Orvosi Hetilap, 1934. június (78. évfolyam, 22-26. szám)
1934-06-02 / 22. szám
484 ORVOSI HETILAP 1934. 22 sz. méhizomzat gyengeségét okozhatja infantilismus, de ha ehhez az általános infantilismushoz asthenia is társul, akkor nem tudjuk eldönteni, várjon az infantilismussal járó izom fejletlenséget, vagy az astheniás alkattal öszszefüggő belső-elválasztásos zavart lehet-e elsősorban felelőssé tenni a fájásgyengeségért. A méh anatómiai gyengeségét fejlődési rendellenesség is okozhatja: egyszarvú-kétszarvú méh izomzata rendszerint hiányos fejlettségű. Ez is lehet az elsődleges fájásgyengeség okozója. Régebben azt hitték, hogy az igen fiatal előszörszülőkön — akiknek méhe még nincs teljesen kifejlődve — szinte szabályszerűen bekövetkezik az elsődleges fájásgyengeség. Ez már elméletileg sem látszik valószínűnek, mert hiszen, ha a fiatal méh alkalmas a pete beágyazódására és a terhesség kiviselésére, akkor valószínűleg a szülés követelményeinek is megfelel majd, amint ezt a tapasztalat alapján az irodalomnak számos adata is bizonyítja. Idős először szülőkben sokszor rendes, sőt néha igen erőteljes méhműködést látunk. Máskor azonban — főleg azokban, akikben már hosszabb ideig fennállott a conceptio lehetősége, azonban ennek ellenére csak későn jutottak teherbe — igen súlyos fájásgyengeséget láthatunk. Itt valószínűleg a méhizomzatnak kóros elváltozása, mint régi gyulladás, izomdaganat, vagy hypoplasia okozza a fájásgyengeséget. A méhizomzat működésbeli gyengeségét okozhatja az izomzatnak chronikus gyulladása. Ilyenkor a szövettani képen az izomzat pusztulásával a kötőszövet szaporodását, az izomzat vizenyős duzzanatát és kerek sejtes beszűrődését lehet látni. Gyakran ehhez nagyon hasonló képet látunk régebbi nehéz szülések után, amikor a méh túlságos kinyújtása miatt — a szülési akadály legyőzése közben a méhizomzat erősen kitágul — elveszti rugalmasságát. A méhizomzatnak újképződményei is fájásgyengeséget okozhatnak a méhizomrostoik széttolása által, amint azt nyomás méhen megfigyelhetjük, míg portiorák esetében leggyakrabban azért következik be az elsődleges fájásgyengeség, mert a méh alsó szakasza gyulladásosan beszűrődött. A terhesség által létrehozott fájásgyengeségek között első helyen áll a méhnek túlságos kitágíttatása akár ikerterhesség, akár túl sok magzatvíz által. Ilyenkor a méhtest, tehát a működő méhizomzat, vékonyodik el a túlságos feszülés következtében. Az élettani határon túl kinyújtott és elvékonyodott méhizomzat átmenetileg igen sokat veszíthet összehúzódóképességéből és ezért a méhösszehúzódások nagyon gyengék, erőtlenek lesznek. Amint azonban megszűnik a túlnyújtás kiváltó oka, tehát vagy elfolyik a magzatvíz egy része, vagy pedig megszületik az egyik magzat, akkor már retrahálódik a méhizomzat és ilyen úton sokszor megszűnik a fájásgyengeség. Néha a mellnek környezetéhez, illetőleg a hasfalhoz tapadása zavarja meg a méhösszehúzódások mechanismusát. A fájásgyengeségek fentebb felsorolt okai mind a méhben az ékelnek és adott esetben velük jól megmagyarázható a méhizomzat tökéletlen működése. Nagyon gyakran azonban magában a méhben semmiféle kóros elváltozás nem található. Nem akarok bővebben foglalkozni az ilyen esetekre érvényesnek látszó elméletek tárgyalásával, amely elméletek között pl. méhizomzat ionconcentratiójában beálló változást is kiváltó oknak tartják, azonban mégis meg kell említenem az elsődleges fájásgyengeség egyik valószínű magyarázatát, amely a hormonális működésnek kóros változásában keresi az okot. Terhesség alatt ugyanis az anyai szervezet egyéb nagy változásai mellett a hypophysis hátsó-lebeny-hormon is felszaporodik a szervezetben. Az elsődleges fájásgyengeség eseteiben a hypophysis hátsó-lebeny-hormon fájást keltő része