Orvosi Hetilap, 1935. december (79. évfolyam, 49-52. szám)

1935-12-07 / 49. szám

1230 ORVOSI HETILAP 1935. 49. sz. A panaszok valószínűleg az izomzat angiopastikus jelensé­geként foghatók föl és »magas­nyomásos rheumatismus­­n­ak« neveztetnek. A psychés ingerlékenység különösen a kedélyállapot és a hangulat ingadozásában nyilvánul, amely már igen csekély okokra jelentkezik. Néha hypo­­chondriásokká válnak a betegek. Gyakori tünet az ál­matlanság is. Már mérsékelt izommunka kiválthatja a f­áradás érzését és ilyenkor elég gyakran légszomj érzés is keletkezik, amelyet lelki izgalom kiválthat, de enélkül is jelentkezhet. Utóbbi esetben inkább subjectív vagy objectív, sokszor eltűnik, majd ismét megjelenik. A szel­lemi fáradékonyság az emlékezés gyengülésében, feledé­­kenységben nyilvánul, amely különösen a közelmúlt ese­ményeire vonatkozik. Nehezére esik a betegnek a gondol­kodás és kitartóan figyelni sem tud. Diffúz glomerulonephritis esetén a vesetájék fájdal­massága, gyakori vizelési inger és a vizelet vöröses el­színeződése teszik a panaszokat. A gyomor-, bélhuzamot érintő tünetek: étvágytalan­ság, mely gyakran vezet lesoványodáshoz, szétszorulás és savanyú felböfögés. Veseredetű hypertoniák esetében sokszor hányinger és hányás mutatkozik. Többször halljuk a panaszok között az orrvérzést, aranyeres csomók vérzését, vagy a havi vérzés gyakoribbá és bőségesebbé válását, amely mint méhvér­zés ismerhető fel, ha a beteg climaxban van. Gyakran látászavarról, sötét folt látásról, a látás romlásáról tesznek említést a betegek, máskor fülzúgás és a hallás csökkenése a panasz. Néha indokolatlan izzadások, majd szomjúságérzések lepik meg a beteget, mely utóbbiak leginkább glomerulo­nephritis esetében találhatók. E panaszok bizonyos sza­bályszerűséget mutatnak, így tavasszal és ősszel gyako­ribbak. A tavasz és ősz a hypertoniások kritikus ideje. A panaszok időszakos volta lehetséges, hogy a szervezet belső milienjének időszakos változásával és a belső sec­­retiós mirigyek működésével van kapcsolatban. Tehát e panaszok nagyrészt a szívre, az agyra és a vesére vonat­koznak, mely szervek a hypertonia által meglehetősen erősen igénybe vevődnek. Bár a subjectív tünetek kez­detben és sok esetben teljesen hiányozhatnak, de a be­­tegség előrehaladása folyamán az objectív lelet mindig a hypertoniára utal. A szív és erek objectív tünetei között elég korai jelenség a bal szív hypertrophiája valamennyi tünetével együtt, ez szinte parallel látszik haladni a nyo­másemelkedés nagyságával. Nyomásemelkedés nélküli arteriosclerosis esetén számításba jövő balszív hyper­­trophiáról szinte nem is beszélhetünk. A bal­szív hyper­­trophia úgy magyarázható, hogy a szív a peripheriás ellenállásnövekedést a szervek vérrel történő kellő át­­áramoltatás céljából fokozott munkával igyekszik le­győzni. Az esetek egy részében a jobb szívfél is meg­nagyobbodhat, de ilyenkor kisvérkörbeli pangás, emphy­sema vagy erős pleuralis összenövések mutathatók ki. A későbbi lefolyásban rythmuszavar mutatkozhatik éspedig elsősorban extrasystoles arythmia, majd flimmer arythmia. Ezeken kívül más vezetési zavar is előfordul­hat, melyek kiderítésére az elektrocardiographia hivatott. A baj súlyosbodásával nehéz légzés, nehéz légzési rohamok elég gyakran keletkezhetnek. Majd asthma­­cardiale és végül a cardialis decompensatio és következ­ményes tüdővizenyő fejlődik ki. A szívfájdalmakkal kapcsolatban a szívnek és aortá­nak megfelelő Head-féle bőrzónák hyperalgesiásak. A felszálló aorta essentialis hypertoniában a magas nyomás miatt meghosszabbodik, sclerosisban megszélese­dik. Ha a sclerotikus folyamat az aorta billentyű közelé­ben van, relatív