Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)

1936-07-05 / 27. szám

1936. 27. sz. ORVOSI HETILAP­ ­ok, amelyekből hatásos készítmények előállíthatók, pl. az epesavakból (desoxycholsavból) az igen erős hatású methylcholanthren.­­ A kísérleti adatok tömkelegéből csak néhány elvi fontosságút szeretnék kiemelni: legelőször is azt, hogy a ható terméket hosszú időn keresztül ismételten kell al­kalmazni, bekenés, befecskendezés esetleg etetés alakjá­ban. A daganat is hosszabb idő kb. 10 hónap múlva je­lentkezik. Az alkalmazás helye nem determinálja a da­ganatfejlődés helyét, távolabb levő pontokon (tüdő, mam­ma, hegek) is felléphet. Kátrány behatására nemcsak rák, néha sarkoma is keletkezhetik. Igen fontosak azok a megállapítások, amelyek sze­rint a sejtet, nevezetesen az embryonális sejtet in vitro (szövettenyészetben) úgy meg lehet változtatni, hogy az daganatsejtté lesz és állatba ojtva ott annak rendje és módja szerint rosszindulatú fejlődést mutat. Ezt kátrány­nyal és arzénes savval is el lehetett érni. Ezzel kapcsolatban még csak azt kell megemlítenem, hogy a tüdőrák újabbkori gyakoriságát is a kátrány­kí­sérletek nyomán egyesek azzal igyekeznek megmagya­rázni, hogy az útburkolatból (asphalt, bitumen) és a mo­torok kipufogó gázaiból kankrogén anyagok jutnának a levegőbe. A chemiai ingerekkel kapcsolatban a hormonok be­hatásáról is kell szólnunk. Ismerve azt a bonyolult cor­­relatiót, amely az egyes belsősecretiós mirigyek között fennáll, vajmi nehéz ezek befolyásáról tiszta képet kapni. Az a régi tapasztalat, hogy a daganatok a lealko­­nyuló életkorban fordulnak elő gyakrabban, a figyelmet ab ovo azon belső secretiós mirigyek felé terelte, ame­lyeknek működése a korral gyengül. Ilyenek főképpen a thymus és az ivarmirigyek. Előbbit illetőleg — a kísér­letek szerint — a thymuskiirtás a daganatnövekedést si­etteti ugyan, de ez emberre alig értékesíthető lelet, mert a thymus functioképessége több vizsgálat szerint úgy­látszik magas életkorig fennmarad. Az ivarmirigyek sze­repét illetőleg ezzel szemben hatalmas irodalom fejlődött ki; szerepüket elsősorban is olyan statistikai megállapí­tások támasztják alá (Lauterborn), melyek szerint a da­ganat halálozások zöme azokra az életkorokra esik, ame­lyekben az ivarmirigyek senilis involutiója beáll és pe­dig a férfiaknál 60—80, nőknél 40—50 év között. A sexualhormonok hatásának experimentális kutatása ér­dekes összefüggéseket hozott. Itt a következő hormonok jönnek tekintetbe: peripheriásan az ovariumban a folli­­culushormon, mely az oestrust váltja ki és az uterus­­nyálkahártya proliferatiós phasisát készíti elő, továbbá a herehormon. Ezeket sexualhormonoknak nevezzük. A sexualis apparatus működése fölött a hypophysis áll, amelynek elülső lebenyében több hormon található: ilye­nek többek között az Evans-féle növekedési hormon, amely a növekedést serkenti és az ú. n. gonadotrop hypophysis hormonok, amelyek a hímek sexualvi­­szonyaiban is ugyanazt a fölérendelt befolyást gya­korolnának, mint a női nemnél (stíndek). A vize­lettel kiürülnek. A hypophysis hormonokat antagoni­­zálja az epiphysis hormonja. Ezen gonadotrop hormonok a terhesség alatt, castratio­ után, valamint az ovarium­­functio természetes kiesése után igen erősen megszapo­rodnak. A klinikai megfigyelés és a kísérlet pedig arra utal, hogy terhesség alatt, valamint castratio után a da­ganat fejlődése megáll, kísérleti állatok spontán mamma­­carcinomája castratio után igen ritkán lép fel, (100%­­ról 10-re csökken) és hogy protannal a daganat fejlődé­sét gátolni lehetett (Reiss, Engel). Ez a párhuzam indí­totta Zondeket arra, hogy a gonadotrop hormonokban vé­dőberendezkedést lásson a daganat ellen. Érdekes és fontos, hogy amíg egyrészt a hypophysis hormonjai a daganatfejlődésre gátlólag hatnak, addig a daganat is a maga részéről visszahat a hypophysisre és annak functióját csökkenti. Ennek a csökkent functiónak a következménye az, hogy a daganatot hordozó állatok ivarmirigyei sorvadnak. A sexualhormonokat chemiailag jól ismerjük (Bute­­nandt), ezek is phenanthren magot tartalmazó polycyklikus vegyületek, amelyek igen közeli rokonságban állanak a cholesterinnel és az említett carcinogén anyagokkal, úgyannyira, hogy a carcinogenek egynémelyike is hat az oestrusra (Dodds). Megvizsgálták másrészt azt is, hogy ezen sexualhormo­nok carcinogenek-e. Nem rosszindulatú burjánzásokat többen találtak és úgy látszik Cramer és Horningnak leg­újabban sikerült hosszú kezeléssel rosszindulatú dagana­tokat is kiváltani. Ezen hormonok hatásmódját nem ismerjük. Minden esetre érdekes Vietorisz­nak intézetemben nyert lelete, amely szerint a hypophysis elülső lebeny hormonja (glan­­duantin Richter) a rákos sejt glykolysisét többnyire gá­tolja. Ez a lelet arra serkent, hogy ezen hormonoknak a sejt anyagcsere formájára (oxydatio-glykolysis) gya­korolt esetleges szabályozó hatására gondoljunk és ilyen irányban tovább kutassunk. /\ /\/\/ /yy \/\/ anthracen phenanthren pyren /\ /\ //W \/ \/\/\// ch3 CHn ch3 1—2 benz-, 6 isopropylanthracen epesavak váza methylcholanthren benzpyren CH3 I o /\/\ ch3 I /\/\/ ch3__0 /\/\ ch3 I / Cl8Hl7 /\/\ ch3 OH/\/\/ OH/\/\/ OH/\/\/ herehormon tüszőhormon cholesterin (androstendion) (oestron) 625

Next