Orvosi Hetilap, 1929. február (73. évfolyam, 5-8. szám)

1929-02-02 / 5. szám

1929. 5. sz. ORVOSI HETILAP­ nál komplikálódik, úgy, hogy nagy roncsolások keletkez­nek. Az ezek után fejlődő hegek rendkívül szívósak és ennek tulajdonítható, hogy a typhus utáni szűkületek a legnehezebben gyógyíthatók közé tartoznak. A fekélyek előszeretettel a gége azon részein lép­nek fel, ahol adenoidszövet van: az álhangszalagokon, a gége hátsó falán és az epiglottis tövénél. Ennek meg­­felelőleg a perichondritis is leginkább a gyűrű- és arytae­­noidalis porcon, továbbá az epiglottison szokott kifej­lődni, míg a pajzsporc csak ritkábban betegszik meg. A larynx elváltozások rendszerint a betegség 2—3. heté­ben lépnek fel, máskor a gégefekély és perichondritis csak a reconvalescentia szakában jelentkezik. Thoste szerint a typhus lezajlása után fejlődő elvál­tozások enyhébbek és kevésbbé kiterjedtek, mint azok, amelyeknek kezdete a betegség első heteire esik, a peri­chondritis körülírtabb és a porcnekrosis kisebb terje­delmű szokott lenni. Nagy szerepet játszik a heges gégestenosisok kelet­kezésében a perichondritis, amely többnyire secundaer eredetű és különböző mechanikus, vegyi és thermikus ár­talmak után lép fel, vagy a gége fekélyes bántalmaihoz társul complicatio gyanánt. Néha az előidéző ok nem mutatható ki s önálló betegség gyanánt jelentkezik, ame­lyet idiopathikusnak jelzünk. Ennél az idiopathikus peri­eclondritisnél kétségtelenül szintén pyogen-infectio ját­szik közre, amelynek a bemeneti helyét nem ismerjük. Ke­letkezésében a meghűlések és túlerőltetések gyakran sze­repelnek, mint a fertőzést elősegítő tényezők; olykor marantikus egyéneknél figyelhetők meg, akik sokat fek­szenek és valószínűleg úgy jön létre, hogy a gerincoszlop­pal sokat érintkező hátsó gégefalon decubitus fejlődik, amely a porchártya infectióját idézi elő. Az idiopathikus perichondritis elég gyakran vezet gégestenosisra, saját anyagomban is 5 ilyen eset szerepel, amelynél a gyulladás előidéző oka nem volt kimutat­ható. A szűkületek heges zsugorodás következtében álla­nak elő, amelyhez a chronikus lefolyású esetekben gyak­ran a nyálkahártya megvastagodásai járulnak, amelyek fokozzák a gége lumenének szűkítését, vagy egymaguk­­ban is szűkületet okozhatnak. Gyakorlati szempontból a heges szűkületekhez kell még sorolni a skleroma és laryngitis hypoglottica követ­keztében létrejövő stenosisokat is. Mindkét betegségnél a szűkület fekélyesedés nélkül, a mucosa és submucosa kötőszövetének túltengése által keletkezik.­­A sklerománál fejlődő infiltratumok és csomók anélkül, hogy kifekélyesednének, részben vagy egészben zsugorodó kötőszövetté alakulnak át és az így keletkezett hegek a többi heges szűkületekkel analóg kórállapotot okoznak. Rendszerint a hegeket és friss infiltratumokat egymás mellett találjuk és ezeknek a helye és terjedelme szerint különböző fokú szűkületek támadnak. A nagyon lassú lefolyású betegség előrehaladottabb stádiumában a szűkület a gége űrének teljes elzáródásáig fokozódhatik és tovább terjedhet a légcsőre és a bronchusokra is. A laryngitis hypoglotticánál a szűkületet a hang­szalagok alatti nyálkahártya bedomborodása okozza. Ez átmenetileg egyszerű hurutoknál is előfordul, különösen kisebb gyermekeknél és a hurut gyógyulásával vissza­fejlődik. A syphilisnél fellépő hasonló folyamat szintén elmúlik megfelelő kezelésre. Diphtheria, tuberculosis, skleroma és perichondritisnél ellenben maradandó lehet a hypoglottikus nyálkahártya megvastagodása, amely miatt sokszor tracheotomiát kell végezni. Saját anya­gomban egy ilyen eset szerepel, ahol a hypoglottikus duzzanatok a középvonalban