Orvosi Hetilap, 1930. február (74. évfolyam, 5-8. szám)
1930-02-08 / 5. szám
1930. 5. sz. ORVOSI HETILAP kimutatható. Ezen észlelésem Gloor adataival teljesen megegyezik. 2. Erysipelas. A vérképre jellemző a neutrophil leukocytosison kívül a mageltolódás, amelynek mértéke arányos a betegség súlyosságával, az eosinophilia és a monocytopenia. A javulást jelzi a monocyták és az eosinophil sejtek szaporodása, a gyógyulást lymphocitosis követi. A protoplasma elváltozások közül az első napokban számos Döhle-test látható, utána jelenik meg a toxikus granulatio és később vakuoiaképződés is észlelhető. Feltűnő, hogy ezen elváltozások a klinikai tünetekkel nem haladnak arányosan, hanem csak lassan követik azokat, továbbá a toxikus elváltozás és a betegség súlyossága között nem minden esetben állapítható meg szoros összefüggés. Két betegen jelentős leukocytosis és mageltolódás mellett protoplasma elváltozást nem sikerült kimutatni, két betegnél kiterjedt folyamat mellett elérte a 100%-ot, a többinél rendszertelenül, a betegség súlyosságától és a folyamat kiterjedésétől függetlenül ingadozott a fehérvérsejtek qualitatív elváltozása. 3. Diphteria. Súlyos esetben a leukocytosison, neutrophilián és mageltolódáson kívül a lázas szak alatt eltűnnek az eosinophilsejtek és monocyták. Javulásnál az átmeneti monocytosist lymphocytosis követi. Protoplasma károsodást a vizsgált betegek felénél nem találtunk, a másik felénél a toxikus elváltozás és a klinikai kép között arányosságot nem tudtunk kimutatni. Ez érthető is, mert Naegeli szerint csak az a csira vagy mérge tud létrehozni qualitatív elváltozást a fehérvérsejtben, melynek különös affinitása van a mesenchymához, miután a vérképző szervek a mesenchymából fejlődnek. Ha a kórokozónak az ektodermához van affinitása, toxikus vérkép csak elvétve látható. 4. Appendicitis. Appendicitisben ezen elváltozásra v. Seemen közleménye hívta fel a figyelmet, aki a toxikus jelenségeknek úgy kórjelzési, mint kórjóslati szempontból nagy jelentőséget tulajdonít. A vizsgált betegek appendicitis catarrhalisban szenvedtek, a roham után 24, illetve 48 órán belül hajtották végre rajtuk a műtétet. Jelentős leukocytosis és mageltolódás mellett qualitatív elváltozás vagy egyáltalán nem fordult elő, vagy egész jelentéktelen, 10—20%-ban. A toxikus károsodás oly csekély, hogy combinált eljárással nem is látható, csak speciális festéssel mutatható ki. A hurutos vakbélgyulladás kórjelzésében tehát a protoplasma elváltozásnak nincs jelentősége annyival inkább, mert az idő rövidsége miatt ki sem fejlődhet. Fontos szerepe lehet azonban periappendicularis tályogképződésnél. Gennyedésre hívhatja fel a figyelmet vagy annak jelenlétét bizonyíthatja. Sajnos, jelentőségét itt is korlátozza az a körülmény, hogy letokolt folyamatoknál rendszerint nem mutatható ki. 5. Scarlatina. Míg a többi fertőző betegségben a fehérvérsejt mennyiségi elváltozásán kívül jellemző az eosinophil és a monocytafogyás, addig scarlatban eosinophilia látható. A neutrophil leukocytosis kezdetben legnagyobb, a láztalanodás alatt csökken, a hámlás szakában ismét mérsékelten emelkedik. Ez a hullámzás rendszeresen kimutatható. Scarlatban a biológiás fehérvérsejt változás jellemző kivétel, az eosinophil sejtek szaporodása valószínűleg allergiás jelenség. A toxikus elváltozások közül a betegség első két napján a fehérvérsejtek nagy részében látható egy vagy több Döhle-test, később jelentkezik a basophilia. A protoplasma szürkés, helyenként kékesen festődik. Gyakran fordul elő vakuola is. A granulatio durva, szabálytalan alakú, kékes fekete, csaknem az egész protoplasmát kitölti. Az eosinophil sejteken is látható degeneratiós károsodás. A granulatio egyenlőtlen, csomókban rendeződik el, oxyphil tulajdonsága csökkent, kékes árnyalatú, a protoplasma szürkés. A toxikus elváltozás a láztól függetlenül a 6.