Orvosi Hetilap, 1937. május (81. évfolyam, 18-22. szám)
1937-05-01 / 18. szám
1937.18. sz. ORVOSI HETILAP s bizonyos cancerigén anyagok szerepelnek. Úgy látszik azonban, hogy a hatás bizonyos specifikus génre irányul. Az új felfogás a fertőzéses és ingertheoriát mindenesetre közelebb hozza egymáshoz. A géneket az említett értelemben felfogva, könynyebbé válik az átöröklés folyamatának és a szerves élet kifejlődésének elképzelése. Philogóniailag is érdekes az új felfogásnak a jelentősége. Tudjuk, hogy pl. az ember a megtermékenyített petesejtben történő fejlődés által mintegy protozoon kezdi meg az életét és megy át a fejlődés különböző étappe-jain. Az élet azonban az új felfogás szerint a még sokkal kisebb egységekből, a génekből, illetve általánosan a protosomákból indul ki. Azt mondhatnék tehát, hogy az élők világa három superponálódó egységből van összetéve. Ezek közt a legnagyobb élő egység az élő organismus. Ez a nagy egység azután sejtekből van összetéve. A sejtek pedig még kisebb egységekből, protosomákból állanak. Összefoglalva azt mondhatom, hogy az ismertetett módon sikerült a vírus- és az átöröklési kutatások eredményeinek bizonyos összefoglaló értelmezést adnom. Míg eddigelé általában a sejtben látták a legprimitívebb életegységet, a mai kutatások alapján azonban azt mondhatjuk, hogy a molekula nagyságához közelálló életelemek, melyeket protosomáknak nevezek, az élet legkezdetibb egységei. Az élet eszerint végeredményben nem sejtekből és nem valami hypothetikus „élőanyagból”, mint ezt régebben felvetették, hanem az ismertetett legkisebb életelemekből, az ú. n. „protosomákból” indul ki, ill. épül fel. A szervezet legkisebb életegységei is nem sejtek, hanem ezek az életelemek, melyekhez nyilvánvalóan az átöröklési gének is tartoznak. Ilyen protosomák bizonyos mértékben önálló életet is folytathatnak, amint ezt a filtrálható vírusoknál és a bakteriophagoknál találjuk. Ezek bár nem fehérje-molekulák, de vázukat fehérje-molekula alkothatja. Életműködéseket végeznek, szaporodási képességgel bírnak. Az élőlények ezek csoportjába tartoznak felfogásom szerint az átöröklési gének, bakteriophagok, filtrálható mikroorganismusok és nyilván a rák okozója is. Adatok az agyi érgörcsök klinikáihoz, írták: Somogyi István dr. és Horányi Béla dr. Az agyi érbeidegzési zavarok jelentősége egyes idegbetegségi tünetek keletkezésének szempontjából mind nyilvánvalóbbá válik. Bebizonyult, hogy érgörcsös elváltozások egyetlen agyi ütőér ellátási területére is szorítkozhatnak, így pl. Richter beható klinikai vizsgálatai alapján a migraint az artéria verteibralis által ellátott terület angiospasmicus jelenségeinek következményeként fogja fel. Olyan betegségi képek, amelyek az a. cerebri media egész ellátási területének angiospasmusa következtében jönnek létre, ritkaságszámba mennek. A következőkben egy esetünket ismertetjük, amelyben az összes neurológiai tünetek az a. cerebri media ellátási területének angiospasmusára vezethetők vissza, illetve amelyben az a. cerebri media által ellátott minden egyes kéregterület kiesési tünetei észlelhetők voltak. Kórtörténet: K. I.-né 46 éves, tanárnő első ízben 1932 I.9-én került felvételre. Anyja fejfájós volt, egyébként családi terheltség nem mutatható ki. Gyermekkorában skarláton, kanyarón, diphtherián, báránytömlén esett át. 14 éves kora óta szabályos mestruatio, amely két év óta kezd szabálytalanná válni. 