb helyt az egész kéregállományt elfoglalják. A metszéslapon az erek jól feltűnnek s azok lefutásai­ban apró tágulatok vannak. A két vese 400 g. A máj felülete kisebb-nagyobb behúzódásoktól egyenetlen s a barnavörös májállományban világos, heges területek láthatók s több kölesnyi sárgás góc is előfordul. A jobb lebenyben gyermekökölnyi, eltákolt echinopoecus tömlő.

Next