Orvosi Hetilap, 1937. július (81. évfolyam, 27-31. szám)
1937-07-03 / 27. szám
1937. 27. sz. ORVOSI HETILAP tagállás kisebb-nagyobb recidiváláshoz vezet, úgyhogy az új kötélbe vagy a készülékbe a beteg ilyenkor rosszabb állapotba kerül, mint a régi kötésiben volt. Helyesen a rögzítés percétől kezdve szigorúan be kell tartani, hogy a beteg izületű végtagot támasz nékül hagyni nem szabad, sőt még arra a rövid időre is, míg kötést cserélünk vagy a készüléket eltávolítjuk, kezeinkkel, szükség esetén egyben a nyújtás irányában gyakorolt húzással, kell a végtagot korrigált állásában megtartani. A gipszkötés-periódus után támasztó készüléket alkalmazunk, mert csak ezzel lehet, mint az szükséges éveken át, a beteg ízület rögzítését és tehermentesítését ártalom nélkül tovább folytatni. A szükségesnél hosszabb időn át alkalmazott gipszkötés lehetetlenné teszi az annyira fontos bőrápolást s az izomzat sorvadását is inkább elősegíti, mint a készülék. Ezenkívül a szomszédos ízületek, melyeket eleinte szükséges volt belefoglalni a gipszkötésbe, szintén merevvé válnak a kelleténél hosszabb ideig tartó gipzkezelés alatt. A rögzítő tehermentesítő készüléket csak már teljesen megnyugodott ízületre lehet alkalmazni, mely már a gipszkötéssel kezelésen átment. A gyógykezelést készülékkel kezdeni, vagy ami még rosszabb, a meglévő izületi zsugorodást készülékkel kinyújtani akarni, egyáltalában nem szabad. A készüléket csak már teljesen korrigált ízületre lehet alkalmazni s célja egyrészt, hogy előzetes correctióval elért eredményt vele megtartsuk, másrészt, hogy az ízületet jól tehermentesítsük. A tehermentesítés az ízület felett fekvő csontvázrészek (ülőgumó, sípcsont bütykei) alátámasztásával történik. Miután a készülék a végtagról könnyen eltávolítható, ezáltal más szükséges gyógytényezőket is, mint fénykezelés stb. könnyen igénybe vehetünk. A készülékkel már csak magát a beteg ízületet rögzítjük, míg a végtag többi ízületeinek szabad mozgást engedünk, ami az alsó végtagok gyulladásakor a beteg járását s leülését lényegesen megkönnyíti. A készülékek közül ma a Detilingersen. által szerkesztettek a legmegfelőbbek, melyek általános elterjedésnek is örvendenek. A régi Hesring-készülékek, hiányos rögzítésük miatt nem feleltek meg várakozásunknak. A többi forgalomban lévő készülékek, kisebb-nagyobb változásokkal, a Dollinger-féle készülékek módosításai. Korlátozva lévén cikkem terjedelmében, az egyes ízületekre alkalmasabb készülékek leírására sajnos nem térhetek ki. A conservatív kezelés mellett az egyedül sebészeti beavatkozás az izület melletti hidegtályognak punctlója s a befecskendezett jódkészítménnyel (Calot-oldat) gyógyítása. Ha a tályogot idejében nem gyógyítjuk meg zártan, úgy áttörik , nagyon sokáig gyógyuló sipolyt hagy maga után. Azok az izületi gümős gyuladások, melyek sajtos széteséssel, vagy sipolyokon át bekövetkezett vegyes fertőzés által okozott, nagyfokú gennyedéssel és magas lázzal járnak, sebészeti beavatkozást igényelnek. A felsorolt eljárásokkal az orthopaedia követelményeinek eleget téve, a kórfolyamat gyógyulását is elősegítettük. E mellett a legerélyesebben hozzá kell látnunk a beteg általános kezelésével magának a gümőkórnak a gyógyításához. Igaza van Oehleckernek, aki ezt elmulasztja épp oly hibát követ el, mint, aki csak a szervezet általános gyógyítását végzi s tekintet nélkül hagyja az orthopaediai szempontokat. A szervezetet inficiáló baktériumokat nincs módunkban elpusztítani semmiféle eljárással sem. Miután a szervezet passiv immunizálása sem járt eredménnyel, megindult a törekvés actív immunizálással a szervezet ellentállóképességének a fokozására. Ezzel az eljárással a vérben és asejtekben levő, a gümőkór ellen