vagy nem termelődik elegendő mennyiségben, de elképzelhető az is, hogy nem a hormon termelésében van a zavar, hanem az mielőtt hatását kifejthetné, a májban hatástalanná lesz (elbomlik?) és így a méhhez nem jut elegendő fájáskiváltó hormon. A méhizomzat működését annak beidegzése szabályozza. A méh beidegzési zavarai, akár veleszületettek vagy szerzettek is legyenek, a méhizomzat tökéletlen működését eredményezhetik. Gyakoribb az az eset, amikor az inger nem kielégítő s ez okozza a fájásgyengeséget. Ebből a szempontból a méhnyak idegdúcára gyakorolt nyomást tekintjük igen fontosnak. Élettani körülmények között a nyakcsatornába benyomuló burok, majd annak megrepedezte után maga az előlfekvő magzatrész gyakorol nyomást a cervicalis ganglionra. Koros viszonyok között, mint amilyenek pl. a mola-terhesség, valamint az előlfekvő lepény, ezek a puha részek nem tudnak elegendő nyomást kifejteni a dúcra. Korai burokrepedéskor — amikor tehát elmarad a nyakcsatornába benyomuló buroknak nyomóhatása — gyakran látunk ilyen okból elsődleges fájási gyengeséget, igaz ugyan, hogy néha éppen fordítva áll a dolog, azaz korai burokrepedés után igen erős fájások jelentkeznek. Ennek magyarázata a fentiek szerint az, hogy az elől fekvő rész a medencébe beilleszkedése által nyomja a dúcot. Medencevégű, valamint harántfekvéskor szintén elmarad a méh nyaki dúcának nyomása, ilyenkor sokszor látunk zavart a méh működésében. E helyi idegingerületek mellett fontos szerepe lehet részint a központ felől jövő gátlásoknak — félelem a szülés fájdalmától — valamint az alacsonyabb reflexpályák felől kiinduló ingereknek. Neuropathiás szülőnőkön a szülőfájások mellett gyakran látunk fájásgyengeséget bekövetkezni. Ezt nyugtató szerek adagolásával jól meg lehet szüntetni, kikapcsolva ezáltal a központ felől jövő gátlásokat. De a környező szervek telts égi állapota is befolyással lehet a méh működésére ,telt hólyag, belek, vagy a telt gyomor akadályozhatják közvetett úton a fájásokat. Az eddig tárgyalt elsődleges fájásgyengeség mellett gyakoriságánál fogva kissé háttérbe szorul a másodlagos fájásgyengeség. Ilyenkor a kezdetben rendes, sőt néha a normálisnál erősebb méhtevékenység valamilyen ok következtében hiányossá válik. A fájások vagy teljesen kimaradnak egy időre, vagy pedig jóval ritkábban jelentkeznek, igen renyhék, a hasra tett kéz alig érzi a rövid ideig tartó méhösszehúzódásokat. E másodlagosnak nevezett fájási gyengeség oka a méh kifáradása. A tágulási szakban olyankor szokott előfordulni, amikor a lágyrészek rigiditása a normálisnál nagyobb munka elvégzésére kényszeríti a méhet. A méh igyekszik legyőzni a nehézséget, mind sűrűbben jelentkeznek a fájások, a méhösszehúzódások tartama megnyúlik, a fájásszünetek megrövidülnek, úgy hogy a méhizomzat regenerációjára nincs elég idő, a méh kifárad. A másodlagos fájásgyengeség okozója lehet még az, hogy különösen korai, vagy idő előtti burokrepedéssel kapcsolatban kórokozó csirok vándorolnak fel a méhűrbe. Ha ezek toxinjai felszívódnak súlyos fájásgyengeséget okozhatnak. Lázas állapotban újabb vizsgálatok szerint különbséget lehet tenni a méhürből felszívódó toxinoknak a fájásokra gyakorolt hatása szerint: a baktérium coli toxinjaival szemben igen érzékeny a méhizomzat, a streptococcus toxinnal szemben kevésbbé. A méhürnek e baktériumokkal történt fertőzöttsége esetén ritkábban fordul elő fájásgyengeség, mint coli fertőzésnél. Másodlagos fájásgyengeséget okozhatnak a fentieken kívül még narkoticumok. Éppen ez az egyik oka a szülés alatti fájdalomcsillapítás nehézségének. A mai felfogás szerint nem a központi idegrendszer ingerlékenységének csökkenése okozza a fájásgyengeséget, hanem a vérpályában keringő és a méhizomzatba jutó narkotivum váltja ki azt.