Orvosi Hetilap, 1937. június (81. évfolyam, 23-26. szám)
1937-06-12 / 24. szám
1937.24. sz. ORVOSI HETILAP Isér jük a borostyánkősav 10 gr.-jának naponkénti adagolását, már az aznap éjjeli vizelet-portréból eltűnik az aceton és és acetecetsav. Az ezután következő napokban a beteg fenti diaeta mellett minden nap kap 10 gr. acidum succinicumot, az alkálkeserve 38, majd 44—47-re emelkedik. Az éhgyomri vércukor ezekben a napokban 185—200 mgr% között ingadozik, a vizeletcukor 1.5—2.5% között mozog. A betegen ezek után még egy ízben kihagyjuk 3 napra az acid, succinicum adagolását, harmadnapra újból jelentkezik a vizeletben gyenge aceton reactio. Ekkor ismét változatlan diaeta mellett kezdjük meg a borostyánkősav adagolását, de most már csak napi 5 g-ot adunk. Ezen kisebb dosidok bevitelére is már 48 óra múlva eltűnik a vizeletből az aceton. 7 napos, napi 5 gr-os adagolás után, a borostyánkősav mennyiségét napi 2 gr-ra csökkentjük, a vizelet-aceton-lelet változatlanul negatív. 4 nap után ismét csökkentjük a borostyánkősav dasisát napi 1 gr-ra, 3 napos 1 gr-os adagolás mellett sem jelenik meg aceton a vizeletben, vércukor 160—200 mgr% között ingadozik, az alkalkeserve 40 volt. A beteg már 8 napon át napi 1 gr. borostyánkősavadagokat kapott, amikor egy lázas megbetegedés jeletkezett. A láz következtében a beteg vizeletében acetontestecskék jelentek meg, úgyhogy kénytelenek voltunk ismét 10 gr-ra felemelni a borostyánkősav adagolását. A láz megszűnése után a 10 gr.-t fokozatosan csökkentettük, s néhány nap mulva a beteg ismét csak 1 gr. borostyánkősavat kapott. Tekintve, hogy a beteg családi körülményei miatt kényszerült a klinikát elhagyni s mert vizeletében napi 15—28 gr. cukor volt kimutatható a napi 1 gr. borostyánkösav mellett még 10 E. insulint adtunk. Ezzel a combinált borostyánkösav és insulin kezeléssel elértük azt, hogy ugyanazon diaeta mellett, az eddig szükséges 70 E. insulint 10 E.-re tudtuk csökkenteni s a beteg cukormentes lett. H. S. M. 37 éves nőbeteg, 6 éve diabeteses, két ízben volt kórházban tolerantia-meghatározás végett. 5 év óta részesül insulinkezelésben, bejövetele előtt 2x20 E-t adagolt önmagának, 80 szénhydrát, 60 fehérje, 100 zsír diaeta mellett. Felvételekor, áp. 7-én vizeletében 2,7% cukor és ++ aceton volt kimutatható. Vércukor 244 mgr%, alkálkeserve 38 volt. 80 szénhydrát, 100 fehérje, 200 gr. zsír diaetára állítjuk be a beteget az acidosis fokozása céljából és az insulinadagolást megszüntetjük. A következő napokban a kiválasztott cukor mennyisége lényegesen nem emelkedik, de az acetonuria fokozódik, erősebb acetonsav reactio jelentkezik. Bejövetel utáni 5 nap, ápr. 12-én, a cukor a vizeletben 2,2%, napi kiválasztás 27 gr., aceton, acetecetsav reactio -f-|—|-, alkalkeserve 30 volt. Ezen a napon viszünk be először 10 gr. borostyánkősavat. Másnap ápr. 13-án vizeletcukor 1.6%, összes kiválasztás 13 gr., aceton gyengébb (-)--(-) reactiót mutat, acetecetsav negativ. Ápr. 14-én az aceton teljesen eltűnik a vizeletből, 15-én alkálkeserve 39,5 volt. Ettől a naptól