Orvosi Hetilap, 1937. július (81. évfolyam, 27-31. szám)

1937-07-03 / 27. szám

1937. 27. sz. ORVOSI HETILAP tagállás kisebb-nagyobb recidiváláshoz vezet, úgyhogy az új kötélbe vagy a készülékbe a beteg ilyenkor rosszabb állapotba kerül, mint a régi kötésiben volt. Helyesen a rög­zítés percétől kezdve szigorúan be kell tartani, hogy a beteg izületű végtagot támasz né­kül hagyni nem szabad, sőt még arra a rövid időre is, míg kötést cserélünk vagy a készüléket eltávolítjuk, kezeinkkel, szükség esetén egy­ben a nyújtás irányában gyakorolt húzással, kell a vég­tagot korrigált állásában megtartani. A gipszkötés-periódus után támasztó­ készüléket al­kalmazunk, mert csak ezzel lehet, mint az szükséges éve­ken át, a beteg ízület rögzítését és tehermentesítését ár­talom nélkül tovább folytatni. A szükségesnél hosszabb időn át alkalmazott gipszkötés lehetetlenné teszi az annyira fontos bőrápolást s az izomzat sorvadását is inkább elő­segíti, mint a készülék. Ezenkívül a szomszédos ízületek, melyeket eleinte szükséges volt belefoglalni a gipszkö­tésbe, szintén merevvé válnak a kelleténél hosszabb ideig tartó gip­zkezelés alatt. A rögzítő tehermentesítő készüléket csak már telje­sen megnyugodott ízületre lehet alkalmazni, mely már a gipszkötéssel kezelésen átment. A gyógykezelést készülék­kel kezdeni, vagy ami még rosszabb, a meglévő izületi zs­ugorodást készülékkel kinyújtani akarni, egyáltalában nem szabad. A készüléket csak már teljesen korrigált ízü­letre lehet alkalmazni s célja egyrészt, hogy előzetes cor­­rectióval elért eredményt vele megtartsuk, másrészt, hogy az ízületet jól tehermentesítsük. A tehermentesítés az ízület felett fekvő csontvázrészek (ülőgumó, sípcsont bütykei) alátámasztásával történik. Miután a készülék a végtagról könnyen eltávolítható, ezáltal más szükséges gyógytényezőket is, mint fénykezelés stb. könnyen igény­be vehetünk. A készülékkel már csak magát a beteg ízü­letet rögzítjük, míg a végtag többi ízületeinek szabad mozgást engedünk, ami az alsó végtagok gyulladá­sakor a beteg járását s leülését lényegesen megkönnyíti. A készülékek közül ma a D­etil­inger­sen. által szerkesztet­tek a legmegfelőbbek, melyek általános elterjedésnek is örvendenek. A régi Hesring-készülékek, hiányos rögzíté­sük miatt nem feleltek meg várakozásunknak. A többi forgalomban lévő készülékek, kisebb-nagyobb változások­kal, a Dollinger-féle készülékek módosításai. Korlátozva lévén cikkem terjedelmében, az egyes ízületekre alkalma­sabb készülékek leírására sajnos nem térhetek ki. A conservatív kezelés mellett az egyedül sebészeti be­avatkozás az izület melletti hidegtályognak punctlója s a befecskendezett jódkészítménnyel (Calot-oldat) gyógyí­tása. Ha a tályogot idejében nem gyógyítjuk meg zártan, úgy áttörik , nagyon sokáig gyógyuló sipolyt hagy maga után. Azok az izületi gümős gyuladások, melyek sajtos széteséssel, vagy sipolyokon át bekövetkezett vegyes fer­tőzés által okozott, nagyfokú gennyedéssel és magas láz­zal járnak, sebészeti beavatkozás­t igényelnek. A felsorolt eljárásokkal az orthopaedia követelmé­nyeinek eleget téve, a kórfolyamat gyógyulását is elősegí­tettük. E mellett a legerélyesebben hozzá kell látnunk a beteg általános kezelésével magának a gümőkórnak a gyógyításához. Igaza van Oehlecker­nek, aki ezt elmu­lasztja épp oly hibát követ el, m­int, aki csak a szervezet általános gyógyítását végzi s tekintet nélkül hagyja az orthopaediai szempontokat. A szervezetet inficiáló baktériumokat nincs módunk­ban elpusztítani semmiféle eljárással sem. Miután a szer­vezet passiv immunizálása sem járt eredménnyel, meg­indult a törekvés actív immunizálással a szervezet ellent­­állóképességének a fokozására. Ezzel az eljárással a vér­ben és a­­sejtekben levő, a gümőkór ellen