Orvosi Hetilap, 1930. október (74. évfolyam, 39-42. szám)

1930-10-04 / 39. szám

1930. 39. sz. ORVOSI HETILAP Szövettani lelet: Az a tubarészlet, amely az uterus közvetlen szomszédságából való, egyetlen lumennel bír. Ezen lumen ugyan mindenütt apró szemölcsös kiemelkedésekkel van körülvéve a tubaredőknek megfelelően, de ezek a szemöl­csök sokkal alacsonyabbak, mint rendesen, úgyhogy a tuba­­átmetszet nem csillagalakú, hanem inkább kerekdednek mondható. A fedőhám alatt csak kevés, sejtdús nyálkahártya látszik, a hám maga jobbára alacsony, hengerded, helyen, kint közvetlen a hám alatt hengerszerű sejtszegény rostszö­vetet találunk. Az izomzatban némi kereksejtes beszűrődés és vizenyősség látszik. A nagy lumentől oldalt van még egy igen kicsiny hámmal kibélelt hézag, de ettől eltekintve a lumen itt egységesnek mondható. A tubának a körülírt csomós megvastagodása haránt átmetszetben nem mutat egységes tubanyílást, hanem az egyik átmetszeten hét teljesen különálló lumen látszik, ame­lyek közül a legnagyobb is jóval mögötte marad az előbb említett tubarész nyílásának, a többi hat lumen ennek leg­feljebb felényi méreteivel bír. Ezen nyílások mindegyikét hám béleli ki, de csupán az egyik van körülírtan normális magas csillószörös hengerhámmal kibélelve, a többinek a hámja alacsony hengerhám, vagy még gyakrabban köbös, vagy téglaalakúan ellapult. Tubaredők itt még kevésbbé lát­szanak, csupán az egyik lument veszik körül egy helyen apró szemölcsök, a többieken szemölcs egyáltalán nincsen, a nyílások sima szélűek. A hám alatt a szokott laza sejtdús mucosát a legtöbb helyen nélkülözzük, e helyett a hám, vagy sarjadzásszerű fibroblastokban gazdag, vagy hegszerű, igen sejtszegény kötőszöveten ül. Az egyes különálló lumeneket egymástól túlnyomóan ilyen sejtszegény rostszövet különíti el, de több helyen az izomnyalábok is a központ felé rongál­­tattak. Maga az izomzat több helyen lymphocytákkal beszű­rődött s feltűnően vizenyős, úgyhogy az izomnyalábok savó által messze széttéríttetnek.” Ezen esetben tehát a tubán hasonló anatómiai elvál­tozást találunk, mint előzőben. Egységes tubalumen he­lyett a tubaredők összetapadása folytán szűkült és több­szörös lumeneket. Ezzel a megszűküléssel kétségtelenül összefügg, hogy a termékenyített pete attól laterálisan tapadt meg. A talált szövettani elváltozásokat ebben az esetben is az előrement jódbefecskendezéssel hozhatjuk összefüggésbe. Egyrészt anamnezisben szereplő klinikai tünetek alapján, de még azért is, mert a tuba fimbrialis szájadéka ebben az esetben is szabad volt. Ezt különben a megtörtént termékenyítés is bizonyítja. Mindkét esetben Lahm, felfogása szerint is nem bac­­teriumos fertőzésből eredő gyulladás ment előre és ezért maradt szabadon a tuba fimbrialis szájadéka. A tuba kö­zépső és uterinalis harmadában volt az elváltozás. Ezt az a körülmény magyarázza, hogy itt a tuba átmérője sző­kébb, mint az ampullaris részen. Mindkét esetben talált elváltozás megmagyarázza a tuba elzáródást és az abból származó sterilitást. Természetesen ott, ahol az elváltozás az űrjáratot csak annyira szűkítette meg, hogy a kicsiny spermiumot átengedte, de a nagyobb petét nem, méhen­­kívüli terhességet okozott, nem említve, hogy ez esetleg a pete külső vándorlása útján is létre jöhetett. Úgy látszik, hogy a gyakorlatban a terhesség