Orvosi Hetilap, 1937. június (81. évfolyam, 23-26. szám)

1937-06-12 / 24. szám

1937.24. sz. ORVOSI HETILAP Is­é­r­ jük a borostyánkősav 10 gr.-jának naponkénti adagolását, már az aznap éjjeli vizelet-portréból eltűnik az aceton és és acetecetsav. Az ezután következő napokban a beteg fenti diaeta mellett minden nap kap 10 gr. acidum succinicumot, az alkálk­eserve 38, majd 44—47-re emelkedik. Az éhgyomri vércukor ezekben a napokban 185—200 mgr% között inga­dozik, a vizeletcukor 1.5—2.5% között mozog. A betegen ezek után még egy ízben kihagyjuk 3 napra az acid, succini­­cum adagolását, harmadnapra újból jelentkezik a vizeletben gyenge aceton reactio. Ekkor ismét változatlan diaeta mel­lett kezdjük meg a borostyánkősav adagolását, de most már csak napi 5 g-ot adunk. Ezen kisebb dosidok bevitelére is már 48 óra múlva eltűnik a vizeletből az aceton. 7 napos, napi 5 gr-os adagolás után, a borostyánkősav mennyiségét napi 2 gr-ra csökkentjük, a vizelet-aceton-lelet változatlanul negatív. 4 nap után ismét csökkentjük a borostyánkősav dasisát napi 1 gr-ra, 3 napos 1 gr-os adagolás mellett sem jelenik meg aceton a vizeletben, vércukor 160—200 mgr% között ingadozik, az alkalk­eserve 40 volt. A beteg már 8 napon át napi 1 gr. borostyánkősavadagokat kapott, ami­kor egy lázas megbetegedés jeletkezett. A láz következté­ben a beteg vizeletében acetontestecskék jelentek meg, úgy­hogy kénytelenek voltunk ismét 10 gr-ra felemelni a boros­tyánkősav adagolását. A láz megszűnése után a 10 gr.-t fo­kozatosan csökkentettük, s néhány nap mulva a beteg ismét csak 1 gr. borostyánkősavat kapott. Tekintve, hogy a beteg családi körülményei miatt kényszerült a klinikát elhagyni s mert vizeletében napi 15—28 gr. cukor volt kimutatható a napi 1 gr. borostyánkösav mellett még 10 E. insulint adtunk. Ezzel a combinált borostyánkösav és insulin kezeléssel el­értük azt, hogy ugyanazon diaeta mellett, az eddig szükséges 70 E. insulint 10 E.-re tudtuk csökkenteni s a beteg cukor­mentes lett. H. S. M. 37 éves nőbeteg, 6 éve diabeteses, két ízben volt kórházban tolerantia-meghatározás végett. 5 év óta ré­szesül insulin­kezelésben, bejövetele előtt 2x20 E-t adagolt önmagának, 80 szénhydrát, 60 fehérje, 100 zsír diaeta mel­lett. Felvételekor, áp. 7-én vizeletében 2,7% cukor és +­+ aceton volt kimutatható. Vércukor 244 mgr%, alkálk­eserve 38 volt. 80 szénhydrát, 100 fehérje, 200 gr. zsír diaetára ál­lítjuk be a beteget az acidosis fokozása céljából és az in­­sulinadagolást megszüntetjük. A következő napokban a ki­választott cukor mennyisége lényegesen nem emelkedik, de az acetonuria fokozódik, erősebb acetonsav reactio jelent­kezik. Bejövetel utáni 5 nap, ápr. 12-én, a cukor a vizelet­­ben 2,2%, napi kiválasztás 27 gr., aceton, acetecetsav reactio -f­-|—|-, alkalk­eserve 30 volt. Ezen a napon viszünk be először 10 gr. borostyánkősavat. Másnap ápr. 13-án vizelet­cukor 1.6%, összes kiválasztás 13 gr., aceton gyengébb (-)--(-) reactiót mutat, acetecetsav negativ. Ápr. 14-én az aceton teljesen eltűnik a vizeletből, 15-én alkálk­eserve 39,5 volt. Ettől a naptól