működő, anti­testek szaporítását célozzák. A bőrbe beoltással, fokozódó dosisban, igyekeztek ezt a specifikus anyagot, gümőbacil­lus kivonatot (Alttubercula) a szervezetbe juttatni (Ponndorf), vagy elölt bacillusok (Neuturberculin) bőr­­alá fecskendősével, vagy, mint Deyke és Much a bacillus kivonatok egyes componenseivel (Partial antigéné). Friedmann a gümős bacillusokhoz közelálló, de gyengébb hatású élő bacylusok egyszeri izomba fecskendezésével depót teremt a szervezetben, mely hivatva van folyton produkálni az antitesteket. E gyógyeljárások alkalmazásának az eredményessé­géről annyira eltérők a jelentések, hogy alig lehet azokról tárgyilagos véleményt alkotni. Mindegyik eljárásnak vannak rajongói, akik kiváló gyógyulási eredményekről számolnak be, viszont vannak teljesen ellenkező véle­­­ményen lévők is. Saját magam egyik s másik szer al­kalmazásától is láttam jó eredményt, de teljes siker­telenséget is. Úgy látszi­k individuális tényezők, melyek főleg az infectio gyengébb vagy virulensebb voltában nyilvánulnak meg, nagy mértékben közrejátszanak a spe­cifikus kezelés eredményességében. Ez eljárásokat minden esetre csak segédeszközöknek tekinthetjük, melyek ugyan támogatják a gümős csont- és izületi bántalmaknak akár conservatív, akár sebészi gyógykezelését, de egymaguk­­ban teljes gyógyulást nem hozhatnak. A physicalis gyógymódok közül számba jön a rönt­gen-, quarcfény- , a nap­fény­kezelés. A röntgenbesugárzás tulajdonképen magára a gümős gócra fejti ki hatást. Stein szerint a gümős szövetre direct hatása van s a lymphocyták teljes szétesését hoz­za létre, másodsorban általa a kötőszövet erősen burján­zik, mely az elpusztult gümős szövet helyébe belenő s an­nak elhegesedéséhez vezet. A quarcfény a napfényt pótolja olyan időben, midőn abban szűkölködünk, használatánál a sugárkévének minél nagyobb testfelületre kell hatnia. A napfény élettani hatásáról nem szólhatok bővebben, az mindenki előtt ismeretes. Gyakran felvetődő kérdés, hogy a magaslati helyek napfénye jobb hatással van-e a gümőkórra, mint az alföld napsugara? Minőségbelileg különbség a kettő között nincs, de abban nagy előnyben van a hegyvidék, hogy ott a napkúrázás alatt pormentes tiszta levegőt szí a be­teg s az évnek több napsugaras napja van, mint a mé­lyebb fekvésű helyeken. Mindazonáltal egyformán jó gyó­gyulási eredményekről számol be a svájci Leysin (Rol- Uer) és Hohenlyahen (Kisch) is, mely a síkságon Berlin mellett fekszik. A mi klímánk alatt is lehet jó eredmé­nyeket elérni, ha rationálisan vezetjük a kezelést, a bete­get sokszor káros környezetéből eltávolítva, hygiénikus körülmények közé hozzuk. Tapasztalatom szerint az a legértékesebb gyógyulás, melyet a beteg abban az éghaj­latban ér el, melyben továbra is élni fog. Sajnos, volt al­­kalmam látni betegeket, akiket svájci magaslati gyógy­intézetekből, mint gyógyultakat bocsájtottak el, de hazai viszonyok közé kerülve, bajuk csakhamar kiújult. Nagy súlyt kell helyeznünk a beteg jó táplálkozására. Bőséges vegyes táplálékot kell nyújtanunk, de nem sza­bad meghizlalnunk a beteget. Belsőleg nyújtott szerek kö­zül az étvágygerjesztők, csukamájolaj és jód nyújtása jár haszonnal. A gümős csont- és izületi bántalmak gyógyulása min­dig éveket vesz igénybe. A gyógyulásra minden esetben döntő a fertőzés virulentiája, annak helye,­­a kórfolyamat súlyossága, a beteg kora és sociális helyzete. Hogy mikor megy át a betegség nyugalmi szaka a teljes gyógyulásba, arra a legnehezebb feleletet adni. Míg a magaslati gyógy­helyek orvosai néha elhamarkodottan gyógyultnak mondják a beteget, addig a pessimistább Ludloff szerint csak a gyógyultnak tekintett beteg halála után megejtett kórboncolás tudja igazolni, hogy csakugyan teljesen meg­gyógyult-e a gümőkór. 689

Next