Orvosi Hetilap, 1937. május (81. évfolyam, 18-22. szám)

1937-05-01 / 18. szám

1937.18. sz. ORVOSI HETILAP s bizonyos cancerigén anyagok szerepelnek. Úgy látszik azonban, hogy a hatás bizonyos specifikus génre irányul. Az új felfogás a fertőzéses és ingertheoriát mindenesetre közelebb hozza egymáshoz. A géneket az említett értelemben felfogva, köny­­nyebbé válik az átöröklés folyamatának és a szerves élet kifejlődésének elképzelése. Philogóniailag is érdekes az új felfogásnak a jelentősége. Tudjuk, hogy pl. az ember a megtermékenyített petesejtben történő fejlődés által mintegy protozoon kezdi meg az életét és megy át a fej­lődés különböző étappe-jain. Az élet azonban az új fel­fogás szerint a még sokkal kisebb egységekből, a gének­ből, illetve általánosan a protosomákból indul ki. Azt mondhatnék tehát, hogy az élők világa három superponá­­lódó egységből van összetéve. Ezek közt a legnagyobb élő egység az élő organismus. Ez a nagy egység azután sejtekből van összetéve. A sejtek pedig még kisebb egy­ségekből, protosomákból állanak. Összefoglalva azt mondhatom, hogy az ismertetett módon sikerült a vírus- és az átöröklés­i kutatások ered­ményeinek bizonyos összefoglaló értelmezést adnom. Míg eddigelé általában a sejtben látták a legprimitívebb élet­egységet, a mai kutatások alapján azonban azt mondhat­juk, hogy a molekula nagyságához közelálló életelemek, melyeket protosomáknak nevezek, az élet legkezdetibb egységei. Az élet eszerint végeredményben­ nem sejtekből és nem valami hypothetikus „élőanyagból”, mint ezt ré­gebben felvetették, hanem az ismertetett legkisebb élet­elemekből, az ú. n. „protosomákból” indul ki, ill. épül fel. A szervezet legkisebb életegységei is nem sejtek, hanem ezek az életelemek, melyekhez nyilvánvalóan az átörök­­lési gének is tartoznak. Ilyen protosomák bizonyos mér­tékben önálló életet is folytathatnak, amint ezt a filtrál­ható vírusoknál és a bakteriophagoknál találjuk. Ezek bár nem fehérje-molekulák, de vázukat fehérje-molekula alkothatja. Életműködéseket végeznek, szaporodási ké­pességgel bírnak. Az élőlények ezek csoportjába tartoz­nak felfogásom szerint az átöröklési gének, bakterio­­phagok, filtrálható mikroorganismusok és nyilván a rák okozója is. Adatok az agyi érgörcsök klinikáihoz, írták: Somogyi István dr. és Horányi Béla dr. Az agyi érbeidegzési zavarok jelentősége egyes ideg­­betegségi tünetek keletkezésének szempontjából mind nyilvánvalóbbá válik. Bebizonyult, hogy érgörcsös elvál­tozások egyetlen agyi ütőér ellátási területére is szorít­kozhatnak, így pl. Richter beható klinikai vizsgálatai alapján a migraint az artéria verteibralis által ellátott te­rület angiospasmicus jelenségeinek következményeként fogja fel. Olyan betegségi képek, amelyek az a. cerebri media egész ellátási területéne­k angiospasmusa következ­tében jönnek létre, ritkaság­számba mennek. A követ­kezőkben egy esetünket ismertetjük, amelyben az összes neurológiai tünetek az a. cerebri media ellátási területé­nek angiospasmusára vezethetők vissza, illetve amely­ben az a. cerebri media által ellátott minden egyes kéreg­terület kiesési tünetei észlelhetők voltak. Kórtörténet: K. I.-né 46 éves, tanárnő első ízben 1932 I.­9-én került felvételre. Anyja fejfájós volt, egyébként családi terheltség nem mutatható ki. Gyermekkorában skarláton, kanyarón, diphtherián, bárányt­ömlén esett át. 14 éves kora óta szabályos mestruatio, amely két év óta kezd szabályta­lanná válni. 