Orvosi Hetilap, 1935. március (79. évfolyam, 9-13. szám)
1935-03-02 / 9. szám
79. évfolyam 9. szám Budapest, 1935 március 2 Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Flesch Ármin: Heveny és idült gyulladások a gyermekkorban. (227—232. oldal) Benedek László és Hüttl Tivadar : A chordotomia értéke »crise gastrique«-ban. (232—235. oldal) Zimányi Vidor: A szívbajosok mandulaműtétének immunbiológiai feltétele. (235—238. oldal) Horn Zoltán: Fültőmirigy-túltengéssel járó szokatlan cukoranyagcserezavar esete. (238—239. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33 - 36. oldal) Wlassics Tibor és Dósa András: Dermatitis acuta kórképében megjelenő blastomykosisok. (239—241) Orsós Ferenc: Nyomravezető növényi szövetszilánkok a kaparékban. (241—243. oldal) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Urológia. — Bőrgyógyászat. Orr-, torok- és gégegyógyászat. (243—246. oldal) Könyvismertetés (246. oldal). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (246—249. oldal). Sólyom Sándor: A tuberculosis elleni küzdelem falun. (249 — 250. oldal) Bajusz Mihály: Reflexió Zemplényi dr. »Megjegyzések Kárpáti J. dr. cikkére.( c. közleményére. 250. oldal) Groák Béla: Megjegyzés Vass László és Boskó József a vénás nyomás jelentősége. .. stb. c. közleményéhez. (250. oldal) Vegyes hírek (a borítólap 3. oldalán). Heveny és idült gyulladások a gyermekkorban. (Klinikai előadás.) Irta : Flesch Ármin dr. egy. magántanár, főorvos.* Tudjuk tapasztalatainkból, hogy az egyes betegségek, kórfolyamatok előfordulásának gyakorisága az életkorok szerint is változik, és hogy nemcsak gyakoriságuk, hanem megjelenési alakjuk, lefolyásuk is különböző. Ugyanazon betegség képe egész más lehet a csecsemőkorban, más a nagyobb gyermeken, a felnőttön és az öregkorban. Nem is csodálkozhatunk ezen, ha tudjuk, hogy a csecsemő és kis gyermek élettana és kórtana is nagyon sokban eltér a felnőttétől, hiszen ma már benne van az orvosi köztudatban, hogy a csecsemő nem miniatűr felnőtt. Ez a nagy különbség megnyilvánul a különféle lábos betegség gyakoriságában, alakjában, lefolyásában, kórjóslatában és gyógyításában is. A szervezet a gyulladási képességet csak a magzati élet végén szerzi meg, de még ekkor is jóval tökéletlenebb alakban látjuk ezt, mint a későbbi korban. Ahhoz ugyanis, hogy egy olyan bonyolult folyamat, mint amilyen a gyulladás, kifejlődjék, szükségesek az erek és az idegek, márpedig az embrionális élet korai szakában a szervezetnek még hiányzik ez a berendezkedése. Marchand szerint ez magyarázza meg azt, hogy a magzat szövetei az első időszakban még gyulladásra képtelenek. Az ehhez szükséges feltételek csupán a magzati élet későbbi hónapjaiban vannak meg és ezért csak a méhen belüli élet vége felé találunk olyan gyulladásos képeket, amelyek a felnőttekéire emlékeztetnek, tályogokat pedig általában csak a csecsemőn (Rössle). Az embryo szövettani reactiója gyulladásos ingerekre nemcsak hogy nem gyulladásos, hanem még csak nem is védekezési reactio, sőt Marchand szerint csupán regeneratív jellegű. Yllfie is, a koraszülöttek élet- és kórtanának igen alapos kutatója, kiemeli, hogy még koraszülöttön is csak aránylag ritkán látta a gyulladás jelleg. A Budapesti Orvosi Casinóban 1934 dec. 18-án tartott előadás.zetes szövettani képét, a fibrinkiválasztás náluk hiányos és a leucocyták mozgósítása is csak mérsékelt fokú. Genyes izzadmány pl. kis koraszülötteken az agyhártyákon rendszerint az egész első hónapban hiányzik. A lábképesség hiányával magyarázhatjuk meg azt is, hogy újszülöttek köldökfertőzése kapcsán halálos általános fertőzés, ú. n. «status bacillaris» fejlődhetik ki, kórokozó csirák szaporodhatnak el az addig egészséges fiatal csecsemő szervezetében anélkül, hogy a köldökön helybelileg gyulladásos elváltozást látnánk, anélkül, hogy láz, vagy egyéb jel mutatna a szervezet védekezési kísérletére. Hasonlókép láttak (Dalcas) újszülöttekorbáncában a subcutisban sok streptococcust anélkül, hogy megfelelő gyulladásos elváltozást észlelni lehetett volna. Typhusos terhesek elvetélt magzatainak véréből, májából, lépéből, stb. sokszor ki lehetett a typhus bacillust tenyészteni anélkül, hogy jellegzetes bonctani elváltozásokat találtak volna. De még a csecsemőkön is a halálosan végződő súlyos typhusesetekben csak nagyritkán vesz részt a folyamatban a nyirokszövet, a nyiroktüszőkön a pörkösödés hiányzik, úgyhogy a kép inkább sepsisre emlékeztet. A csecsemőkorban különben természetesen már észleljük a gyulladás classicus tüneteit, a calort, tubort, tumort, dolort és a működés zavarát, de hogy milyen nagyok a különbségek a kor szerint is, azt láthatjuk, ha himlőoltást végzünk már újszülötteken, fiatal csecsemőkön, majd idősebb csecsemőn. Franz és Kühner 300 újszülöttet oltottak himlő ellen. Közülük a legfiatalabb néhány órás, a legidősebb háromnapos volt. Ezek közül 25 %-ban az oltás egyáltalában nem eredt meg, de a többieken sem észleltek soha lázat és súlygyarapodásuk is kifogástalan volt ezalatt. Még a háromhónaposnál fiatalabb csecsemőn is kb. ugyanennyiszer teljesen eredménytelen a himlőoltás (Schlossmann és Herzberg- Krenner eseteiben 42 %-ban negatív), míg a 7—12. hóban már 100 %-ban pozitív az eredmény. De még az eredményes esetekben is a pustulaképződés újszülöttön sokkal kevésbé kifejezett, mint idősebb csecsemőn, úgyhogy a pustula nagysága is sokszor csak a fele az oltás metszésének. Más anyagokkal szemben is nagyon gyengén reagál az újszülött gyulladásos ingerekre, míg a későbbi hetekben, hó