Orvosi Hetilap, 1936. november (80. évfolyam, 45-48. szám)

1936-11-07 / 45. szám

1056 ORVOSI HETILAP 1936. 45. sz. laparotomiájának és egy combficam helyreigazításának leírásában. Szinte megnyugvásomra szolgált — gondolva Balassa széleskörű, nagy sebészi tevékenységére — midőn Korányi Frigyes­nek Markusovszky felett tartott emlék­beszédében a következő sorokra akadtam: „1847 egy napján elterjedt a hallgatóság között a hír, hogy Balassa előadást fog tartani egy új epochal­is felfedezésről, s néhány hallgatótársammal mi is bemen­tünk az előadóterembe. Az újvilág utcai alacsony és elég szűk tanterem pódiu­mán ült Balassa János könnyű nádszövetű karosszékén, mögötte állt a bécsi műtőintézetből hazakerült Marku­sovszky, mint assistens, körülötte egész csoportban Kovács Sebestyén Endre, Arányi, Wagner János, Lumni­cr Sándor, Bókas János, Sass István, Ozorenszky Károly, Pető Zsigmond, megannyi a talentum stigmájával fel­ruházott, választékos megjelenésű, Sympathikus ifjú alakok, akik feszült figyelemmel kísérték a sajátságosan igézetes hanglejtésű Balassa szavait. Balassa lelkesült hévvel fejtegette az orvosi tudomány nagy, új felfedezé­sét, a pár hónappal előbb a Massachusets Hospitalban Warren által sebészi műtétnél először használt neider­­narkosist. Bámulatos hatásának bemutatására nem sok­kal azután egy kőmetszést vitetett végbe azzal a preci­zitással, ami Balassát az akkor élő európai műtősebészek legelsőinek egyik­évé tette.” Balassa tehát ismerte a narkosist és alkalmazta is betegein rögtön, amint azt első kézből , az amerikai híradásból megismerte. Bizonyos, hogy éppen ilyen azonnal próbálta ki az 1848-Joan Simpson által Edinburgban ajánlott chloroformot, bár tanári működését ez időkben a szabadságharc s az utána következő szomorú évek nagyon megakasztották.­­ Ezen az áldásos két gyógy­szeren, s talán még az akkor „szunyal”-nak nevezett morphinon és a „chinal”-nak nevezett chininen kívül jó­formán semmiféle gyógyszer sem állott rendelkezésére az orvosoknak a betegségek, sebzések kincs tüneteinek eny­hítésére, fertőzése továbbterjedésének meggátlására. — Gyógyszerkönyvünk se volt; az 1844-ben kiadott IV, majd az 1855-ben megjelent V. osztrák gyógyszerkönyv volt nálunk is hivatalos. Hogy ez milyen értékű gyűjte­ménye volt­­a gyógyszereknek, mutatja az, hogy 26 florest, 39 herbát, 53 gyökeret, 36 levelet 18 gyümölcsöt, 61 extractumot, 32 emplastrumot, 55 tincturát, 47 kenő­csöt, 55 aqyat, 37 spiritust, 18 féle higanykészítményt és 17 féle vaskészítményt ölelt fel magába, s benne még sem a salycilsav, sem a cárból vagy kreosot nem foglalt helyet, s komolyan hatékony szerei csak az­­aether és a chloroform, továbbá a tartarus emeticus, az ac. arseni­cosum, a phosphor, a chinin, morphin, strychnin, atropin, veratrin, továbbá az aconitum, secale és colchicum gale­­niqumai voltak. Ebbe a csodálatosan meddő, gúzsbakötött therapiájis korszakba öntött új életet a chloroform bámulatos hatá­sa. Ez foglalkoztatta az embereket, megtermékenyítette az elméket és gondolatokat váltott ki a chemiailag iskolá­zott orvosokból. Negyven esztendeje ismerték már a vegyészek a Liebig által 1830-ban előállított chloralhydratot. Azt is tudták, hogy lúggal chloroform választható le belőle,­­ hiszen így is csinálták az altatásra használatos legtisztább chloroformot. [CCl.iCH.O + KOH + CCls + H.CO.OK] Liebreichnak, a szellemes pharmakológusnak jutott csak eszébe 40 év múlva, hogy ez a reactio a szervezet alkali­val telt edényében is végbemehet, s akkor az agyban lassan kint leváló chloroform narkotikus hatást kell­ hogy ott kifejtsen.