kezdve csökkentjük a borostyánkősav dasisát s csak napi 5 gr-t viszont be. Vizeletcukor 2%, napi kiválasztás 16 gr. Vércukor 228 mgr%, ápr. 18-án a borostyánkosav disisát ismét leszállítjuk s csak napi 3 gr-t viszünk be. Acetonuria nem jelentkezik, a beteg teljesen jó érzi magát, munkaképes. III. K. I. 22 éves nő, ötödizben fekszik a klinikán . Utolsó felvételekor, 80 szénhydrát, 80 fehérje, 120 zsír diaetára s napi 55 E. insulinra lett beállítva. Felvételekor, ápr. 8-án, bár a diaetát bemondása szerint odahaza betartotta 4,5% cukor, ++-)- aceton és gyenge acetatsav reactio mutatható ki. Vércukor 233 mgr%, alkálireserve 40 vl%. A beteg fenti diaetáján nem változtattunk, csak az insulin adagolását szüntetjük be. Ápr. 10-én -(-+.+ + aceton és ++'++ acetecetsav jelenik meg a vizeletben, alkálkreserve 24 volt%-ra csökkent. Ezen a napon kezdjük el a borostyakonsav 10 gr--jának peroralis bevitelét. A betegnek 3 napon át adott, 10 gr. borostyánkősav ellenére az acetontestek a vizeletében változatlanul kimutathatók, csak a negyedik napon gyengül a reactio, sőt a 4. pap utáni éjjeli vizeletből hirtelen eltűnik úgy az aceton, mint az acetecetsav. Sajnos a betegen a borostyánkősav-kezelést nem tudjuk tovább folytatni, mert régebbi hyperacid gyomorpanaszai miatt, a borostyánkősav bevitelt igen rosszul tűrte, igen erős hyperemelés, majd a későbbi napokban is hányás, étvágytalanság jelentkezett, úgyhogy a további borostyánkősav bevitelét be kellett szüntetni. IV. K. M.-nné, 48 éves nő, 2 év óta diabeteses, 80 szénhydrát, 80 fehérje 100 zsír diaetára volt beállítva, napi 20 E. insulint kapott. Felvételkor, ápr. 12-én vizeletében 0,6% cukor + + -)-+ aceton, gyenge acetecetsav reactio volt kimutatható. Vércukor 179 mgr%, alkálkeserve 29 volt. A beteget 80 szénhydrát, 100 fehérje, 150 zsír diaetára állítjuk be és rögtön elkezdjük a borostyánkosav-kezelést napi 10 gr-os dosisokkal. Ápr. 13-án vizeletben cukor 2%, aceton csak gyenge reactiót ad. 14-én az acetonuria teljesen megszűnik, 15- én a borostyánkősav mennyiségét 6 g-ra csökkentjük. Cukor 0.5%, egész napon át kiválasztott cukor 3.4 gr. alkalkeserve 38 vol.%. A borostyánkősav mennyiségét fokozatosan csökkentjük, a beteg jelenleg már csak 2 gr. borostyánkősavat kap, acetonuria nem jelentkezik, vizelet napi cukormennyisége 3—5 gr. V. R. R. 54 éves tisztviselő 2 év óta diabeteses, egy ézben már feküdt a klinikán, mikor 30 szénhydrát, 70 fehérje, 120 zsír diaetára állíttatott be. Insulint nem kapott. A beteg vizeletében felvételkor (ápr. 6-án) 2,2% cukor volt kimutatható. Vércukor 197 mgr%. Alkálkeserve 46 volt. 80 szénhydrát, 90 fehérje, 200 zsír diaetára állítjuk be a beteget, s már harmadik napján e zsírbe diaetánok aceton jelentkezik a vizeletben. Ápr. 11-én -1—1--1—h aceton, gyenge acetecetsav reactio mutatható ki, vizeletcukor 2%, kiválasztott összcukor 6 gr. E napon kezdjük el a borostyánkősav 10 gr-jának adagolását négy napon keresztül. Ellenére a bevitt 10 gr. borostyánkősavnak, az acetonuria és acetecetsav nem változik. 