40 éves korában ment férjhez, nemi életet sem a házassága előtt, sem azóta nem folytatott. Nem iszik, nem dohányzik. Néhány év óta ideges panaszok, félelmi érzések, kényszerképzetek. Felvétele előtt egy hónappal hirtelen rángások mutatkoztak a jobb szájzugban, néhány perc múlva a jobb felső végtagban,majd eszméletét néhány másodpercre elvesztette, ezalatt tónusos görcsök az összes végtagokban, vizeletét maga alá bocsátotta. A nap folyamánmég három ilyen eszméletvesztéses roham. Felvétel előtt két nappal zsibbadást érzett a jobb szájzugban, a jobb felső végtagban, amelyhez kis rángások társultak u. a. területeken. Azóta beszédzavar. Felvételi állapot: Koponya kopogtatásra nem érzékeny, í kisfokú szemhéjtremor, szemhéjak, szemtekék mozgásai szabadok. Pupillák kp. tágak, szabályosak, fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. Jobb sulcus nasolabialis kissé elsimult, fogak mutatásánál a jobb szájzug kissé visszamarad, kioltott nyelv jobbra deviál. Rágási, nyelési nehézség nincs. Belső szervek épek. Pulsus 76, vérnyomás 128 Hg.mm. (a többszöri méréseknél 120—160 Hg.mm. Bflött ingadozik). Vizeletben kóros nincs. Wa.R. vérben negatív. Jobb felső és alsó végtagban jelzett paresis, kóros reflex, clonus nincs. Látótér, szemfenék ép. Hallás jó, vestibularis kiesés nincs. Érzés minden qualitásban normális. Beszéd megnehezített, különösen egyes betűk (z, s) kiejtése nehéz. Olvasásnál egyes betűket kihagy, másokat felcserél. Koponya röntgen kórosat nem mutat. Psychésen: kényszerképzetek (nem mer egyedül a szobában megmaradni, egyszerre több embert a szobában nem tud elviselni stb.). Bróm-papaverin-sevenal korára a jelzett neurológiai tünetek (s. o. centr. facialis paresis, beszédzavar) 1 nap alatt visszafejlődnek. Második felvétel: 1935 VIH. 28-án. 3 évig tünetmentes volt. Felvétele előtt 1 nappal újból paraesthesia a jobb száj szögletben és a jobb felső végtagon s néhány percig tartó rángások u.e. területeken. A görcsös rohamok után egy ideig beszédzavar: a beteg nem találja meg a megfelelő szavakat. Klinikai tartózkodása alatt számos rohamot figyeltünk meg (naponta 50—60-at) a következő lefolyással: zsibbadás a jobb szájzugban, néha a nyelv jobb felében, a jobb felső végtagban, majd tónusos, néhány másodperc múlva conusos rángások mutatkoznak a jobb faciális területén s a jobb kézben. A rohamok egy-két percig tartanak, utánuk motoros-amnestikus aphasia képe észlelhető: először a szavakat nem tudja kimondani, később a megfelelő szavakat nem találja. Az aphasia a rohamok után egy-két percig tart. Bróm-papaverin-sevenal kúrára, acetylcholin injectiókra a rohamok néhány nap alatt megszűnnek s a beteg 1935. X. 6-án elhagyja a klinikát. Harmadik felvétel: 1936 január 30.-án. Egy nappal a felvétel előtt a már leírt typusú, halmozott rohamaik mutatkoztak, közben tünetmentes időszak volt. Felvételi állapot: A jobb sulcus nasolabialis elsimult, egyébként az agyidegek részéről semmi kóros. Vérnyomás 160/100 Hg.mm. A vérnyomás nagy ingadozásokat mutat: ugyanazon napon 165—120 Hg.mm. közt ingadozik. Izomtónus rendes. A jobb kézben jelzett paresis. Naponta 20—40 roham: conusos rángások a jobb arcban és jobb kézben (különösen II., III. ujjakban), a rángásokat néha paraesthesiák vezetik be. Más testrészeken motoros izgalmi jelenségek sohasem voltak. Sem reflex eltérés, sem kóros reflex, sem öntudatlanság nem volt. A jobb kézen és a jobb arcfélben a fájdalomérzés kissé csökkent, egyébként érzészavar, ataxia, cerebelláris tünet nem volt. Szemfenéken spasticus artériák, látótér szabad. Beszéd: szómegértés jó, kisfokú motoros aphasia; néhány nap múlva csak szótalálási nehézség agrammatismus,sál, perseveratióval marad vissza. A hatodik napon beszédzavar már nincs írás: az első napokban egyáltalán nem tud írni, a megfelelő betűképzeteiket nem tudja felidézni. 471