Orvosi Hetilap, 1933. november (77. évfolyam, 44-47. szám)
1933-11-04 / 44. szám
992 toxikus hatást azért vesszük fel, mert mind a két psychotikus állapot a salvarsan-kúra alatt lépett fel és így feltételezhetjük, hogy a salvarsan által elölt spirochaeták széjjeleső testeiből szabadultak fel a toxikus anyagok. A kezeléssel összefüggő psychotikus állapotokat főleg a maláriás lázkezelés óta ismerjük közelebbről. A magas hőfokkal összefüggő deliriumok miben sem térnek el egyéb lázas állapotokban ösmertektől, csak tudnunk kell azt, hogy múló természetűek és így semmiféle külön intézkedésre nem szorultak. A másik elmezavartsági állapot, mely a maláriás kezeléssel összefüggést mutat, a p. p. eseteiben mutatkozó tébolyodottság (paranoia). Ennek van gyógyuló és idősült állapotba átmenő alakja. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a constitutionális adottság húzódik meg e tébolyodottsági formák hátterében. Itt említjük meg, hogy a constitutio szerepe már a syphilises fertőzés első idejében megnyilvánul. A fertőzött egyén endogén alkata szerint a fertőzés tényével szemben különbözőkép fog viselkedni. Az esetek túlnyomó többségében a fertőzés a húszas évek körül történik és a fiatalkort jellemző könnyedség, hogy ne mondjuk könynyelműség csak múló hangulatbeli zavarok kifejlődésére ad alkalmat. Terhelt idegrendszerű egyének ellenben, súlyos, a hypochondriáig menő reactiókat mutathatnak. Idősebb korban szerzett syphilis eseteiben a depressiós hangulat már sokkal inkább szerepel, ebben a már mutatkozó arteriosklerosis is belejátszhatik. Az utóbb említett esetekben tehát nem a spirochaeták okozta elváltozások váltják ki a depressiós állapotokat, hanem ezek az egyéni sajátosság által determináltan csak közvetett úton jönnek létre. Megemlítjük a ma már csak históriai múlttal bíró Charcot-féle nézetet, mely szerint a syphilis a hysteria előidézői közé tartozna; ugyancsak históriai értékkel bír a Fournier-féle magyarázat. Eszerint a syphilis vérszegénységet hozna létre, és ezáltal az idegrendszer működésében nagy zavart támasztana. Különösen nőkön, akik a hysteriára praedestináltak, váltaná ki a syphilis a hysteriát. Áttérve annak megbeszélésére, hogy a syphilis által okozott elmeműködés zavarai milyen klinikai formákban jelentkezhetnek, mindenekelőtt megemlítjük azt, hogy Dupré a syphilises fertőzés különböző szakai szerint vélte osztályozhatni azokat. A lues első szakában heveny, múló, majd állandósuló psychotikus kórképek mutatkoznának, mérgezések és kimerülések kapcsán kifejlődni szokottakkal megegyezők. A másodlagos szakban, Dupré szerint a melancholia, mánia és múló deliriumok fordulnak elő és végül a syphilis késői szakában a dementia volna jellegzetes. Ezen beosztást Nonne, Plaut szerzőkkel egyezően mi is erőszakoltnak tartjuk. Klinikailag fontosnak tartjuk ismeretét annak, hogy a latens lues igen sokszor mint egyszerű depressio nyilatkozik meg. Különösen gyakran látjuk ezt a női kieséseken. Legtöbbször hiányzik minden kiváltó mozzanat. A betegek szellemi működésükben akadályozottaknak érzik magukat, elmeműködésüket tompának jelzik, lehangoltak, nehezen bírhatók szóra, érdeklődési körük teljesen beszűkült. A valódi búskomorsággal szemben hiányzanak az önvádlások. A Wassermann éra előtti időben, hol hysteriás lehangoltságnak, hol pedig a maniás depressiós psychosis egyik phasisának tartották az ily eseteket. A Wassermann-féle vizsgálatok derítették ki ezen állapotokról, hogy azok a syphilis latenssel függenek össze, amint erre egy évtized előtt én hívtam fel a figyelmet. Tudnunk kell azonban, hogy a p. p.