40 éves korában m­ent férjhez, nemi életet sem a házassága előtt, sem azóta nem folytatott. Nem iszik, nem dohányzik. Néhány év óta ideges panaszok, félelmi érzések, kényszerképzetek. Felvétele előtt egy hónappal hirtelen rángások mutat­koztak a jobb szájzugban, néhány perc múlva a jobb felső végtagban,­­majd eszméletét néhány másodpercre elvesztette, ezalatt tónusos görcsök az összes végtagokban, vizeletét maga alá bocsátotta. A nap folyamán­­még három ilyen eszmélet­­vesztéses roham. Felvétel előtt két nappal zsibbadást érzett a jobb szájzugban, a jobb felső végtagban, am­elyh­ez kis rán­gások társultak u. a. területeken. Azóta beszédzavar. Felvételi állapot: Koponya kopogtatásra nem érzé­keny, í kisfokú szemhéjtremor, szemhéjak, szemtekék moz­gásai szabadok. Pupillák kp. tágak, szabályosak, fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. Jobb sulcus nasolabia­­lis kissé elsimult, fogak mutatásánál a jobb szájzug kis­sé visszamarad, kioltott nyelv jobbra deviál. Rágási, nye­­lési nehézség nincs. Belső szervek épek. Pulsus 76, vér­nyomás 128 Hg.mm. (a többszöri méréseknél 120—160 Hg.mm. Bflött ingadozik). Vizeletben kóros nincs. Wa.R. vérben negatív. Jobb felső és alsó végtagban jelzett pa­resis, kóros reflex, clonus nincs. Látótér, szemfenék ép. Hallás jó, vestibularis kiesés nincs. Érzés minden quali­­tásban normális. Beszéd megnehezített, különösen egyes betűk (z, s) kiejtése nehéz. Olvasásnál egyes betűket ki­hagy, másokat felcserél. Koponya röntgen kórosat nem mutat. Psychésen: kényszerképzetek (nem mer egyedül a szobában megmaradni, egyszerre több embert a szobá­ban nem tud elviselni stb.). Bróm-papaverin-sevenal ko­rára a jelzett neurológiai tünetek (s. o. centr. facialis pa­resis, beszédzavar) 1 nap alatt visszafejlődnek. Második felvétel: 1935 VIH. 28-án. 3 évig tünetmen­­tes volt. Felvétele előtt 1 nappal újból paraesthesia a jobb száj szögletben és a jobb felső végtagon s néhány percig tartó rángások u.e. területeken. A görcsös roha­mok után egy ideig beszédzavar: a beteg nem találja meg a megfelelő szavakat. Klinikai tartózkodása alatt számos rohamot figyeltünk meg (naponta 50—60-at) a következő lefolyással: zsibbadás a jobb szájzugban, néha a nyelv jobb felében­, a jobb felső végtagban, majd tónu­sos, néhány másodperc múlva c­onusos rángások mutat­koznak a jobb faciális területén s a jobb kézben. A roha­mok egy-két percig tartanak, utánuk motoros-amnestikus aphasia képe észlelhető: először a szavakat nem tudja ki­mondani, később a megfelelő szavakat nem találja. Az aphasia a rohamok után egy-két percig tart. Bróm-papa­­verin-sevenal kúrára, acetylcholin injectiókra a rohamok néhány nap alatt megszűnnek s a beteg 1935. X. 6-án el­hagyja a klinikát. Harmadik felvétel: 1936 január 30.-án. Egy nappal a felvétel előtt a már leírt typusú, halmozott rohamaik mutatkoztak, közben tünetmentes időszak volt. Felvételi állapot: A jobb sulcus nasolabialis elsimult, egyébként az agyidegek részéről semmi kóros. Vérnyo­más 160/100 Hg.mm. A vérnyomás nagy ingadozásokat mutat: ugyanazon napon 165—120 Hg.mm. közt ingado­zik. Izomtónus rendes. A jobb kézben jelzett paresis. Na­ponta 20—40 roham: c­onusos rángások a jobb arcban és jobb kézben (különösen II., III. ujjakban), a rángásokat néha paraesthesiák vezetik be. Más testrészeken motoros izgalmi jelenségek sohasem voltak. Sem reflex eltérés, sem kóros reflex, sem öntudatlanság nem volt. A jobb kézen és a jobb arcfélben a fájdalomérzés kissé csökkent, egyébként érzészavar, ataxia, cerebelláris tünet nem volt. Szemfenéken spasticus artériák, látótér szabad. Beszéd: szómegértés jó, kisfokú motoros aphasia; néhány nap múlva csak szótalálási nehézség agrammatism­us,sál, perseveratióval marad vissza. A hatodik napon beszéd­zavar már nincs­ írás: az első napokban egyáltalán nem tud írni, a megfelelő betűképzeteiket nem tudja felidézni. 471

Next