összeérnek. A gégebántalom tüdőtuberculosis kapcsán 7 év előtt fejlődött, amikor tracheotomiát végeztem a betegen. Azóta a can­ilt nem lehetett eltávolítani, mert a duzzanatok, amelyeknek a felülete teljesen sima, változatlanul fennállanak. Közben a tüdőtuberculosis meggyógyult és az elváltozás most már több év óta mint önálló bántalom áll fenn. Gyakori okai a heges gégestenosisoknak a gégét érő sérülések. Ezek lövés, törés, metszett seb, vagy idegen­test által érhetik a gégét. Traumás eredetűek azok a szűkületek is, amelyek intubatio, tracheotomia, gége­­operatiók és kálilúgmérgezés következtében állanak elő. A lövési sérülések nyomán fejlődő heges stenosisok a lefolyt világháborúban gyakran fordultak elő s több­nyire súlyos természetűek voltak, különösen amelyeket fáradt golyók és srapnellszilánkok okoztak, mert ezek a porcok roncsolásán kívül jelentékeny melléksérülésekkel jártak. Másrészt a nagy eleven erővel haladó kiskaliberű fegyvergolyók keresztül hatolhatnak a gégén anélkül, hogy nagyobb roncsolást idéznének elő. A háború alatt láttunk eseteket, ahol a golyó áthatolt a gégén, aminek nem maradt egyéb következménye, mint a hangszalagok részleges összenövése, vagy egy diaphragmaszerű heg, amely rekedtségen kívül más zavart nem okozott. Ilyen eseteket nálunk Pollatschek E." demonstrál és mások is közöltek. Nagyobb roncsolásoknál, amikor a porcok elpusz­tulnak , perichondritis és granulatiók képződnek, a gyó­gyulás után kiterjedt hegesedés és súlyos szűkület marad vissza. Ez különösen akkor áll elő, ha a lövés a gége szűkebb részeit, a glottis tájékát, vagy a subglottikus regiót éri, míg a tágabb gégebemenet sérülései ritkán vezetnek ilyen súlyos következményekre. A gége szúrt sebei sokkal ritkábbak, úgyszintén rit­kák a törések, amelyeket ütés, lórúgás, stb. okoz. Annál gyakoriabbak a gége metszett sebei, öngyilkossági kísér­letek következtében. A harántul haladó sebek rendszerint a pajzsporc magasságában, vagy valamivel mélyebben vannak és a gégét különböző terjedelemben és mélység­ben nyitják meg. Ha a sérülés után rövid idő múlva reconstruáljuk a gégét és infectio, különösen pedig peri­chondritis nem lép fel, igen súlyos sérülések is minden következmény nélkül meggyógyulhatnak. Per secundam — genyedéssel — való gyógyulásnál, összenövések és dia­phragmaszerű hegek képződnek, amelyek miatt a gége a metszés felett néha tölcsérszerűen elzáródik. Fokoz­hatja a stenosist a sérült porcok dislocatiója, ami külö­nösen akkor következik be, ha a metszés a gégét a lig. conicum magasságában teljesen átvágta és a gyűrűporc­nak hátsó lemeze belenő a sebbe, ami Schüller szerint a hangszalagizom húzóhatására szokott beállani. A lúgmérgezések nálunk sokszor okoznak súlyos sérüléseket. A külföldi irodalom szerint a lúg ivása után csak kivételesen fordul elő olyan sérülés, amely a gégé­ben heges szűkületre vezetne. Nálunk, ahol gyakoriak az öngyilkossági kísérletek ezzel az anyaggal, azt tapasztal­juk, hogy súlyos szűkületek nemcsak a nyelőcsőben, ha­nem a gégében is elég gyakran előfordulnak. Saját anya­gomban hét lúg okozta gégeszűkület szerepel, amelyek között csak egynél lehetett a tracheotomát elkerülni, öt betegnél az epiglottis és nyelvgyök és egynél a gége hátsó felszíne oda volt nőve a hátsó garatfalhoz, egy másiknál a gége lumenét teljesen elzárták az egymással összenőtt ál- és valódi hangszalagok; a betegek közül háromnál a táplálkozás csak gastrostomia útján vált lehetségessé. A lúgmérgezések nagy számához vizsonyítva a gége ilyen súlyos roncsolásai aránylag mégis ritkábbak, ami annak tulajdonítható, hogy a lenyelt lúg többnyire gyor- 108

Next