megsza­kítása céljából bűnös szándékkal adott jódinjectiók egy része nem jár bacteriumos fertőzéssel és ebből származó gyulladásokkal, összenövésekkel, hanem csupán ilyen, a maró hatás folytán bekövetkezett tudatal összetapadás­sal. Kérdés, hogy a klinikai vizsgálat alkalmával a kiter­jedt lobosodással nem járó összetapadás felismerhető-e? Úgy vélem, hogy erre vonatkozólag a legfontosabb adato­kat az anamnesis szolgáltatja. Ahol jódinjectio után ste­rilitást látunk, a beteg az esetek egy részében pontosan emlékszik arra, hogy a jódinjectio után közvetlenül többé­­kevésbbé nagyfokú görcsei voltak. Az, hogy az illető a jód­­injectió után napokig beteg volt, vagy fájdamai voltak, csak az esetek kis részében fordul elő. A szóbanforgó oki tényező a sterilitások egy jelenté­keny részében megtalálható, így a perflatióval vizsgált secundaer sterilitásos eseteink között pedig 72%-ban for­dult elő a kórelőzményben jódinjectio. A klinika ambulantiáján egy hónap alatt (574 beteg közül) 6 olyan beteget láttunk, kinél az anamnezisben jódinjectio és azt közvetlenül követő görcsös fájdalom szerepel. Azóta valamennyi meddő. A 6 közül csupán ket­tőnél volt a méh környezetében gyulladás kimutatható, 4-nél ilyen következményes elváltozásokat nem találtunk. A sterilitás ilyen okának felderítése céljából az anamnesis és a bimanualis vizsgálat perflatióval is vagy salpingo­­graphiával sikeresen egészíthető ki. Ehhez azonban csak olyankor fordulunk, ha a sterilitás miatt, valamely mű­téti beavatkozás volna indokolt, vagy ha más okból szóba kerülő beavatkozásnál egyúttal a fogamzó képességnek megtartása is célunk. Miután a méhenkívüli terhesség és a sterilitás aetio­­lógiájában a jódinjectio szerepét, illetve az általa okozott elváltozásokat felismertük, kérdés, miképen segíthetünk ezen. Egyik esetünkben a tubán található göböt kimet­szettük és a két tubafal serosáját körkörösen egyeztet­tük. (A tubavégek ilyen módon való egyesítése után Fox már terhességet és fogamzást írt le). Ha a jövőben a tuba implantatio terén nagyobb tapasztalat áll majd ren­delkezésre és az eredmények továbbra is kedvezők marad­nak, úgy hasonló esetben szóba kerülne az átjárható peri­fériás tubarész implantatiója. A talált elváltozásokat azért ismertettem, hogy felhívjam a figyelmet a steril nőkön végzett hasműtéteknél (így tubaris terhességnél, retro­­flexiónál, stb.) fellelhető ilynemű elváltozásokra, hogy azokat alkalomadtán esetleg korrigálhassuk. Mint emlí­tettem a jódtincturának, mint minden a méhűrbe vitt és esetleg a tubába jutott marószem­ek káros következménye ismereteink alapján eddig is érthető volt. Többen is fel­hívták már a figyelmet (László Parsanoff) a jódinjectio és méhen kívüli terhesség közti összefüggésre,anélkül, hogy ez összefüggést közelebbről megvilágították, vagy bizonyí­tották volna. Eseteinkben sikerült a jódinjectióknak nemcsak ká­ros következményeit, hanem a méhkürtőkben magukat az odajutott jód okozta elváltozásokat is megismerni. Kí­vánatos és fontos, hogy a szakorvosok a fent leírt elvál­tozásokat ismerve, most már mint positívum alapján eré­lyesen hívják fel orvostársaiknak és a közönségnek figyel­mét arra, hogy a jódinjectiónak még olyankor is mara­dandó sterilitás vagy méhenkívüli terhesség lehet a kö­vetkezménye, ha az fertőzéssel nem járt. II. eset: 1003

Next