működő, antitestek szaporítását célozzák. A bőrbe beoltással, fokozódó dosisban, igyekeztek ezt a specifikus anyagot, gümőbacillus kivonatot (Alttubercula) a szervezetbe juttatni (Ponndorf), vagy elölt bacillusok (Neuturberculin) bőralá fecskendősével, vagy, mint Deyke és Much a bacillus kivonatok egyes componenseivel (Partial antigéné). Friedmann a gümős bacillusokhoz közelálló, de gyengébb hatású élő bacylusok egyszeri izomba fecskendezésével depót teremt a szervezetben, mely hivatva van folyton produkálni az antitesteket. E gyógyeljárások alkalmazásának az eredményességéről annyira eltérők a jelentések, hogy alig lehet azokról tárgyilagos véleményt alkotni. Mindegyik eljárásnak vannak rajongói, akik kiváló gyógyulási eredményekről számolnak be, viszont vannak teljesen ellenkező véleményen lévők is. Saját magam egyik s másik szer alkalmazásától is láttam jó eredményt, de teljes sikertelenséget is. Úgy látszik individuális tényezők, melyek főleg az infectio gyengébb vagy virulensebb voltában nyilvánulnak meg, nagy mértékben közrejátszanak a specifikus kezelés eredményességében. Ez eljárásokat minden esetre csak segédeszközöknek tekinthetjük, melyek ugyan támogatják a gümős csont- és izületi bántalmaknak akár conservatív, akár sebészi gyógykezelését, de egymagukban teljes gyógyulást nem hozhatnak. A physicalis gyógymódok közül számba jön a röntgen-, quarcfény- , a napfénykezelés. A röntgenbesugárzás tulajdonképen magára a gümős gócra fejti ki hatást. Stein szerint a gümős szövetre direct hatása van s a lymphocyták teljes szétesését hozza létre, másodsorban általa a kötőszövet erősen burjánzik, mely az elpusztult gümős szövet helyébe belenő s annak elhegesedéséhez vezet. A quarcfény a napfényt pótolja olyan időben, midőn abban szűkölködünk, használatánál a sugárkévének minél nagyobb testfelületre kell hatnia. A napfény élettani hatásáról nem szólhatok bővebben, az mindenki előtt ismeretes. Gyakran felvetődő kérdés, hogy a magaslati helyek napfénye jobb hatással van-e a gümőkórra, mint az alföld napsugara? Minőségbelileg különbség a kettő között nincs, de abban nagy előnyben van a hegyvidék, hogy ott a napkúrázás alatt pormentes tiszta levegőt szí a beteg s az évnek több napsugaras napja van, mint a mélyebb fekvésű helyeken. Mindazonáltal egyformán jó gyógyulási eredményekről számol be a svájci Leysin (Rol- Uer) és Hohenlyahen (Kisch) is, mely a síkságon Berlin mellett fekszik. A mi klímánk alatt is lehet jó eredményeket elérni, ha rationálisan vezetjük a kezelést, a beteget sokszor káros környezetéből eltávolítva, hygiénikus körülmények közé hozzuk. Tapasztalatom szerint az a legértékesebb gyógyulás, melyet a beteg abban az éghajlatban ér el, melyben továbra is élni fog. Sajnos, volt alkalmam látni betegeket, akiket svájci magaslati gyógyintézetekből, mint gyógyultakat bocsájtottak el, de hazai viszonyok közé kerülve, bajuk csakhamar kiújult. Nagy súlyt kell helyeznünk a beteg jó táplálkozására. Bőséges vegyes táplálékot kell nyújtanunk, de nem szabad meghizlalnunk a beteget. Belsőleg nyújtott szerek közül az étvágygerjesztők, csukamájolaj és jód nyújtása jár haszonnal. A gümős csont- és izületi bántalmak gyógyulása mindig éveket vesz igénybe. A gyógyulásra minden esetben döntő a fertőzés virulentiája, annak helye,a kórfolyamat súlyossága, a beteg kora és sociális helyzete. Hogy mikor megy át a betegség nyugalmi szaka a teljes gyógyulásba, arra a legnehezebb feleletet adni. Míg a magaslati gyógyhelyek orvosai néha elhamarkodottan gyógyultnak mondják a beteget, addig a pessimistább Ludloff szerint csak a gyógyultnak tekintett beteg halála után megejtett kórboncolás tudja igazolni, hogy csakugyan teljesen meggyógyult-e a gümőkór. 689