Orvosi Hetilap, 1936. január (80. évfolyam, 1-4. szám)

6 ORVOSI HETILAP 1936. 1. sz. nak késői óráiban fordultak elő, közelebb esnek a más­napi frontmegállapításokhoz, mint annak a napnak fron­­tológiai sajátosságaihoz, amely napon az embólia előfor­dult. Ezt e vizsgálatok alkalmával éppen úgy figyelembe kell vennünk, mint azt is, hogy nálunk csupán azon front­átvonulások figyelhetők meg, amelyek 3000 méternél nem magasabban haladnak felettünk el. Ha mindehhez hozzá­vesszük még azt, hogy az ilyen meteorológiai vizsgála­tok csak akkor vezethetnek eredményhez, ha az embólia kezdetének időpontja is másodpercnyi pontossággal meg van adva, akkor élénken elénk tárulnak azok a hibaforrá­sok és nehézségek, amelyekkel az embóliák időjárási ténye­zőkkel történő összefüggésének tanulmányozásakor szá­molnunk kell. A meteorológiai kutatások általában követelmény­ként állítják fel azt a tételt, hogy ha időjárási faktorok­­nak betegségekkel történő összefüggését tanulmányozni akarjuk, akkor sohasem szabad megelégednünk egy idő­járási tényezőnek a vizsgálatával, hanem több ilyen té­nyezőt kell egyidejűleg figyelembe vennünk, mert a tény­leges időjárási viszonyokról cs­ak ezek együttesen adnak felvilágosítást. Meggyőződésem szerint ez gyakorlatilag nem valósítható meg. A meteoropathológiai kutatások még olyan kezdetleges stádiumban vannak, hogy nem ké­pezheti célját annak meghatározása, melyek azok a me­teorológiai tényezők, amelyek egy betegségnek kifejlő­dését, lefolyását irányítják, hanem egyelőre meg kell elé­gednünk azzal a törekvéssel, vajjon létezik-e egyáltalában időjárás és betegségek között összefüggés, vagy sem. E célt pedig sokkal könnyebben el tudjuk érni, ha az egyik időjárási tényezőt ragadjuk ki, s ezt tesszük vizs­gálataink kiindulási pontjává. Ellenkező esetben a szá­mok olyan adathalmazaiéval fogunk szemben állni, amely­ben az eligazodás csaknem teljesen lehetetlen. Vizsgálataimat ezen elgondolásból kiindulva, a kö­vetkezőképpen végeztem. Az időjárási tényezők közül a légnyomást, mint a legkönnyebben megfigyelhető idő­járási tényezőt ragadtam ki és azt igyekeztem megálla­pítani, hogy miképpen viselkedett a légnyomás akkor, amikor embólia előfordult. E célból a debreceni föld­rajzi intézettel — amely e vizsgálatok végzésekor min­denkor a legnagyobb készséggel volt segítségemre — kétféle légnyomásgörbét készíttettem. Egyrészt olyan havi görbéket, amelyek a légnyomás napi középértékeit kötik össze az embóliák előfordulási helyén, másrészt olyan napi görbéket, amelyek az embólia napján az egyes órák légnyomás-középértékeit tüntetik fel. E középérté­kekből szerkesztett görbékre vezettem rá a rendelkezé­semre álló adatokat, hogy az embólia melyik napon, mi­kor, hol fordult elő, várjon történt-e boncolás vagy sem és egyúttal megjelöltem a táblázaton a beteg megadott személyi adatait és betegségének kórisméjét is. Az így készült táblázatokból igen érdekes megállapításokra jutottam, s ezek végeredményben a következőkben foglal­hatók össze: 1. Olyan hónapokban, amikor valamelyik napon a légnyomás zuhanásszerű esés után a havi átlagértékek­nél jóval mélyebb állást foglal el, majd a következő na­pon megint hirtelen emelkedik, az embólia gyakran éppen a görbe legmélyebb pontján lép fel (L. melléklet 2. ábra.) A feldolgozot embóliák 17%-a ilyen mélypontra esett. 