-nek is lehet ily depressiós bekezdő szaka. Az elkülönítő kórjelzést a sero-liquor vizsgálati adatai alapján tudjuk megejteni. Míg a p. p. eseteiben mindig positiv a WR, mind a vérben, mind a liquorban, addig a latens luessel kapcsolatos depressiókban, amint azt számos eseteim alapján állíthatom, csak a vérben positív a WR, a liquorban pedig negatív. Az előbb kifejtettek alapján ez érthető is, minthogy az ilyenes latens esetekben az agyi vérerekben lejátszódó folyamatokról van csak szó, míg a p. p. eseteiben maga az agy parenchyma van megtámadva és így kell, hogy a liquor is elváltozzék. Az említett esetek bámulatosan reagálnak az antilueses kúrára, egy néhány bismuth-injectióra, vagy kenékrára gyors feltisztulás következik be. Tévedésre adnak azok az esetek alkalmat, melyekben egy biztosan syphilises bántalomhoz agyi tünetek társulnak és ezek alapján az orvos p. p. fennforgására gondol, pedig nem erről van szó. Különösen két bántalom az, melyben ily tévedés lehetséges és pedig a gerincagysorvadás és az aortitis luetica. A tabeshez csatlakozó elmeműködés zavara a gyakorló orvos szemében a p. p. hozzácsatlakozását jelenti, pedig elég számos esetre tudok reámutatni, melyekben dacára a tüneti hasonlatosságnak, nem p. p., hanem vascularis, vagy interstitialis agylues volt társulva a gerincagysorvadáshoz, amit a látszólag súlyos tüneteknek, antilueses kúrára beállott prompt gyógyulása kétségtelenül bizonyított. Az elkülönítő kórjelzés sokszor igen nehéz, de törekednünk kell azt megejteni, mert a beteg sociális helyzete, egész jövője forog kockán akkor, midőn rásütjük a p. p. bélyegét. De még az a veszély is fenyegeti, (mire nem egy példát tudnék felemlíteni az ily egyént, hogy a többnyire expansív tünetekben, tobzódásban, nagyzási téveszmékben jelentkező elmezavartság miatt zárt intézetben helyezik el. Elkülönítés szempontjából a klinikai jelek közül csupán két apró mozzanatra hívom fel a figyelmet. Az egyik az, hogy az igaza p. p- eseteiben a beszédet jellegzetes ajak és nyelvbeidegzési zavarok kísérik, míg a tabes dorsalishoz csatlakozó említett esetekben a beszéd folyékony, szótagbotlás nincs jelen, sem ajak-nyelvremegések. A másik elkülönítési jel abban található meg, hogy az igazi p. p. esetekben értelmi hiányok állapíthatók meg, míg a másik esetben ezek teljesen hiányzanak. Az aortitis lueticához csatlakozó elmeműködésbeli zavarokat mutató egyéneket kevésbbé érheti az a sors, hogy p. p.-nek nézve, zárt intézetbe kerüljenek, mivel az elmebeli zavaraik múló természetűek, egy-két nap alatt lezajlanak. Klinikai megjelenési alakjuk a p. p.-ot utánozzák. Visiók, helyről, időről tájékozatlanság, euphoria jellemzi ez állapotokat. Hátterüket azonban nem képezi spirochaetosis, hanem nézetem szerint agyhártya vizenyőről van szó, mely épúgy kísérője lehet az aortitisnek, mint a közismert gyomornyákhártya oedemák, melyek teljes anorexiához vezetnek. Oedema fugaxok ezek, melyek hol az arcon, hol a bokákon, gyomorban stb. jelentkezve, az illető testrész működési zavarát múlóan hozzák létre. A gyorsan változó viselkedés jellemző az agyi tünetekre is. Az általam észlel idetartozó esetekben a psychotikus tüneteket kisfokú, ajakfaciális bénultság is kísérte és ez a szintén gyorsan elmúló jelenség jogosít fel arra a feltevésre, hogy agyhártyavizenyőre gondoltak, mint a tüneteket létrehozó háttérre. Elkülönítő kórjelzés szempontjából a legnagyobb nehézségeket az idősebb lueses egyéneken fellépő agyi tünetek okozzák. Az arteriosklerosis az, melynek szerepét kell ilyenkor kizárni, illetve tisztázni. Az esetek túlnyomó részében mind a két tényező szerepel. Ez esetek a jód impériuma alá tartoznak. Végül egy rendkívül ritka eshetőségre akarok reámutatni. Ismeretes, hogy a fájdalmas tabes, mily gyakran kényszeríti a beteget a morphium használatára, a hatás erősítése , céljából atropint is keverjen hozzá, már ORVOSI HETTLAR 1933. 44. sz.