Orvosi Hetilap, 1934. július (78. évfolyam, 27-30. szám)

1934-07-07 / 27. szám

1934. 27 sz. ORVOSI HETILAP A francia és angol iskola más módszert követett a constitutio tanának felépítésében. Régi tapasztalat, hogy az elhízás, a diabetes és a köszvény elég gyakran fordulnak elő egy emberben, még gyakrabban egy család több tagjában. E tapasztalat alapján azokat összekötő közös „diathesist“ sejtettek,, amelynek határai azután csak úgy bővültek, mint az említett, constitutiókhoz tartozóknak vélt betegségeknek körei. A francia triás lényegét Bouchard lassult anyagcserében, „bradytrophidban“ kereste és élére állítva a köszvényt, az „arthritismus“ neve alatt szerepelt. Az angolok vele összeköttetésbe hozták az urolithiasist és a cholelithiaisist, amely, mint említettem, már a Stiller-féle astheniához tartozó betegségcsoportban is helyet talált és az egész csoportot a Uthaemia neve alatt foglalták össze. Azután különösen a fraciák e csoporthoz csatolták az arteriosklerosist, a rheumatismust, a polyarthritist, a neuralgiákat, a hemicraniát, a bronchialis anthmát, az ektemát és más bőrbajokat, a Hubard diathese fibreuse-éhez tartozó betegségeket, sőt a tuberculosist, a tabest és paralysis progressivát is. Az arthritismussal tehát betegségek állanának kapcsolatban, amelyeket mások a status thymicolymphaticusszal, hypoplastikus testalkattal, exsudativ diathesissel, vegetatív stigmatizáltsággal, sőt az arthritises testalkat ellentétével, az asthenias constitutióval hoztak vonatkozásba! Mi maradt e szkszázados tapasztalatgyűjtésből, az orvosi tudomány kiváló mestereinek óriási munkájából, mint igazi maradandó érték az alkattan részére? Néhány jellemző testalkatnak felismerésén kívül az az exact methodikára csak nagyon kevéssé alapított, de erős meggyőződés, hogy a comstitutionális sajátságok gyakran szerepelnek mint betegségekre hajlamosító, betegségeket okozó, azazok kórképét meghatározó és lefolyását irányító körülmények constellatiójának tagjai. Az alkattan nagy eredményeinek sorába tartoznak a psychiatriában polgárjogot nyert Kretschmer-féle jó statistikai methodussal keresztülvitt vizsgálatokés, amelyek megmutatták, hogy a leptosom testalkat schizoid és schizophreniás, a pyknikus testalkat mániás — depressiv reagálási módra hajlamosít és hogy geniális embereknek az átlagostól eltérő psychikus viselkedése és testalkata hasonló módon függnek össze. Lássuk, Kretschmert intuitiója milyen testalkatok megkülönböztetésére vezette? A leprosom szűkmellű, karcsú, sovány, ptoisisoféra hajlamos, astheniásan reagál, hypotoniás, kötőszövet rendszere gyönge s állítólag tuberculosisra hajlamos. Ez egyúttal az astheniás alkat leírása is! A pyknikutai mellkasa jól kifejlett, széles, belső szervei erőteljesek, zsírpárnája dús, alakja zömök, izomzata hypertoniás, functiói hyperstheniásak, reactioképessége fokozott, kötőszöveti dialthesisre, arteriosklerosisra, köszvényre hajlamos, szenvedélyes. Ez maga az astheniásnak szöges ellentéte, az arthritikus testalkat képe. E találkozás nagyon sokat jelent — több mással együtt. Az astheniás vagy leptosom és az arthritikus vagy pyknikus, két végletet jelentenek, amelyek közt ,középen, izomzata szempontjából az athleta, formájában testének méretei és arányai szempontjából, az átlagos, tökéletesen szép ember áll. Az orvosokat e két végletnek és az azokat összekötő szakadatlan sorozatnak felismerésére sok tapogatódzás, tévedés után a betegek észlelése vezette. Azokat művészeink szeme már régen meglátta. Tandler figyelmeztetett arra, mily tökéletesen festette meg Botticelli az asthenias és milyen tökéletesen faragta kőbe Michel Angelo az athleta typust. A másik fontos találkozásra Viola vezetett reá. Az olasz alkattani iskola megteremtője, a páduai De Giovanni, azt a külső anthropometriára, a formák leírására, a functiók és a külső behatásokkal