Orvosi Hetilap, 1929. november (73. évfolyam, 44-48. szám)

1929-11-02 / 44. szám

1090 ORVOSI HETILAP 1929. 44. SZ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Actuális problémák, különös tekintettel a syphilis gyógyítására. Balassa-előadás 1929 október 19. Irta: Nékám Lajos dr. egyet. ny. r. tanár. (Második közlemény.) Mit érezne Balassa, ha most feltámadna! Mint sebész, mint tudós, bizonyára elragadtatással csodálná a mai ismereteinket. Mivé is fejlődtek ezek az ő halála óta! Soha olyan lendülettel nem haladt a tudomány, mint az utolsó 60 évben! Egészen új szakmák keletkeztek. Ezeket ő extázissal szemlélné ... De mit érezne ő, mint magyar ember! Életének utolsó hónapjait megaranyozta az a lelkesedés, mely a királyával kibékült nemzetben a legnagyobb reményeket keltette a jövője iránt. Mindenki érezte akkor, hogy a fejlődésnek nagyszerű korszaka előtt áll!... Ma elszorulna a szíve, ha hazánk szomorú sorsát látná. Dereng valahol a javulás előjele! Népünk szorong, szegényedik és elfásul; ma Volk ohne Raum, mely arra látszik törekedni, hogy hazánk Raum ohne Volkké váljék! Nagy nyomor már sokszor volt itt ez országban, így Balassa ifjú korában, a napóleoni háborúk után is: az összetartás, az igények mérséklése, a biedermeieri egyszerűség, a puritán élet azonban meghozta a feléledést. Mily szükség lenne most is összetartásra, egységes munkára, ehelyett azonban folyton mélyülő ellentétek keletkeznek, melyek világnézeti, vagyoni, foglalkozási különbségek miatt szerteszakítják társadalmunkat. A tömegekben viszont nincs regeneráló erő; mint Drumont mondta, agyvelejük papirosból való, helyettük egyes hírlapok gondolkoznak. Ma ezek irányítják az áramlatokat, uszítják az embereket, lehengerelik az egyéniséget; az elátlagosodás, a felelősségérzés kihalása és a testnek cultusa felé vezetnek. Serkentő gyógyítás helyett kábítószereket kapunk tőlük. Egy pseudohygiene fejlődött ki a meztelenség népszerűsítésére. Ma, amikor oly nehéz időket élünk, az eszmény a dionysosi élvezet, a raffinált sexualitás lett! Az erkölcsök relativálódtak. Új jelszók keletkeztek: Liebesrausch der Jugend! Neue Sittlichkeit! Lebet euch aus!... — mi pedig abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy ha ősi erkölcseinket feláldozzuk és az ilyen hedonista életre térünk át, ezzel valami modernebb, nyugatibb, valami világműveltségnek adjuk jelét és hogy ez kultúrfölény, mely majd visszaszerzi hajdani jólétünket. De hát létezhetik-e igazi kulturfölény, mely nem az erkölcs mélységén alapszik és elég lenne az ilyen a sikerhez! Fajok harcában győzni csak erősebb vagy több ököllel lehet, azokkal a tényezőkkel, melyeket a német Geburtsieg, Gesundheitskapital, Rassen-expansivität stb. szókkal jelez! Ezért foglalhatták el a félvad barbárok Rómát, hazánkat a tatárok, Byzancot a törökök, ezért szánhatták meg a szerecsenek a német Rajna-partját, mert ha nem is jobb vagy erősebb, de több volt az emberanyaguk! Mindig annak volt és lesz igaza, aki a küzdelem után élve hagyja el a porondot! A népek harcát az anyák, tanítók és az orvosok döntik el. Komoly jele a helyzet megváltozásának, hogy ma Berlinben már csak 9-9, járosban ellenben újra 16 ezrelék a születések arányszáma. Ha egy pillantást vetünk azokra a graphikonokra, melyeket György Erzsébet dr. állított össze, feltárul a szomorú helyzet. Látjuk nemcsak a háborús