16- án azonban úgy az aceton, mint acetecetsav reactio gyengül, 18-án úgy az aceton, mint acetecetsav teljesen eltűnik a vizeletből. 19-én a borostyánkősav mennyiségét 5 gr-ra csökkentjük, mire a vizelet éjjel porziójában ismét gyenge acetonreactiót észlelünk. 20-án ismét 10 gr-ra emeljük a borostyánkősav dosisát, az acetonuria másnap ismét megszűnt. Két napos szünet után (ápr. 23-án) az acetonuria újból megjelent annak ellenére, hogy a beteg változatlan diaetán volt s borostyánkosavból is 10 gr-t vittünk ba minden nap. A kezelést ennek ellenére tovább folytattuk, ápr. 26-án és 27-én ismét nincs aceton a vizeletben, 28-án azonban ismét enyhe aceton reactio volt kimutatható. Ez a jelenség ismétlődik a továbbiakban is. 2—3 napos szünet után időnként 1—1 napra gyenge aceton-kémlés mutatkozott betegünk vizeletében. Az eddig kezelésbe került 5 esetünk közül a legfrappánsabb eredményt az I. -s számú beteg esetében értünk el. A beteg, ki évek óta igen súlyos diabetessel állott kezelésünk alatt, dacára a meglehetősen szigorú diaetának és 70 E. insulinnak, már több ízben súlyos acetonuriás, praecomás állapotban került a klinikára. Jelenleg is ilyen súlyos állapotban került kezelésünk alá, bár az addig minden nap pontosan adagolt insulint teljesen kihagytuk, a borostyánkősav adagolására néhány nap alatt súlyos acidosisa megszűnt. Azt, hogy a betegnél nem a diaeta pontos betartása okozta s az acetonuria megszűnését bizonyítottuk azzal, hogy a borostyánkősav kihagyása után 3 nappal, ugyanazon diaeta mellett ismét megjelent a vizeletben az aceton, majd a therapia újbóli bevezetésére 2 nap alatt újból megszűnt az acetonuria. De maga az a körülmény bizonyítja legjobban a borostyánkosav specifikus antiketogén hatását, hogy egy súlyos diabeteses betegnél, az addig szükséges napi 70 E. insulin kihagyása ellenére nem hogy fokozódott volna az acetonuria, hanem néhány nap alatt teljesen megszűnt. Nem is tartjuk szükségesnek részletezni azt a körülményt, hogy a szükséges insulin mennyiségnek csak egy-két napra való kihagyása, milyen súlyos acidozist válthat ki súlyos diabeteses betegeknél. De többi ismertetett eseteinkben is látható a borostyánkősav feltűnő therápiás hatása. Betegeinket előre elhatározott szándékkal állítottuk be ilyen vsirbe diaetára, amelyek hatására rövidebb, hosszabb időre kifejlődött az acidosis. Az így kifejlődött acidosist 4 esetünkben teljesen meg tudtuk szüntetni borostyánkősav adagolással, csupán egy esetben nem szűnt meg teljesen az acetonuria. Már ezen 5 eset kapcán is észleltünk különbségeket, az acidosis megszűnésének időpontjára vonatkozólag, amely nem is látszik parallel követni az acidosis, illetve a betegség súlyosságát. Ezeknek a különbségeknek magyarázatára további vizsgálataink során fogunk kitérni. Néhány szót kell még szólnunk a borostyánkosav adagolásáról is. Eddigi illetve most ismertetett eseteinkben mindig 10 gr-os adagokat vittünk be perorálisan. A borostyánkosar adagoknak 10 gr.-ban való megválasztását csak kinduló pontnak tekintjük (sőt újabban, egyelőre még 617