s szemben tanúsított ellenállás megfigyelésére alapította. Vizsgálataiból arra a conclusióra jutott, hogy az organismus minden részének megváltozása maga után vonja a többiét, ezért a külső méretekből a belső szervekéire is vonhatók le következtetések és, amivel sokkal megelőzte korát, 40 éves munkájában megfigyelte constitutio typusain a test méreteinek három dimensióban folyó változásait, a növekedés korától az öregedéséig. Ez az a módszer, amelynek elhanyagolása különösen nagy hiánya az orvosi alkattannak és amely gazdag volt eredményekben az állati alkattan terén. Az emberiben egyik vagy másik alkatnak leírása élőképhez hasonló, amely az egyént, a typust, kiszakítva az időből, egyetlen időpontban elért állapotában ábrázolja. Az állatorvosok növekedési görbéiben ellenben az egyes typusok átalakulásának és,, időbeli lefolyásuknak graphikus ábrázolása a constitutiónak egységét megóvja az egész életen keresztül, elkerülve az emberi alkattannak azt a lényegbevágó tökéletlenségét, amely a constitutiónak korszerinti feldarabolásából áll. E görbék nagyon tanulságos gyűjteményét tartalmazza Salier-nek három év előtt megjelent kitűnő ,,Konstitutionsanatomie‘‘-ja. De Giovanni módszereit főleg Viola és Pende fejlesztették tovább. Nagyon exact eszközökkel dolgozó anthropometrikus methodusukról és eredményeikről felesleges volna ez alkalommal bővebben szólani. Azokat Violának orvosegyesületünkben tartott és magyar fordításban az „1Orvosképzés“-nek 1930.-iki 23. kötetében megjelent előadásából ismerjük. Csak két találkozást akarok belőle a már említettekkel összefüggésben kiemelni. Az egyik abból áll, hogy De Giovanni módszere habitus felismerésére vezetett, amely teljesen egyezik a phthisicus, a paralyticus, a leptosom, az astheniás habitussal, a Botticelli-félével és egy másikéra, amely a régi habitus apoplecticussal, a pyknikussal, és a kettő közt egy harmadikéra, amely tökéletes formájában a Michel Angelo által ábrázolt athleta typusnak felel meg. Ehhez hozzáteendő, hogy Viola kiterjedt anthropometriás vizsgálatai a felső-olaszországi populatio egy középtypusának kiszámításához vezettek és akkor kitűnt, hogy annak arányai a művész által a belvederes Apollóban megvalósított tökéletesen szép emberével azonosak! Az említett három típust megtaláljuk a tervszerűen tenyésztett és a házi állatokban is. Hogy a vadon élők közt ezek szélsőséges példái miért hiányoznak vagy ritkák, arra rávilágít Tumbus zoológusnak az a megállapítása, hogy vihar után az abban elpusztult verebek között nagyon feltűnő a normálistól eltérő példányoknak, a variánsoknak nagy száma, bizonyítékául annak, hogy ezeknek védekezőképessége a külvilág kedvezőtlen befolyásával szemben sokkal kisebb, mint a normális példányoké. A gondozott, a domestikált állatok és az ember extrém alakjai ellenben védettek és ezért azoknak variabilitása a kevésbbé ellenállók nagyobb számának életbenmaradása folytán nagyobb lehet. E ,sizó kimondásával elérkeztem Viola constitutio definitiójához, amelyet legtökéletesebbnek tartok, mert legegyszerűbb és annak, amit constitutio alatt a legtöbb orvos ért, legjobban megfelel. Szerinte az alkattan az individuális variatiók tudománya, amihez hozzátenném,, hogy az igazi formáját akkor éri el, ha a gyakorlati céljával harmóniában kiválogatott sajátságok szerint csoportosítva anyagát, egymástól ha élesen nem is elhatárolható, de kifejezett esetekben jól megkülönböztethető típusok megconstruálásához vezet. Nagyon tanulságos dolog, hogy a jóformán terv nélkül gyűjtött általános orvosi tapasztalat, a psychiatria, az elfogulatlanul kutató anthropometria és a művészet egymástól függetlenül három-három jellemző embertypus felismeréséhez vezettek, amelyek összehasonlításakor kitűnik, hogy páronként azonosak. E találkozások jelentőségét még jobban kidomborítja az, hogy lényegében ugyan 605