Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)

1937-08-07 / 32. szám

8t2 el a műtétet, mely marószerek kivánnak külön elbírálást, erről még lehetne vitatkozni. Ismertetett tapasztalataim szerint azonban egyetértve Neumannal­, jobb minden nem egészen könnyű esetet késedelem nélkül megope­rálni. A Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. női klinikájának közleménye. (Igazgató: Burger Károly ny. r. tanár.). A harmadfokú gátrepedés keletkezésének okai és megakadályozására irányuló törekvések. Irta:Végh Lajos dr. egyet, tanársegéd. A complet gátruptura keletkezésének okairól és an­­­nak megakadályozását célzó módszerekről egységes véle­mény még a mai napig sem alakult ki. Ennek oka abban rejlik, hogy gátrepedés, nevezetesen annak harmadik foka többféle szülészeti behatás következménye lehet. Voltak akik főkép a szülőnők astheniás típusával, mások az előlfekvő rész rendellenes tartásával, vagy annak gyorsan történő kigördülésével, ismét mások különösen régebben, a helytelenül alkalmazott gátvédelemmel vélték ezen sú­lyos laesio okát megmagyarázni. Sellheim viszont azt hangoztatta leginkább, hogy a csontos medence kimene­tének különleges alakja járul legnagyobb mértékben hozzá a complet ruptura keletkezéséhez. Ezen tapasztalatokat és megfigyeléseket összevetve végül is az az elgondolás alakult ki, hogy az említett okok mindegyike úgy külön is, mint együttesen előidézheti a gátnak harmad­fokú re­pedését. Ezen súlyos sérülés okát nagy csoportosításban tehát részben a szülőnők alkati adottságában, részben a magzati koponya nagyságában, illetőleg tartási rendel­lenességeiben, részben a szülés vezetés módjaiban (gát­védelem módja, episiotomia stb.) kell keresnünk. Hogy a szüléssel kapcsolatos tevékenységnek nagy szerepe jut ezen sérülés létrejöttében, bizonyítaná az a százalékos arányszám, amely egyes intézetek szülési száma és a ke­letkezett harmadfokú repedések között fennáll. Schilling az i. sz. női klinika szülési anyagában 51.000 szülésre 40 complet rupturát talált. Ezen arány­­szám szerint tehát 1275 szülésre esik egy harmad­fokú repedés. Chrebak klinikájának anyagában 1870 szülésre találtak egyet. Kermauner szerint 1310 szülésre esik egy. Viszont Braun statisztikája 800,1 százalékos arányszám­ról beszél. Még gyakoribb előfordulást említ Zweifel, szerinte 400—500 szülésre jut egy. Ezen arányszámhoz sorozhatjuk a II. sz. női klinika 5 éves anyagát, amely­ben 10.097 szülés között 30 complet ruptura fordult elő. Ennél is gyakoribb előfordulásról ír Little aki 40.000 szülési anyagból 240 harmadfokú repedésről számol be. Szerinte tehát 167 szülésre esne már egy complet repedés. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ő azon eseteket is beleszámította, amelyekben a végbél nem, csak a sphinc­ter sérült. A constitutes okok közül először röviden a lágy­rész különlegességeit említeném, amelynek szakadékony­­sága illetve rugalmassága változó lehet faj és földrajzi fekvés (Wagner) szerint. Szathmáry dolgozatában arról számolt be, hogy a „germán” nők gátja tágulékonyabb, mint a magyaroké, ezért fordul elő a gátsérülés 19%-ban szemben a magyar asszonyok mintegy 47%­-os gátsérü­lésével. Véleményünk szerint ezen constitutiós adottság csupán a faji alkattal függ össze és minthogy az euró­pai népek esetében különböző fajok keveredéséről van szó, az illető népnek jellemző constitutiós tulajdonsága azon múlik, hogy az illető ország területén belül melyik faj (pl. északi, balti, alpesi stb.) a domináló elem. A status asthenicus ismert typusa leírójuk szerint min­dig genitalis hypoplasiával van összekötve. Bucura sze­rint pedig az abnormis nagy kötőszöveti szakadások fő oka az egyes kötőszöveti rétegek hypoplasiájában rej­­­lik. Itt Stoeckelnek azon esetét említem, amelyben egyik szülőnője koraszüléssel kapcsolatban minden műtéti be­avatkozás nélkül akkora repedést szenvedett, amely a méhnyakból kiindulva a hüvelyen keresztül a végbelet megkerülte és a farkcsont csúcsáig terjedt. Kétségtelen tény az, hogy az astheniás szakadékony gátnak szerepe nem jelentéktelen a complet ruptura keletkezésében. Ese­teink közül egyéb okok mellett 3 ízben találtunk ilyen ki­fejezetten astheniás típusú alkatot. Ebbe a csoportba sorozhatnám azon eseteket is, bár nem constitutiós alapon, amelyekben a szövetek prae­­dispositióját valamely előrement betegség készítette elő. Pl. nephropathia, eklampsiában, txicosisban szenvedő terheseknek rendszerint a külső genitaliái is pedemásak, duzzadtak, s repedésük könnyebben válik nagyfokúvá a rugalmasság elvesztése miatt. Másrészt idesorozható az előrement műtétek, pl. kolpoperineorrhaphiák, secundaer módon gyógyult előzetes gátrepedések következtében ke­letkezett heges gátak. Először szülő nőkön keletkezik keletkezik gyakrabban ezen súlyos repedés, ami talán a gát rigidségével magyarázható, mert a toldalék szülő­csatorna kialakulásához hiányzik a megfelelő elasticitás. Smits és James 291 totális rupturája közül pl. 64.6% I. P. volt. A másik constitutiós ok a csontos medence alakjá­ban rejlik. Erre a jelenségre Sellheimen kívül a mély gátrepedések okainak leírói már sokszor rámutattak. —­­Juschke kiemeli, hogy ilyen esetekben lényeges szempont a medencekimenet haránt szűkülése, amelynek kisebb fo­kai sokkal gyakoribbak, mint általában azt felveszik. Jelen közleményünkben a H. sz. női klinika 5 éves át­vizsgálása alapján nekünk is főképen ezen előidéző té­nyezőt lesz alkalmunk kiemelni. Sajnos az előfordult 30 eset közül csak 18-an jelentkeztek utólagos vizsgálatra, így csak ezek vizsgálati eredményeiről számolhatok be. A medence kimenetelének mérését oly módom végeztük, amely módszert már az 1934. évi nagygyűlésen volt alkalmunk ismertetni és amely ismertetés az­ O. H. 1935. n. 25.-i 8. számában jelent meg. Ekkor beszámoltam, hogy Burger professor vezetése alatt a Bábaképző Inté­zetben és most újabban a X II. sz. női klinikán is terhes­­rendelésünkön ezen módszer szerint az általam módosí­tott Klien-féle eszközzel mérjük a medence kimenetelét. Az utólagosan berendelt 18 complet rupturát szenvedő asz­­­szonyon is ilyen módon mértük a medencét és azt talál­tuk, hogy a kimenet haránt átmérője kivétel nélkül szű­­kebb volt a normálisnál. A harántátmérő lágyrész vas­tagsággal együtt csuppán 3 esetben érte el a 8 cm­-t, míg a többiekben ez alatt, sőt egy esetben 7 cm alatt volt a hosszúsága. A lágyrészek vastagságára általánosan el­fogadott vélemény alapján nem kell többet számítanunk, mint 1—1,5 cm.-t. Az egyenes átmérőt szintén nem a régi methodus szerint mértük, vagyis nem a lig. arcuantum közepétől a keresztcsont csúcsáig, hanem ami anatómiailag is meg­felel és amit előbb Breysky már 1876-ben megemlített és Klien 1895-ben kidolgozott, a haránt átmérő közepé­től felfelé a lig. arcuatumig és lefelé a keresztcsont *) Frühzeitige op. Behandlung etc. (Klin, Mbl. 1935. 95. k. 491. o.). ORVOSI HETILAP 1937. 32. 87.

Next