Orvosi Hetilap, 1933. október (77. évfolyam, 40-43. szám)
1933-10-07 / 40. szám
1933. 40 sz. ORVOSI HETILAP ség folytán. A legutóbbiak közé tartozik az u. n. nasalis dysmenorrhoea, melyet orr- gégeorvosok (Fness) fedeztek fel, akik azt állapították meg, hogy az alsó orrkagyló szabad szélének és a tuberculum septinek cocainozására megszűnik a dysmenorrhoea. Hogy mi ennek a magyarázata, ma sem tudjuk. Annyi azonban kétségtelen, hogy állatokon (pl. kutyák) bizonyos összefüggések vannak a szaglás és a nemi cselekmények között. S hogy ilyenek az emberen is vannak, mutatja kellemetlen szagoknak a nemi ingerületre irányuló lefokozó, kellemes illatoknak pedig (parfüm) azt felfokozó hatása, továbbá az a tapasztalás, hogy a nemi életben túlzó prostituáltak orrnyálkahártyája általában chronikusan duzzadt, meg az is, hogy narkosisban az orrnyálkahártya izgatására méhösszehúzódások kelnek. Lehet azonban a dysmenorrhoea mechanikus származású is és pedig a méhnek gyermekded, vagy satnya fejlettsége folytán, aztán stricturás alapon, constitutionalis hyperanteflexio következtében. Ezekben a görcsök rendszerint a vérzés megindulása előtt mutatkoznak. Támadhat továbbá hypermenorrhoeás alapon, melyben a keletkező véralvadékok megszülésével kapcsolatosak a görcsök, végül dysmenorrhoea membranacea következtében, melyben a méhnek minden havibajkor egyébként kicsiny részletekben eliminálódó nyálkahártyája, mindenek szerint belsősecretiós reactiozavar folytán, egészében, vagy nagy darabokban, válik le s ezeknek kiküszöbölésére kellenek a méhgörcsök. Mindkét utóbbi féleségben kivált a Vérzés alatt észlelhetők a görcsök. D.) A raromenorrhoca. Ez olyan rendellenesség, mikor a vérzés ritkábban jár a rendes időközöknél. Petefészek eredésű és a szerv fokozott insufficientiájának következménye. Azzal az állapottal hasonlítható össze, mint mikor a fán kevés a gyümölcs s az ritkán érik. Ez tehát nem betegség. Ezért, ha ellene teszünk, inkább ártunk, mert — úgy mondhatjuk — hamar lerázzuk vele a fáról a kevés gyümölcsöt s hamar klimaxba juttatjuk az egyént. Tenni tehát a raromenorrhoea ellen csak akkor szabad, ha az panaszokat okoz, azaz betegséggé válik. Tudni kell még, hogy a raromenorrhoeának kétféle typusa lehet. Az egyik az olygomenorrhoeás raromenorrhoea. (3. ábra) Ezt főként az eunuchoid typusú és magas növésű, kissé kövérkés, ezért rendszerint csinos vonású nőkön látni. A másik forma a hypermenorrhoeás raromenorrhoea. (4. ábra) Ezt túlnyomóan az u. n. interrenal nőkön észleljük, akikre jellemző, hogy férfi typusúan szőrösek. E.) Az amenorrhoea. Ez alatt azt a vérzési rendellenességet értjük, mikor a havivérzés egyáltalán nem jelentkezik. Ennek két féleségét szokás megkülönböztetni. Az egyik 1.) a pseudo-amenorrhoea, amikor petefészki cyklus van s csak a menstruális cyklus hiányzik. Ennek oka lehet a méhnek túlzásba vitt szoptatás folytán történt lesorvadása, tehát a lactatiós hyperinvolutio, a méh nyálkahártyájának valamely okból (elhegedés, sorozatos formalin mosások, jódinjectiók sorvasztó hatása) jelentkező hiányos reactiója, gynatresia, illetőleg totalexstirpatio. A másik 2.) az amenorrhoea vera. Erről akkor beszélünk, amikor petefészki cyklus sincs. Ennek is azonban még két fajtája lehet. Az egyiket a.) elsőfokúnak nevezzük, mikor u. n. kiesési tünetek (hevülések, izzadások, migrain stb.) még nincsenek. A másikat b.) másodfokúnak mondjuk, mikor a petefészekfunctio teljesen kiesvén, a vegetativ zavarok is beállottak. H. A cyklust nem tartó vérzések, vagy metrorrhagiák okai sokfélék lehetnek. I. Anatómiaiak és pedig: a.) vulvarisak pl. urethralis polypus, urethralis ertropium, carcinoma, sérülés; b.) vaginalisak pl. kolpitis, carcinoma, sérülés; c.) a portióról származók pl. erosio, specifikus fekély (tbc. lues), polypus fibrosus, carcinoma; d.) a méhűrből származók pl. carcinoma, hypertrophia endometrii polyposa, (polypus fibrosus seu placentaris, myoma submucosum, abortus, subinvolutio deciduae; e.) a környezettől származók pl.: ovarialis daganat. 2. Gyulladás, pl. endometritis, adnexitis. 3. Functio zavar: a virginalis, a szülőkorbeli, illetőleg a változáskori időszakban. Lényege Schroeder szerint a petefészek tüszőjének fel nem repedése, (pl. vastag albuginea következtében), más szóval a folliculus persistentiája. Tudjuk ugyanis, hogy míg a tüző fel nem reped, a méh cyklusában a proliferates phasis folyik. (5. ábra), így a méhnyálkahártya actív rétege folyton csak vastagszik, míg azt a méh aré, illetőleg annak tágíthatósága megengedi. Ha aztán a nyálkahártya tovább is vastagszik, benne az intrauterinalis nyomás felfokozódása táplálkozási zavarokat, azaz helyenként elfolyósodásokat vált ki, vagyis beáll az a kép, amit Schroeder hyperplasia cystica endometrii névvel jelölt meg. Aztán pedig elhal az egész activ nyálkahártya, tehát a méh belsejében seb és onnan vérzés keletkezik. Közben azonban az inactiv nyálkahártyaréteg felől az elhaló nyálkahártya, proliferatio révén, újra pótoltatik. S éppen ez a jelenség az, melynek útján a szövettani képben ezt az állapotot a rendes vérzéses stádium képétől meg lehet különböztetni, mert előbbiben a szövetszétesés mellett a szöveti újratermelődés jelenségeit is látni. 4. ) A vérképzés zavara pl. thrombopenia essentialis, tehát a thrombocyták számának nagyfokú megfogyatkozása. 5. ) Ismeretlen ok. Ezen áttekintés után marad, hogy a kóros nőgyógyászati vérzések kezeléséről szóljunk. Hogy azonban céltudatosan kezelhessünk, ahhoz mindenekelőtt a diagnosist kell felállítani. 4. ábra. 5. ábra: 891