veszteségeinket és a házasodás kihatását a nemi betegségek elterjedésének csökkentésére, de azt is, hogy a születések aránya hazánkban a 80-as években még 441% volt, azóta 26,9%-ra esett, tízzel kevesebbre, mint amennyi a mai Románia arányszáma! Ez annyit jelent, hogy nálunk évenként 85.000 emberrel kevesebb születik, mint Románia megfelelő részén! Pedig elég gyéren lakott a mi országunk. Ha népünk sűrűsége olyan lenne, mint Németországé, még négy millió, ha mint Angliáé, 17 millió, Belgium arányában pedig 23 millió lakosnak kellene Csonka-Magyarországban megélnie a mai 85 millió helyett! A mi népünk azonban vagy nem bír, vagy nem akar versenyképes mértékben szaporodni. Elsterilesedett! Talán nem is a német socialisták szándékos Gebilstreikje mutatkozik nálunk, hanem erkölcsi, gazdasági, kulturális vagy egészségügyi okai vannak ennek a katasztrófának, bizonyos azonban, hogy vitális érdekünk azokat sürgősen megszüntetni! De hogyan tegyük ezt! A feladatok egész óceánja vár az országra. Minden irányban évszázados mulasztásokat kell pótolnia. Csak gondos erőegyesítéssel, minden irányban tervszerű előrelátással, egységes vezetés mellett érheti el a célt, mely a népéletnek újjászervezése-Miért van erre szükség! Mert a nemi életnek társadalmi vonatkozásait a legújabb időkig nem kutatta senki. Az Egyház gátolta a normális, a család keretében lefolyó nemi életet? Már a Genesis hirdeti, hogy „crescite et multiplicamini et replete terram!“, Sz. Ágoston pedig azt tanítja: „Quod est cibus ad salutem hominis, hoc est concubitus ad salutem generis“. Az egyház sohasem akart askétákat, skopzékat nevelni az emberekből, ha tehát pl. Huxley híres physiologiája mégis több kiadásban jelent meg anélkül, hogy benne a reproductio tárgyaltatott volna, ennek csak prüderia volt az oka. Ez pedig csak akkor szűnt meg, amikor beállt a Hegel szerint a középkor óta legnagyobb haladás, hogy az emberiség mentalitása átalakult az egyéni öntudatból, a subjectív érzésből sociális öntudattá. Ezóta látjuk a nemi élet nagy bajait és ezeknek vészes kihatásait a társadalomra. E kérdések egész complexumát részletesen tárgyalta az az enquéte, melyet még mint kormánybiztos, 1917-ben összehívtam az akkori „Nemzetvédő Szövetség“ keretében. Az ország legkitűnőbb szakemberei mutatták be egész életük munkájának gyümölcsét. Az adatok óriási tömegei, melyek még mind Nagy-Magyarországra vonatkoztak és soha líjra összegyűjthetők nem lesznek, adtak tiszta képet közállapotainkról. Kár, hogy a „Munkálatok“ II. kötetének kiadására már nem jutott államsegély és így az egész fáradság elveszett az utókorra! Az ott tárgyalt complexumból csupán néhány pontot fogok most kiragadni. Vizsgáljuk meg, hogy minő munka és minő sors vár a jövőben az orvosokra? Nagy munka és nehéz sors! Hivatásunknak át kell alakulnia és nekünk is vele kell változnunk. Gyógyítóorvosra mindig szükség lesz, fontossága azonban lassankint háttérbe fog szorulni az egészséget megőrző, a bajokat országosan elhárító és a minden emberre egységesen kiható általános tényezők mögé. A therápiát megelőzi a prophylaxis; a belorvosi majd a hygienikus vezeti, aki az egészséget mint polgári kötelességet szervezi meg. Az egyes ember értéke mimt- 6 A statistikai adatok legnagyobb részét Kovács Alajos dr. államtitkár úrnak, a m. kir. Központi Statistikai Hivatal igazgatójának köszönöm.