kezdve csökkentjük a borostyánkősav dasi­sát s csak napi 5 gr-t viszont be. Vizeletcukor 2%, napi ki­választás 16 gr. Vércukor 228 mgr%, ápr. 18-án a borostyán­kosav disisát ismét leszállítjuk s csak napi 3 gr-t viszünk be. Acetonuria nem jelentkezik, a beteg teljesen jó érzi magát, munkaképes. III. K. I. 22 éves nő, ötödizben fekszik a klinikán . Utolsó felvételekor, 80 szénhydrát, 80 fehérje, 120 zsír diae­­tára s napi 55 E. insulinra lett beállítva. Felvételekor, ápr. 8-án, bár a diaetát bemondása szerint odahaza betartotta 4,5% cukor, ++-)- aceton és gyenge acetatsav reactio mu­tatható ki. Vércukor 233 mgr%, alkálireserve 40 vl%. A be­teg fenti diaetáján nem változtattunk, csak az in­sulin adagolását szüntetjük be. Ápr. 10-én -(-+.+ + aceton és ++'++ acetecetsav jelenik meg a vizeletben, alkálkreser­­ve 24 volt%-ra csökkent. Ezen a napon kezdjük el a boros­­tyakonsav 10 gr--jának peroralis bevitelét. A betegnek 3 napon át adott, 10 gr. borostyánkősav ellenére az aceton­­testek a vizeletében változatlanul kimutathatók, csak a ne­gyedik napon gyengül a reactio, sőt a 4. pap utáni éjjeli vizeletből hirtelen eltűnik úgy az aceton, mint az acetecet­sav. Sajnos a betegen a borostyánkősav-kezelést nem tud­juk tovább folytatni, mert régebbi hyperacid gyomorpana­szai miatt, a borostyánkősav bevitelt igen rosszul tűrte, igen erős hyperemelés, majd a későbbi napokban is hányás, ét­vágytalanság jelentkezett, úgyhogy a további borostyánkősav bevitelét be kellett szüntetni. IV. K. M.-nné, 48 éves nő, 2 év óta diabeteses, 80 szén­­hydrát, 80 fehérje 100 zsír diaetára volt beállítva, napi 20 E. insulint kapott. Felvételkor, ápr. 12-én vizeletében 0,6% cukor + + -)-+ aceton, gyenge acetecetsav reactio volt ki­mutatható. Vércukor 179 mgr%, alkálk­eserve 29 volt. A beteget 80 szénhydrát, 100 fehérje, 150 zsír diaetára állítjuk be és rögtön elkezdjük a borostyánkosav-kezelést napi 10 gr-os dosisokkal. Ápr. 13-án vizeletben cukor 2%, aceton csak gyenge reactiót ad. 14-én az acetonuria teljesen megszűnik, 15- én a borostyánkősav mennyiségét 6 g-ra csökkentjük. Cukor 0.5%, egész napon át kiválasztott cukor 3.4 gr. al­kalk­eserve 38 vol.%. A borostyánkősav mennyiségét foko­zatosan csökkentjük, a beteg jelenleg már csak 2 gr. boros­tyánkősavat kap, acetonuria nem jelentkezik, vizelet napi cukormennyisége 3—5 gr. V. R. R. 54 éves tisztviselő 2 év óta diabeteses, egy ézben már feküdt a klinikán, mikor 30 szénhydrát, 70 fehérje, 120 zsír diaetára állíttatott be. Insulint nem kapott. A beteg vi­zeletében felvételkor (ápr. 6-án) 2,2% cukor volt kimutat­ható. Vércukor 197 mgr%. Alkálk­eserve 46 volt. 80 szén­­hydrát, 90 fehérje, 200 zsír diaetára állítjuk be a beteget, s már harmadik napján e zsírbe diaetánok aceton jelentkezik a vizeletben. Ápr. 11-én -1—1--1—h aceton, gyenge acetecetsav reactio mutatható ki, vizeletcukor 2%, kiválasztott összcukor 6 gr. E napon kezdjük el a borostyánkősav 10 gr-jának ada­golását négy napon keresztül. Ellenére a bevitt 10 gr. bo­rostyánkősavnak, az acetonuria és acetecetsav nem változik. 