Orvosi Hetilap, 1932. február (76. évfolyam, 5-8. szám)
1932-02-06 / 5. szám
90 ORVOSI HETILAP Alapanyagcsere alatt értjük a 12 óra óta éhező, hideg ellen védett, nyugvó szervezet calóriaszükségletét. A calóriaszükséglet megállapítása bizonyos rövid kísérletben fogyasztott Ch mennyiségének lemérése és ennek a testfelülethez való viszonyítása alapján a Benedikt és Harris—Benedikt-féle táblázatok segítségével történik. A táblázatból nyert normál értékektől + 15%-os eltérését veszünk a normális a a. alsó és felső határának, vagyis az ezen határok között mozgó adatok még nem utalnak az a- a. kóros fokozódására vagy csökkenésére. Mint minden biológiai vizsgálati módszernek, úgy ennek is számos hibaforrása van és ezért az újabb irodalomban több adattal találkozunk, melyek az a. a. és pajzsmirigyműködés közötti szoros összefüggésben kételkednek. Ha azonban meggondoljuk, hogy a pajzsmirigytúlműködés a Basebowkór legállandóbb és legjellemzőbb tünete, állandóbb, mint a klaszszikus tünetek bármelyike, akkor nincs okunk az a. a. meghatározások értékében kételkedni. A Mayo-klinikák nagy anyagáról szóló közlések, továbbá Boothby, Plummer Grafe szerint az a. a- emelkedés a Basedow kórosoknak csak 1—2%-ában hiányzik. Moravitz sem hiszi, hogy volna hyperthyreosis a. a. emelkedés nélkül. Természetesen ez nem zárja ki, hogy ne volnának más esetek, kiken az a. a. ne fokozódnék, így neurotikusokon tremorral, vegetatív stigmatizáltakon tachycardiával. Amint positív Wassermann reactiót, egy röntgenleletet stb sem fogunk az egész klinikai kép nélkül értékelni, úgy az a. a. meghatározás eredménye is önmagában csak egy számot jelent, mely kritikátlanul felhasználva, az egész beteg szervezet ismerete nélkül diagnostikai és prognostikai hibákhoz vezet. Egyetlen tünetet sem szabad túlértékelni és akkor kevésbbé leszünk tévedéseknek kitéve. Az a. a. nagyságára a pajzsmirigyen kívül más tényezők is befolyással vannak, így láz, hidegrázás, terhesség, menstruatio, szívbajok, melyek cardialis dyspnoével járnak. Az. a. a. meghatározás a gyakorlatban nélkülözhetetlen. A mai vizsgálóberendezések oly egyszerűek, hogy még a legkisebb intézet is felszerelheti. A gyakorló orvos mégis abba a helyzetbe kerülhet, hogy a klinikai észlelésen kívül más támpontot is keres therápiás beavatkozásainak ellenőrzésére, a. a.-t meghatározni nem tudván, elég jó szolgálatot tesz a Read-féle formulának a kiszámítása. Read a nyugalmi pulsusszámból és a nyugalmi pulsusnyomásból hozzávetőleg meghatározza az a. a- nagyságát. Ez a formula a következő a. a. (P. sz. + 0.9 Png.) 0-683—71.5. Az irodalomban található néhány utalás nem tulajdonít nagy jelentőséget a formulának, azonban Kemény több mit 200 összehasonlító vizsgálat kapcsán kimutatta, hogy éppen a gyakorló orvosnak tesz ez a szám jó szolgálatot, még akkor is, ha csak bizonyos megszorításokkal alkalmazható. 160 mm-nél magasabb systolés nyomásnál és szívbajoknál nem ad megbízható értéket. Már Kocher óta észleljük a klinikusok azon törekvését, hogy az igazi Basedowkórt más pajzsmirigytúlműködéstől elválasszák. Az amerikai irodalom már több mint egy évtized előtt elválasztotta az exophtalmic goiter és toxic goiter képét egymástól. Mindkét esetben elárasztja a szervezetet a pajzsmirigy hormonja, aminek következtében az ismert klinikai tünetek jönnek létre. Kísérletileg valódi Basedowot előidézni nem sikerült, ellenben pajzsmirigy túladagolással a Basedowkór és hyperthyreosis tüneteinek egész sorát idézhetjük elő, így zsírfogyást, lesoványodást, nitrogén-egyensúly romlását, szapora szívműködést, alapanyagcsere fokozódást, remegést, stb. Constitutiós tényezők jelentőségét valódi Basedownál először Chwostek emelte ki. Riedl is csatlakozott e felfogáshoz és ma a klinikusok