Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)
1936-07-05 / 27. szám
1936. 27. sz. ORVOSI HETILAP ok, amelyekből hatásos készítmények előállíthatók, pl. az epesavakból (desoxycholsavból) az igen erős hatású methylcholanthren. A kísérleti adatok tömkelegéből csak néhány elvi fontosságút szeretnék kiemelni: legelőször is azt, hogy a ható terméket hosszú időn keresztül ismételten kell alkalmazni, bekenés, befecskendezés esetleg etetés alakjában. A daganat is hosszabb idő kb. 10 hónap múlva jelentkezik. Az alkalmazás helye nem determinálja a daganatfejlődés helyét, távolabb levő pontokon (tüdő, mamma, hegek) is felléphet. Kátrány behatására nemcsak rák, néha sarkoma is keletkezhetik. Igen fontosak azok a megállapítások, amelyek szerint a sejtet, nevezetesen az embryonális sejtet in vitro (szövettenyészetben) úgy meg lehet változtatni, hogy az daganatsejtté lesz és állatba ojtva ott annak rendje és módja szerint rosszindulatú fejlődést mutat. Ezt kátránynyal és arzénes savval is el lehetett érni. Ezzel kapcsolatban még csak azt kell megemlítenem, hogy a tüdőrák újabbkori gyakoriságát is a kátránykísérletek nyomán egyesek azzal igyekeznek megmagyarázni, hogy az útburkolatból (asphalt, bitumen) és a motorok kipufogó gázaiból kankrogén anyagok jutnának a levegőbe. A chemiai ingerekkel kapcsolatban a hormonok behatásáról is kell szólnunk. Ismerve azt a bonyolult correlatiót, amely az egyes belsősecretiós mirigyek között fennáll, vajmi nehéz ezek befolyásáról tiszta képet kapni. Az a régi tapasztalat, hogy a daganatok a lealkonyuló életkorban fordulnak elő gyakrabban, a figyelmet ab ovo azon belső secretiós mirigyek felé terelte, amelyeknek működése a korral gyengül. Ilyenek főképpen a thymus és az ivarmirigyek. Előbbit illetőleg — a kísérletek szerint — a thymuskiirtás a daganatnövekedést sietteti ugyan, de ez emberre alig értékesíthető lelet, mert a thymus functioképessége több vizsgálat szerint úgylátszik magas életkorig fennmarad. Az ivarmirigyek szerepét illetőleg ezzel szemben hatalmas irodalom fejlődött ki; szerepüket elsősorban is olyan statistikai megállapítások támasztják alá (Lauterborn), melyek szerint a daganat halálozások zöme azokra az életkorokra esik, amelyekben az ivarmirigyek senilis involutiója beáll és pedig a férfiaknál 60—80, nőknél 40—50 év között. A sexualhormonok hatásának experimentális kutatása érdekes összefüggéseket hozott. Itt a következő hormonok jönnek tekintetbe: peripheriásan az ovariumban a folliculushormon, mely az oestrust váltja ki és az uterusnyálkahártya proliferatiós phasisát készíti elő, továbbá a herehormon. Ezeket sexualhormonoknak nevezzük. A sexualis apparatus működése fölött a hypophysis áll, amelynek elülső lebenyében több hormon található: ilyenek többek között az Evans-féle növekedési hormon, amely a növekedést serkenti és az ú. n. gonadotrop hypophysis hormonok, amelyek a hímek sexualviszonyaiban is ugyanazt a fölérendelt befolyást gyakorolnának, mint a női nemnél (stíndek). A vizelettel kiürülnek. A hypophysis hormonokat antagonizálja az epiphysis hormonja. Ezen gonadotrop hormonok a terhesség alatt, castratio után, valamint az ovariumfunctio természetes kiesése után igen erősen megszaporodnak. A klinikai megfigyelés és a kísérlet pedig arra utal, hogy terhesség alatt, valamint castratio után a daganat fejlődése megáll, kísérleti állatok spontán mammacarcinomája castratio után igen ritkán lép fel, (100%ról 10-re csökken) és hogy protannal a daganat fejlődését gátolni lehetett (Reiss, Engel). Ez a párhuzam indította Zondeket arra, hogy a gonadotrop hormonokban védőberendezkedést lásson a daganat ellen. Érdekes és fontos, hogy amíg egyrészt a hypophysis hormonjai a daganatfejlődésre gátlólag hatnak, addig a daganat is a maga részéről visszahat a hypophysisre és annak functióját csökkenti. Ennek a csökkent functiónak a következménye az, hogy a daganatot hordozó állatok ivarmirigyei sorvadnak. A sexualhormonokat chemiailag jól ismerjük (Butenandt), ezek is phenanthren magot tartalmazó polycyklikus vegyületek, amelyek igen közeli rokonságban állanak a cholesterinnel és az említett carcinogén anyagokkal, úgyannyira, hogy a carcinogenek egynémelyike is hat az oestrusra (Dodds). Megvizsgálták másrészt azt is, hogy ezen sexualhormonok carcinogenek-e. Nem rosszindulatú burjánzásokat többen találtak és úgy látszik Cramer és Horningnak legújabban sikerült hosszú kezeléssel rosszindulatú daganatokat is kiváltani. Ezen hormonok hatásmódját nem ismerjük. Minden esetre érdekes Vietorisznak intézetemben nyert lelete, amely szerint a hypophysis elülső lebeny hormonja (glanduantin Richter) a rákos sejt glykolysisét többnyire gátolja. Ez a lelet arra serkent, hogy ezen hormonoknak a sejt anyagcsere formájára (oxydatio-glykolysis) gyakorolt esetleges szabályozó hatására gondoljunk és ilyen irányban tovább kutassunk. /\ /\/\/ /yy \/\/ anthracen phenanthren pyren /\ /\ //W \/ \/\/\// ch3 CHn ch3 1—2 benz-, 6 isopropylanthracen epesavak váza methylcholanthren benzpyren CH3 I o /\/\ ch3 I /\/\/ ch3__0 /\/\ ch3 I / Cl8Hl7 /\/\ ch3 OH/\/\/ OH/\/\/ OH/\/\/ herehormon tüszőhormon cholesterin (androstendion) (oestron) 625