­­ Az állatkísérlet igazat adott neki, s az első hypnoticum fel volt fedezve.­­ Ez a tisztán chemiai elgondolás ugyan később nem bizonyult igaznak, mégis új irányt szabott meg és rendkívül termékenynek bizo­nyult. Brown és Fraser edinsburgi vegyész és pharmaco­­logus felfedezése a tertiaer hasisok (delphinin, aconitin, strychnin) methylisálásával görcsokozó hatásuknak cu­­rataszerűvé változását illetőleg is útmutatás volt arra, hogy bizonyos kívánt gyógyszerhatásokat a molekula chemiai átépítésével el lehet érni. Nagyszerű jövőt jósló eredmények voltak ezek a chemia és pharmacologia sikeres együttműködésére, de tervszerű munka csak a Buchheim és Schmiedeberg által megalapított experimentális pharmakológia segítségével vált lehetségessé. Ez a tudomány pedig azt tanítja, hogy ismerni kell a gyógyszer támadáspontját s­s a reactio lefolyását, ami a szer és az elective megtámadott orgánum sejtjei kö­zött végbemegy. Ennek pedig első feltétele, hogy che­miai egységekkel dolgozzunk és nem kevert anyagokkal, ha már a reactióban résztvevő másik factort, a sejtet nem is tudjuk ma ismerős chemiai egységekre bontani. Ez a törekvés vezetett a nyers drogok és galenusi készítmények tiszta hatóanyagainak előállítására és az ezekkel, valamint vegytiszta egységes chemiai anyagok­kal való kísérletezésre, amelyek többé nem a beteg em­beren, vagy a kísérleti egész állaton, hanem a természet­­­tudományi mérőeszközök igénybevételével éppen az elec­tive megtámadott orgánumokon, sőt lehetőleg izolált szerveken végeztettek. Ismétlődő példák csakhamar annak a megismerésére vezettek, hogy a hasonló vegyi összetételű szereknek hasonló hatása van és rendkívül fontos lett a szerek vegyi alkotásának kutatása, ami azok tervszerű előállí­tását tette volna lehetővé. Ennek a korszaknak köszönhetjük az addig egyedül uralkodó chloralhydrat mellett más aliphás alkoholszár­mazékoknak altatószerként alkalmazását: a paraldehy­­det (CH­ 1.CHO)3, az amylenhydratot [ (CH3)2.C2H5.COH1 és a Schmiedeberg által a légző és edénymozgató köz­pont izgatójaként ismert amin-gyökkel (NH2) combinált aethyl-urethant [NH2CO.OC2H5].­­ Ugyancsak az aliphás alkyl-gyökök altató hatása vezette Baumannt arra, hogy a véletlenül jó hypnoticumnak felismert sul­­fonal: CH:­ SO2.C2H5 CH.v C­H: SO2.C2H5 mintájára a már 3 aethyl-gyököt tartalmazó trionalt CHs SO2C2H5 C2Hö> c < SO2C2H5 állítja elő, ami csakugyan erősebb altatónak bizonyult. De megcáfolta az alkyl-gyökök narkotikus hatására épí­tett elméletet a 4 aetyl-gyököt tartalmazó tetronal, C2H5 SO2.C2H5 C2H5 > c< SO2.C2H5 ami nem hogy erősebb, hanem gyengébb hatásúnak bizo­nyult a trionalnál. Hasonló csalódások érték mindazokat a búvárokat, akik a gyógyszerek hatását az őket alkotó gyökök jellegzetes hatásából összetevődőnek vélték és ez alapon törvényszerű következtetéseket akadtak levonni a chemiai összetételből a szerek hatásának előre meg­­jósolására, sőt újabb gyógyszerek tervszerű előállítására. Schmiedeberg hamar belátta ennek a tisztán che­miai felfogásnak helytelenségét és számot vetett a ve­­gyületek physikai tulajdonságával is gyógyszeres hatá­suk létrejöttében. Ez annál jogosultabb is volt, mert egy­részt világos, hogy a chemiai összetétel változását mint

Next