Orvosi Hetilap, 1932. június (76. évfolyam, 22-25. szám)

1932-06-04 / 22. szám

480 ujjal való tapintásnak nagyon sok finomsága van. Ezt a készséget csak álandó gyakorlat útján sajátíthatjuk el és ennek fontosságát és előnyét a műtéti javallat felállí­tásánál, illetőleg magánál a műtétnél látjuk. Magasabban ülő végbéldaganatok felderítéséhez nem elegendő az ujj bevezetése, ezért a proctosigmoskophoz, illetőleg a rectoromanoskop­hoz folyamodunk. A procto­­sigmoskop a végbél kóros folyamatainak felismerésében kitűnő szolgálatot teljesítő eszköz, azonban merevségénél fogva felvezetése, a vele való vizsgálás nem veszélytelen és aggodalom nélkül csak bizonyos óvatossági rendsza­bályok betartása mellett alkalmazható. Szabálynak tekin­tendő, hogy minden eszközös vizsgálatot digitális vizs­gálat előzzön meg, mert esetleges szűkületekről, vagy rendellenességekről így már tájékozva vagyunk és ismerve a helyi viszonyokat nem erőltetjük az eszközös vizs­gálatot. Proc­osigmoskopiát jól csak előkészített betegen tu­dunk végezni. Rosenheim tanácsa szerint ez néha előkészí­tés nélkül is sikerül oly módon, hogy a rendes ürülést kö­vetően egy óra múlva felvezetjük az eszközt. A tapasz­talat azt mutatja, hogy az alsó bélszakasz ilyenkor néha üres és alkalmas a vizsgálatra. Rosenheim eljárásának kétségtelen előnye, hogy a nyálkahártya természetes szín­ben látható, mert a belet mesterséges tisztító eljárással nem izgatjuk. Eszközös vizsgálatra jövő betegek gyakran azt a hibát követik el, hogy előző napon hashajtót vesz­nek be. A következő napon a proc­osigmoskopia nem hajt­ható végre rendesen, mert az eszköz a vizsgálatot állan­dóan akadályozó híg bélsárlével telik meg. A beteg helyes előkészítése abban áll, hogy előző este és a vizsgálat nap­ján, de a vizsgálatot mintegy 3 órával megelőzően az alsó bélszakaszt beöntéssel megtisztítjuk. Ilyen előkészítés mel­lett a végbél és a sigma tiszta és vizsgálatra alkalmas. Az eszközös vizsgálatnál is legjobb a térd-könyök­­helyzet. Vannak, kik ezt a helyzetet megerőltetőnek és veszélyesnek tartják azzal a megindoklással, hogy a beteg elmozdulva, a merev eszköztől bélsérülést szenvedhet. Az utóbbiak az oldalhelyzetben való vizsgálatot ajánlják, mint kényelmesebb és biztosabb fekvésmódot. Az eszköz bevezetéséhez gyakorlat és megfelelő bonctani tudás el­engedhetetlen. Az eszközt a fent említett okokon kívül a proctosigmoskopra erősített ballon-szerkezet teszi veszé­lyessé, melynek segélyével a bélüreget tágítani, illetőleg felfújni lehet. Könnyen érthető és elképzelhető, hogy a rákosan megbetegedett bélfal mellett kíméletlenül alkal­mazott felfújás a beteg területen, vagy annak közelében a bélfalat megrepesztheti. A bél beszakadását előidéző erő sokszor csekély és éppen ezért a ballonos tágítást, a bél­falat gyengítő kóros folyamatoknál, csak a legnagyobb óvatossággal alkalmazhatjuk. Vannak, akik a ballonos felfújást veszélyessége miatt teljesen elhagyják. Ez a különben kitűnő eljárás nehezen nélkülözhető bizonyos esetekben, megfelelő óvatossággal és gyakorlattal alkal­mazva nem is okoz bajt. Két ízben volt alkalmas a klini­kára műtét céljából hozott prod­osigmoskopia utáni bél­repedést észlelni, illetőleg megoperálni. Mindkét beteget közvetlenül a sérülés után szállították be és mivel a has­hártya gyulladás még nem kifejezett, mindkettő meg­menthető volt. Adott esetben milyen magasra tudjuk az eszközt fel­vezetni, az a bélben székelő megbetegedéstől, de elsősor­ban a bonctani viszonyoktól függ. Szabálynak tekinthető, hogy erőltetni a felvezetést semmi körülmények között sem szabad. Hiányos kórisménket, ha szükséges, inkább más módon iparkodjunk kiegészíteni. Bármennyire tökéletes eljárás is a