nagy része azon állásponton van, hogy a Basedow kór alapja egy constitutionális elváltozás, melyre jellemző a hypoplasia a Stiller-féle astheniás habitus, a status thymicolymphaticus. E felfogást ma már számos boncolási eredmény is megerősíti. Az igazi Basedowra hajlamos egyének soványak, bőrük áttetsző, vékony, sima, a bőr színe néha egész halvány, könnyen pirul, vasomotoros zavarok gyakoriak, a fülcimpák, a körömágy rózsásak, pigmentatio, vitiligo elég gyakori, a haj vékonyszálú, finom tapintatú, törékeny, zsírtalan, könnyen kihull. Ezen constitutiós stigmákkal bíró képpel szemben áll a tulajdonképeni hyperthyreosis, melyre jellemző, hogy az évek óta fennálló struma szövete lassan alakul át basedonstrumává, a pajzsmirigy működése lassan fokozódik. Jellemző tehát a lassú fejlődés, továbbá a constitutionális alapok és a lelki kiváltó okok hiánya. A lassan fejlődő hyperthyreosis oka lehet thyreoiditis, ú. n. toxicus adenoma és jódszedés is. A mai hyperthyreosis azonos Kocher secundaer Basedowjával. E helyen megemlítendő a pajzsmirigy állítólagos dysfunctiójának kérdése, a dysthyreosis, különösen az amerikai irodalomban találkozunk ezen fogalommal. A belső elválasztású mirigyek dysfunctiója bizonyítva nincsen, ha ilyen dysfunctio létezne, az azt jelentené, hogy az egyes belső elválasztású mirigyek kóros összetételű, tehát qualitative más hormont termelnek. Ezt azonban a pajzsmirigyre vonatkozólag sem sikerült kimutatni, ennélfogva a dysthyreosis fogalmát teljesen elejthetjük. Az igazi Basedowkórnál a pajzsmirigyen és annak fokozott működésén kívül természetesen más tényezők is szerepelnek. A Basedowkórnak a pajzsmirigy túlműködésétől való teljes különállását a myxoedemával való együttes előfordulása bizonyítaná, ezt pedig elfogadható módon nem észlelték. Basedowosok pajzsmirigykiírtása után fellépő myxoedema a kérdést természetesen nem döntheti el. Az igazi Basedowkór és hyperthyreosis között azért nagyon éles határt vonni nem lehet. A struma nagysága, tapintata, a vascularisatio foka nem mértéke a különbségnek. A Basedowkór klasszikus tüneteit és az igen nagyfokú a. a. emelkedést sem lehet a különbség alapjául elfogadni Az exophtalmus jelenléte vagy hiánya sem képez különbséget, leghasználhatóbb megkülönböztetési jelek, a struma fennállásának ideje, a betegség felléptére vonatkozó és az említett constitutiós stigmák keresése. Megjegyzendő, hogy az elhájasodás egyes alakjai is járnak basedowszerű tünetekkel, szintén a constitutionális elváltozásokkal hozhatók összefüggésbe. Tiszta hyperthyreosis a jódbasedow, a struma basedowificata, továbbá a formes frustes, talán az ú. n. praebasedow, a basedowoid. A berlini 1931-es sebészcongressuson tartott referátumában Morawitz nem áll szigorúan a dualismus álláspontján és ajánlja, hogy inkább Basedow-syndromáról és thyreotoxicus syndromáról beszéljünk. Ugyanozt mondta Sauerbruch, hogy az igazi Basedow mindig hyperthyreosissal jár, de nincs minden hyperthyreotikusnak Basedowja. Az eddig elmondottak fontosak a therapia szempontjából is. A szervezetnek nagy lelki megrázkódtatások utáni rendetlen és féktelen működése, mely a pajzsmirigyműködés néha végletekig való felfokozódásában jut kifejezésre önmagától is megnyugszik. Ha az idegrendszeri megrázkódtatás arra hajlamos egyéneknél fixálódik, akkor a psychiáter munkáját átveszi a belorvos és a sebész. A hyperthyreosisok közül az ú. n. jódbasedow szintén reversibilis és a jód elhagyásával gyógyuló folyamat. Az igazi Basedownál indokolt a psychotherapia, a belső kezelés, melyek, ha nem vezetnek eredményhez, a sebészi beavatkozás következik. A pajzsmirigy eltávolításával tehermentesítjük az idegrendszert, amikor az még megnyughatik. A sebészi kezelésnek vannak természetesen 1932. 5. sz