Orvosi Hetilap, 1930. május (74. évfolyam, 17-21. szám)

1930-05-03 / 17. szám

404 ORVOSI HETILAP 1930. 17. sz. lasztási mirigyrendszer működészavara szerepel annak keletkezésénél. A magzatok vagy halva születnek, vagy legtöbbször röviddel a szülés után elpusztulnak (esetünkben az elhalást a törzs kihúzásának nehézsége közben beállott nyakcsigolyasérülés okozta). A terhesség igen sokszor — mint esetünkben is — néhány héttel idő előtt megszakad. Ennek dacára a magzat testének hatalmas vizenyős duzzadása — mint azt a mi esetünkben is tapasztaltuk a törzs kihúzásánál — szülési nehézségeket okozhat. Ehhez járulhat még az is, hogy a magzat testrészei igen szakadékonyak lehetnek, ami az eltávolítást megnehezíti. De már a szülés előtt is gyakran foglalkoztatja a szülészt ez a kórkép, mivel az legtöbbször — mint a mi ismertetett esetünkben is — a terhességi vesebajon kívül hydramnionnal is társul. A hydramnion különben is gyakori kísérője a torz magzatoknak. Lau adatai szerint 75 hydramnion közül 25-ször fordult elő a magzat valamely torzképződménye- Krahula szerint ez az összetalálkozás 37%. Bár a veleszületett általános magzati vizenyő kór jóslata, amennyiben a magzatok élve születnek, nagyon kedvezőtlen, Swart és Schridde szerint mégis az ilyen magzatok kivételesen életben is maradhatnak, minthogy ezen elváltozások adott körülmények között csekélyebb fokúak is lehetnek. Ilyen esetleg élve született magzatoknál a májerythroblastosis miatt a májtájék igen óvatos röntgenbesugárzását ajánlották, azon az alapon, hogy a besugárzás a vérképző rendszerben a sejtek termelését akadályozza. (Gruber). Végül még megemlíthetjük esetünk érdekessége szempontjából, hogy először szülő nőről van szó, holott az irodalom összes eddig közölt esetei — 5 kivételével — többször szülők voltak és az ismételt terhességet, mint hajlamosító körülményt említik fel. Irodalom: Hartmann: Zentralbl. 1928. I. 299. o. — Hinselmann: Halban-Seitz, VI. köt. 541. o. — Kratzersen & Ballhorn: Zeitschr. Kinderheilkunde, 39. köt. 315. o. — Linder: id. Hartmann után (1. fent). — Oberndorfer: Zentralbl. 1927. 29. sz. — Reuss: Halban-Seitz, 8. köt. II. rész, 660. o. — Sänger: Zentralbl. 1881. 21. sz. — Schridde: Münch, med. W. 1910. 8. sz. D. m. W. 1911. 9. sz. — Unterberger: Zentralbl. 1929. 53. évf. I. sz. 44. o. A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belklinikájának (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egyet. ny. r. tanár) közleménye. A bacillus faecalis alcaligenes okozta megbetegedések és a typhus abdominalis alcaligenes leletei. Irta: Fejér Árpád dr., tanársegéd. 40 esztendővel ezelőtt Petruschky1 romlott sörből egy eladdig ismeretlen bacteriumféleséget tenyésztett ki s azt a typhus-coli-csoportba sorozta. Néhány évvel utóbb részletesen leírta a bacterium tulajdonságait és közölte, hogy több ízben sikerült kitenyésztenie typhusos, vagy typhusra gyanús betegek székletéből. Mivel e bacterium legjellemzőbb tulajdonsága az alcalitermelés, bacillus faecalis álcái igenesnek nevezte el. Eleinte emberre ártalmatlan bacteriumnak hitte, utóbb, hogy typhusban szenvedő beteg roseoláiból színtenyészetben nyerte, felvetődött a kérdés, vájjon önálló kórokozóként szerepelhet-e. A pathogen bacteriumok csoportjából legközelebbi rokona a typhus bacillus; tőle a következő tulajdonságaiban tér el: közönséges agaron, de általában szilárd táptalajon az alcaligenes telepei valamivel nagyobbak és szerkezetesebbek. A bacterium egyedek nagysága, mozgása, csikói tekintetében a kutatók véleménye megoszló, ami abban leli magyarázatát, hogy b. faecalis