elégtelenség (insufficientia) vagy as­peritas aorteae keletkezik, könnyen kimutatható tünetek mellett. A felszálló aorta sclerosisa gyakran coronaria sclerosissal combinálódik. Arteriosclerosisban a peripheriás érrendszer rigidi­­tása szembetűnő, míg essentialis hypertoniában semmi különösebb elváltozást nem mutat. A pulsus a balszív hypertrophia és a hypertonia minden jelét mutathatja. Sokszor található az úgynevezett »alternans-készség«. Az arteriosclerotikus peripheriás erek reactiója melegre, de különösen hidegre lassú és reactiolassúság az érelváltozás fokával körülbelül párhuzamos. Az artéria pulmonalis és mellékágainak sclerosisa klinikailag nehezen diagnostizálható. A nem jellegzetes tünetek klinikailag a következők: 1. feltűnő cyanosis oedemával, de dyspnoe nélkül; 2. a szív hasisán jelent­kező fájdalmak, melyek a tüdőbe sugároznak ki, félelem­érzéssel, nyugtalansággal járnak, a dobverőujjak hiánya; 3. megismétlődő erős tüdővérzések. A peripheriás évszakokra szorítkozó lumenszűkítő folyamatok közül a claudicatio intermittens kórképe az alsó végtag mozgási zavara. Jellemző reá a rohamokban jelentkező görcsös fájdalom, fáradás, zsibbadás, szúrás, bizsergés, stb., mely rövidebb-hosszabb gyaloglás után megállásra készteti a beteget, pihenésre szűnnek. Ob­jectív tünet a lábpulsus gyöngesége, a roham alatt hiánya, a végtag cyanotikus volta, hűvös tapintata, me­rev izomzata, az izomzat sorvadása (rossz tápláltság és csökkent használat folytán). A továbbiakban thrombosis és gangraena keletkezhet. A bélfodor ereinek szervi elváltozásán alapszik a dyspragia intermittens angiosclerotica intestinalis. E kör­képre jellemző a hasra localizálódó rohamokban keletkező görcsös, kólikaszerű fájdalom, melyet olykor a vékony­bél, majd a felhágó és áthajtó vastagbél puffadása követ. Ilyenkor bélmozgás nem látható. Objective az egész has, de főkép a coecalis táj­nyomásra érzékeny. Az essentialis hypertonia agyi tünetei különöskép­pen az erősen ingadozó vérnyomással vannak kapcsolat­ban, az állandó vérnyomás ilyen panaszokat nem okoz. Sok esetben a subjectiv tünetek a hirtelen rövidebb vagy hosszabb időre beálló ércontractiókra, az úgynevezett ér­­crisisekre vezethetők vissza. A szédülés lehet atypikus, vagy valódi labyrinth szédülést utánzó, vagy cerebellaris jellegű. Organikus érelváltozásokkal kapcsolatosan a szel­lemi teljesítőképesség és a conceptióképesség csökken. Néha motoros nyugtalanság látható, majd a hallás éles­ségének csökkenése, nystagmus mutatkozhat. De kifej­lődhetnek epileptiform görcsök, ájulás, aphasia, látás­zavarok, agyvérzés, bénulások és dementia. Az essentialis hypertonia első stádiumában a vese intact.. A későbbiekben azonban változás áll be a vasa­­afferensekben, az artéria arciformisokban és az inter­­lobarisokban. A vizeletben fehérje, cylinder, vörös és fehér vérsejt jelenik meg. Ezek rövidebb-hosszabb ideig kimutathatók, azután eltűnnek. Később újra felszínre ke­rülnek. Hova­tovább a vesetünetek mindinkább állandóak maradnak, állandósul a vizeletben a fehérje és a patholo­­giás üledék. Egyes esetekben a folyamat a genuin zsu­gorveséig juthat el. Lassan a vesék elégtelenekké válnak (Rest. NI. felszaporodás a vérben, víz és sókiválasztás­­csökkenés). A hypertoniák e végstádiuma már inkább a vesebetegségekhez tartozik. A veseelégtelenség cardialis elégtelenséggel párosulhat. Az essentialis hypertonia egyes eseteiben azonban a vese semmiféle működési za­vara sem mutatható ki, úgyszólván a kórkép egész lefolyá­sában. A diffus glomerulonephritisben a nyomásemel­kedés elég korai tünet és már előbb mutatkozhat, mint a fehérjevizelés. Fontos cardinalis tünet az oedemakészség

Next