prod­osigmoskopia, a kóros folyamat egyszerű megtekintése gyakran nem elegendő. Ha tudomásunk is van a bél megbetegedéséről és a kóros elváltozás helyét is pontosan meghatároztuk, ez még nem jelenti azt ,hogy eldöntöttük a daganat jó-, vagy rosszindulatúságát. Az utóbbinak eldöntése legjob­ban a próbaexcisio segélyével történhetik és miután erről a nagyfontosságú kérdésről is tájékozódtunk, könnyen ha­tározhatunk afelől, hogy milyen műtéttel kívánjuk a beteg egészségét helyreállítani. A végbél röntgenvizsgálata az imént említett vizsgá­latok mellett nem játszik olyan fontos szerepet, mint a bélrendszer más részén, ahol a röntgen az egyedüli vizs­­gálási eljárás, melynek segélyével a bélüregen belül levő folyamatokat a szem részére is láthatóvá tudjuk tenni. Egyik, vagy másik esetben röntgennel a végbél szűkületé­nek fokát és kiterjedését állapíthatjuk meg, bár inkább vonatkozik ez a lobos, mint daganatos szűkületekre. A végbélben előfoduló daganatok közül a jóindulatúak nem játszanak olyan fontos szerepet, mint a rosszindulatú daganatok, különösen a rákok. Az utóbbiak nagy fontos­ságát már az is mutatja, hogy a gyakorlatban minden végbélben székelő daganatnál, illetőleg fekélynél a vizs­gálat elsősorban annak jóindulatú voltát, vagy rákos ter­mészetét iparkodik kideríteni. A végbélből kiinduló myornák különböző alakban mu­tatkozhatnak. Jelentkezhetnek, mint kocsányos daganatok és ilyenkor különösebb nagyságot nem érnek el. Megnő­hetnek azonban emberfejnyire, amikor hasmetszés útján távolítandók el. Általában a ritkábban előforduló daga­natok közé tartoznak; kellemetlenséget a betegnek a ve­­lük járó vérzés, vagy a daganat nagysága okoz. A tipom­ák még a myomoknál is ritkább daganatok. A submucosából kiinduló lipoma gyakran kocsányos és mint ilyen leszakadhat, vagy lecsavarhatja a kocsányát és eltávozhat a végbélen át. A subserosából kiinduló li­poma a hasüreg felé fejlődhetik és miután tetemes nagy­ságot elért, eltávolítása a hasüreg felől történik. Fibromák, cavernomák, lymphangiomák, dermoidok ugyancsak ritka daganatok és a gyakorlat szempontjából nincs nagyobb jelentőségük. A végbélmegbetegedések terjedelmes és nagyjelentő­ségű csoportját a polypusok képezik. A polypus szóval nem jelöljük meg a daganat közelebbi szerkezetét, csupán annyit mondunk, hogy a daganat képződésnek kocsányo­san ülő alakjával van dolgunk. A valódi daganatok által létrehozott polypusoktól egészen a bélfekélyek körül kelet­kező lobos természtű polypusokig, a polypusképződésnek egész sorozatát ismerjük. Bármennyire is érdekes kérdés a végbél polypusainak kórszövettani osztályozása, a kli­nikust elsősorban csak az érdekli, hogy a kérdéses polypus várjon rák-e, avagy pedig mutat-e rosszindulatú elfa­julást. Általában a polypusokat jóindulatú daganatoknak kell minősítenünk, bár súlyos, a beteg erőbeli állapotát erő­sen lerontó vérzéseket okozhatnak. A vérzés mellett a szövődmények egyike a széklettel nagyobb mennyiségű véres nyák ürítése. Közel az analis nyíláshoz ülő, vagy hosszú kocsánnyal rendelkező polypusok kizáródhatnak és ilyenkor a sphincter elé kerülő tömeges része a poly­­pusnak görcsös fájdalmat okozhat. Polypust felismerni nem nehéz, bár előfordul, hogy gyakorlatlan vizsgáló ujjai elől a hosszú kocsányon lógó daganat állandóan kitér. Ilyenkor a vizsgáló ujja vagy egyáltalában nem érzi a polypust, vagy mozgékonyságánál fogva lágy bélsárcso­­móra gondol. A polypus megjelenési formája különböző lehet. Je­­lentkezhetik mint solitar polypus, mely többnyire cseresz­nye nagyságú, szederhez hasonló felszínű. Gyermekkorban, fiatal egyéneknél látjuk leginkább; görcsövileg adenomás, vagyis fibroadenomás szerkezetű. ORVOSI HETILAP 1932. 22. sz.

Next