2. Hasonló, ugyancsak 17% gyakorisággal fordultak elő embóliák a légnyomás magas állásánál akkor, amikor annak hirtelen emelkedését a következő napon hirtelen esés követte. (L. melléklet 3. ábra.) Az összes embóliák 34%-a tehát ilyen magas- vagy mélyponton lépett fel. 3. Az embóliák túlnyomórészt olyan napokban fordul­tak elő, amikor a légnyomás napi görbéje feltűnően in­gadozott. Vagy hirtelen emelkedett, vagy esett, vagy pe­dig amikor rövidebb ideig tartó emelkedések és esések sűrűn váltották fel egymást. A légnyomás ezen hirtelen irány-, ú. n. »tendencia«-változásainál továbbá azt lehe­tett kimutatni, hogy az embólia leggyakrabban akkor következett be, amikor ezek a legfeltűnőbbek voltak. (L. melléklet 4. ábra.) 4. A táblázatokból az embóliák bizonyos jellegzetes csoportosulását is meg lehetett állapítani. Ez a csoporto­sulás abból áll, hogy amikor a légnyomás esése és emel­kedése az egymásutáni napokon sűrűn követte egymást, az embóliák is nagyobb számban fordultak elő és ilyen­kor néhány napon belül több embólia adódott. (L. mel­léklet 5. ábra.) 5. Az embóliák duplicitása sem tartozik a ritkasá­gok közé. (L. melléklet 6. ábra.) Ez gyakrabban figyel­hető meg, mint ahogy az a valószínűségi számítás sze­rint várható volna. A Lexis-féle quotiens, amelyet Tóth Lajos, a debreceni orvoskari physikai intézet adjunctusa volt szíves kiszámítani, a feldolgozott anyagnál 3­4-nek felelt meg. Az egyik napon 3 embólia fordult elő. 6. Megállapítható volt továbbá, hogy a nyári hó­napokban, amikor a légnyomás nagyobb fokú ingadozá­sokat nem igen végez, az embóliák is ritkábbak. Dupli­­citások azonban ilyenkor is előfordulnak. Olyan nyári hónapokban azonban, amikor a légnyomás erősebben in­gadozik, az embóliák száma is felszökik, ami amellett bizonyít, hogy a már említett szerzők azon megállapí­tása, mely szerint az embóliák a nyári hónapokban rit­kák, csak akkor helytálló, ha e hónapokban nagyobb lég­nyomásingadozások nincsenek. Már ezen adatokból is kétségtelenül kitűnik, hogy a légnyomásingadozás és az embóliás halálozás között összefüggés áll fenn. Feltűnő ez az összefüggés még akkor is, ha az említett hibaforrásokat mind tekintetbe vesszük és nem szól ellene az a körülmény sem, hogy az embóliák ezen feldolgozásakor sok esetben nem az embóliák fellépésének idejéhez, — ez több kortörténet­ből hiányzott — hanem a halál bekövetkeztének időpont­jához voltam kénytelen igazodni. Ezen embóliák ugyanis, néhány kivételtől eltekintve, mind gyorsan ölő embóliák voltak, amelyekben a két időpontot legfeljebb rövid per­cek választották el egymástól. Miután pedig a légnyo­más az időjárásnak csak egyik kifejezője, az összefüg­gést úgy is szövegezhetjük, hogy az időjárás bizonyos irányú megváltozása az embóliák keletkezését elősegíti, azaz mint az embóliák egyik kiváltó oka szerepel. Ez a megállapítás — ezt hangsúlyozni kívánom — természe­tesen az embóliák magyarázatára eddigelé felállított el­méleteket, a szervezet colloid-chemiai, fermentatív, külö­nösen műtétek után fellépő változásainak szerepét nem érintheti, hanem csak azt jelenti, hogy thrombosiskészség esetében az időjárás változása is egyik oka az embóliá­nak. Többé-kevésbbé ezen összefüggés mellett szól az is, hogy az időjárás és embóliák közötti kapcsolat legfeltű­nőbb az aseptikus műtétek után, míg genyedések és rákos cachexia esetében ez kevésbbé kifejezett. Úgy látszik, utóbbi esetekben a fokozottabb thrombosiskészség már egymagában is, vagy kisebb időjárási behatások segítsé­gével képes embóliákat létrehozni. Érdekes és ugyancsak ezen összefüggés mellett bizonyít, hogy azon területek, melyeken az irodalom adatai szerint embólia ritkán for­dul elő, nagyjából olyan helyek, melyek felett állandó lég­nyomásos maximumok, vagy minimumok fekszenek. Nem kétlem, hogyha erre vonatkozólag embóliás térképek ké­szülnének, ezek e kapcsolatot szemléltetően tárnák elénk. Az időjárás és az embóliák közötti kapcsolat tanul­mányozására mindazon napokról, amelyeken embólia elő­fordult, fronttérképeket is készíttettem. A debreceni földrajzi intézet vezetőjének, Milleker Rezső tanárnak,

Next