—8. napon éri el a 100%-ot, ettől kezdve lassanként csökken és még hetek múlva is kimutatható. A szövődményt csak lassan követi a toxikus károsodás növekedése, közben a szövődmény esetleg le is zajlott. 6. Sepsis: öt beteget észleltem. Puerperalis, erysipelasból kiinduló és kryptogen sepsis hevenyen folyt le exitussal. A betegek véréből streptococcus haemolyticus tenyészett. A vérképben éretlen alakok is megjelentek myelocyták és promyelocyták, az eosinophil sejtek és a monocyták eltűntek. A vérkép tehát megnyúlt neutrophil szakot mutat, mely legyőzhetetlen fertőzésre utal. A toxikus károsodás úgy a magon, mint a protoplasmán igen kifejezett. Ez utóbbi nagy, kékes fekete szemcsékkel sűrűn telehintett. Ezen elváltozás az észlelés kezdetétől fogva elérte a 100%-ot. Hasonló toxikus jelenség mutatható ki Freifeld-eljárással a csontvelőben is, csaknem az összes érett és fiatal fehérvérsejtben látható kóros granulatio. A másik két beteg endocarditis septica lenta-ban szenvedett. A qualitativ vérképben a neutrophilián, a mageltolódáson kívül a monocyta, endothel és plasma sejtek voltak megszaporodva. Toxikus elváltozást egyik esetben sem tudtam kimutatni. Néhány más fertőző betegségben is követtem a toxikus károsodást. Influenza, angina, paratitis epidemica, encephalitis, meningitis epidemica, de ezekben törvényszerű megjelenést és lefolyást nem tudtam kimutatni. A typhus abdominalisra és a tuberculosisra most nem térek ki, ezzel a kérdéssel még külön fogok foglalkozni. Meningitis tuberculosában, ha széteső tüdőfolyamat nincs, kóros protoplasma jelenség nem látható. 7. Nem fertőző beteségek. Mindenekelőtt vizsgáltam egészséges egyéneket; ép szervezetben toxikus elváltozás nem mutatható ki. Constitutiós, anyagcsere- és szívgyengeségekben nem észlelhető. Széteső carcinomában vagy besugárzás után nagy számban látható. Különös figyelemmel kísértem a vérbetegségeket. Myeloid és lymboid leukaemiában, polycythaemia veraban csak speciális festéssel található néhány sejtben kóros eltérés, anaemia perniciosában nagyobb százalékban látható. A leukaemiás lymphadenosisban, de különösen lymphogranulomatosisban a fehérvérsejtek nagy része toxikusan károsodott, amely megerősíti azt a feltevést, hogy a granulomatosist fertőzés okozza. Itt említem, hogy néhány betegen csontvelőpunctiót végeztünk és a toxikus elváltozást minden nehézség nélkül sikerült kiműtetni a csontvelőben is. Az állatkísérleteket nyálon három irányban végeztem: heteroprotein injectio, fertőzés és lokális gyulladás hatására figyeltem a fehérvérsejtek toxikus változását. Az egyes vizsgálatot nem részletezem, mert hosszadalmas volna, csupán összefoglalásra szorítkozom. Előrebocsájtom, hogy épp nyúlon is néhány százalékban speciális festéssel kimutatható kóros protoplasma elváltozás, amelyet a vérkép számolásánál tekintetbe kell venni. Hat cm3 intramuscularis tejinjectio hatására a neutrophilián kívül a toxikus elváltozás kifejezettebb volt, mint az ép állatban. Streptococcus haemolyticus intravénás fecskendezése után 8, 16, illetve 24 óra múlva jelentős leukocytosis, neutrophilia és mageltolódás lép fel. Toxikus elváltozás főleg a protoplasmán és a granulatión látható. A protoplasma helyenként kékesen elszíneződött, ittott vakuoia képződéssel, a granulatio egyenlőtlenül elrendeződött, a finomtól a durváig számos átmenetet mutató, hoszszúkás és kerek, sötétkéken festődő szemcsék alakjában tűnik fel. A csontvelő sejtjeiben ezen eltérést szintén ki tudtuk mutatni. Sectionál gócot nem találtunk. Steril gyulladást oleum therebenthinum asteril gyulladást streptococcus hae- 111