alcaligenes nem szigorúan elhatárolt bacteriumféleség, mint pl. a typhus bacillus, hanem akár a b. coli egy bacterium-csoportot alkot, (Altschüler2, Doebert3) s így morphológiai finomságok rendszertanilag nem értékesíthetők. Már állandóbb jel, hogy igen híg anilin-festékkel festve az alcaligenes bipolárisan festődő (Klimenkol). Míg a folyékony táptalajokat a b- typhi egyenletesen zavarosítja, az alcaligenes oxygenéhsége miatt a felső rétegekben nő tömegesebben gyakran felszíni hártyát alkotva; jól megfigyelhető ez, ha egy bouillonnal megtöltött erjesztőcsőbe oltjuk. 12—24 óra múlva csak a cső szabad szára zavarosodik meg (Berghaus). Bouillonban az alcaligenes néhány napos tenyészete a nitrátokat nitritekké redukálja, ami az Ilosvay-Gries-féle reagenssel (0.5 g sulfanilsav 100 cm3 30%-os ecetsavban oldva + 0.5 g naphthylamin 100 cm3 raegens, piros szín) mutatható ki. A Petruschky-féle lakmuszos tejsavó táptalajt az alcaligenes zavarosítja és kékíti, míg a typhus bacillusa benne zavarosodást alig okoz és a táptalaj színét nem változtatja, legfeljebb gyengén pirosítja. Hasonló a viselkedése az 1% mannitot tartalmazó bouillonban, melyben az alcaligenes lúgot, a typhus savat termel. Burgonya felszínén az alcaligenes sárgás-barna vastag lepedék formában nő, evvel szemben a b. typhi alkotta lepedék színtelen. Serologiai tekintetben távolabb áll a typhustól, mint a typhus-coli csoport bármely tagja, typhusos immunsavóval egyáltalában nem befolyásolható, sőt az ú. n. csoportreakciót sem adja. Annak idején feltűnést keltett Altschüler egy munkája, melyből az derült ki, hogy szerzőjének sikerült typhus bacillust b. faecalis alcaligenesbe átalakítani. E szerző egy typhusban elhalt ember lépéből színtenyészetben nyerte az alcaligenes bacillust és ennek kapcsán arra gondolt, vájjon a typhus bacillusa nem alakult-e át a lépben alcaligenesszé. Kísérletében emberi placenta darabokra typhus, coli, paratyphus A- és B.-baktériumokat oltott és a tenyészetekről hetenként mesterséges szilárd táptalajokra oltott át. Míg a coli és a paratyphusok mindvégig megtartották eredeti sajátságaikat, addig a typhussal oltott placentán néhány hét múlva alcaligenes tenyészett. Viszont egy alcaligenest úgy sikerült typhusszá alakítania, hogy egyazon kultúrát hetenként egyszer leoltotta; 6 hét múlva typhusnak megfelelő tenyészetet nyert még immunitástani szempontból is. Vele csaknem egyidejűen közölte Doebert, hogy egy alcaligenes törzset többszörös tengerimalac peritoneum-passage-zsal b. typhivé változtatott. E munkákat Conradi Drigalsky 40, Beit 41, Berghaus 44, Trommsdorff* 29 2 3 4 5 6 7 * * * * 12 13, megtámadták. Megállapították, hogy a fenti két szerző nem színtenyészetből, hanem vegyes kultúrából indult ki, hogy kísérletüknek így bizonyító ereje nincsen, ennélfogva semmi ok sincsen arra, hogy a b. ty phit és alcaligenest ne tartsuk továbbra is két élesen elhatárolt és egymásba át nem alakítható baktériumfajtának. A kérdés elintézettnek látszott ezek után. Azonban egyrészt bizonyos irodalmi közlések, másrészt általam Zentralblatt f. Bakteriol. 1889. 25. — 1890. 1. — 1896. 29. 187. o. és Zeitschrift f. Hyg. 40. 572. 2. Münchener med. Wochenschrift 1904. 20. 868. 3 Arch. f. Hyg. 52. 70. 4 Zenralblatt f. Bakt. 43. 5 Hyg. Rundschau, 1905. 15. sz. és 1905. 23. sz. 6 Münchener med. Wochenschrift 1904. 20. 868. 7 Archiv, f. Hyg. 52. 70. 9 Münch, med. Wochenschr. 1905. 38. 1827. 10 Cit. Conradi. 11 Einfache und sichere Identifizierung des Typhusbacitlus. G. Fischer, Jena. 1905. 12 Hyg. Rundschau 1905. 15. és 23. sz. 13 Münch, med. Wochenschr. 1905. 35. 1167.