16- án azonban úgy az aceton, mint acetecetsav reactio gyen­gül, 18-án úgy az aceton, mint acetecetsav teljesen eltűnik a vizeletből. 19-én a borostyánkősav mennyiségét 5 gr-ra csökkentjük, mire a vizelet éjjel porziójában ismét gyenge acetonreactiót észlelünk. 20-án ismét 10 gr-ra emeljük a borostyánkősav dosisát, az acetonuria másnap ismét meg­szűnt. Két napos szünet után (ápr. 23-án) az acetonuria új­ból megjelent annak ellenére, hogy a beteg változatlan diae­­tán volt s borostyánkosavból is 10 gr-t vittünk ba minden nap. A kezelést ennek ellenére tovább folytattuk, ápr. 26-án és 27-én ismét nincs aceton a vizeletben, 28-án azonban is­mét enyhe aceton reactio volt kimutatható. Ez a jelenség ismétlődik a továbbiakban is. 2—3 napos szünet után időn­ként 1—1 napra gyenge aceton-kémlés mutatkozott betegünk vizeletében.­­ Az eddig kezelésb­e került 5 esetünk közül a legfrap­pánsabb eredményt az I. -s számú beteg esetében értünk el. A beteg, ki évek óta igen súlyos diabetessel állott kezelé­sünk alatt, dacára a meglehetősen szigorú diaetának és 70 E. insulinnak, már több ízben súlyos acetonuriás, prae­­comás állapotban került a klinikára. Jelenleg is ilyen sú­lyos állapotban került kezelésünk alá, bár az addig minden nap pontosan adagolt insulint teljesen kihagytuk, a bo­rostyánkősav adagolására néhány nap alatt súlyos acido­­sisa megszűnt. Azt, hogy a betegnél nem a diaeta pontos betartása okozta s az acetonuria megszűnését bizonyítottuk azzal, hogy a borostyánkősav kihagyása után 3 nappal, ugyanazon diaeta mellett ismét megjelent a vizeletben az aceton, majd a therapia újbóli bevezetésére 2 nap alatt újból megszűnt az acetonuria. De maga az a körülmény bizonyítja legjobban a borostyánkosav specifikus anti­­ketogén hatását, hogy egy súlyos diabeteses betegnél, az addig szükséges napi 70 E. insulin kihagyása ellenére nem hogy fokozódott volna az acetonuria, hanem néhány nap alatt teljesen megszűnt. Nem is tartjuk szükségesnek részletezni azt a körülményt, hogy a szükséges insulin mennyiségnek csak egy-két napra való kihagyása, milyen súlyos acidoz­ist válthat ki súlyos diabeteses betegeknél. De többi ismertetett eseteinkben is látható a borostyán­kősav feltűnő therápiás hatása. Betegeinket előre elhatá­rozott szándékkal állítottuk be ilyen vsirbe diaetára, ame­lyek hatására rövidebb, hosszabb időre kifejlődött az aci­dosis. Az így kifejlődött acidosist 4 esetünkben teljesen meg tudtuk szüntetni borostyánkősav adagolással, csu­pán egy esetben nem szűnt meg teljesen az acetonuria. Már ezen 5 eset kapc­án is észleltünk különbségeket, az acidosis megszűnésének időpontjára vonatkozólag, amely nem is látszik parallel követni az acidosis, illetve a beteg­ség súlyosságát. Ezeknek a különbségeknek magyaráza­tára további vizsgálataink során fogunk kitérni. Néhány szót kell még szólnunk a borostyánkosav ada­golásáról is. Eddigi illetve most ismertetett eseteinkben mindig 10 gr-os adagokat vittünk be perorálisan. A boros­­tyánkosar adagoknak 10 gr.-ban való megválasztását csak kinduló pontnak tekintjük (sőt újabban, egyelőre még 617

Next