Orvosi Hetilap, 1938. február (82. évfolyam, 6-9. szám)
1938-02-05 / 6. szám
120 ORVOSI HETILAP 1938. G. bz. mis állapot alatt mennyisége rohamosan szaporodhat, egészen 300 mg%.ig. Azonban a R. N. tetemes emelkedése nem áll mindig a vesék elégtelen működésével kapcsolatban. Az extrarenalis azotaemia a súlyos májbántalmak, heveny májsorvadás, fehérvérűség, heveny fertőző megbetegedésekben fordulhat elő. A vizenyőre hajlam után bekövetkező anuria könnyen emelheti a R. N. értékét, valamint a szervezet rendkívüli vízelszegényedése, bár egyébként kielégítő veseműköés mellett. Súlyos gyomorvérzés után előfordul R. N. emelkedése, ami bő folyadékbevitellel megszüntethető. A vérsavó alacsony chlorértéke mellett R. N. retentio állhat elő anélkül, hogy a vesék betegek lennének, vagy hogy insufficientia lenne olyan értelemben, amint azt vesebántalmak renalis elégtelenésgében felveszik. A R. N. emelkedés fokozott vérnyomás nélkül is előfordulhat, mint a Mixtus által közölt esetekben tubularis insufficientiával, anélkül, hogy a vérkeringés gyengülése állt volna fenn. Postoperativ anuriában is tetemesen emelkedhet a R. N. Az extrarenalis R. N. emelkedése cereibralis eredetű is leint, mint a Wallenberg által közölt esetekben, amikor subarachnoidalis vérzéssel és meningealis apoplexiával függött össze. Súlyos coffein mérgezés kapcsán is emelkedhet a R. N., mert a súlyos capillaris zavar miatt az, agy és egyes szervek rosszul lesznek vérrel elltva, ami miatt toxikus sérülés következtében bekövetkezhet a fokozott szövetbomlás. Azonban felmerül ilyenkor az a kérdés, hogy azon eseteket, amelyekben a R. N. emelkedésének a fokozott fehérjebomlás az alapja, jogos-e a valódi nephritistől elkülöníteni? Figyelembe veendő, hogy ugyanazon méregre az egyik szervet spasmus és hipertóniával, a másik kisebbfokú vérnyomás emelkedéssel és végül a harmadik vérnyomás emelkedés nélkül reagál. Minthogy az uraemia mérge nagy valószínűséggel fehérjeszármazék, ezért a franciák azon fractióban keresték, amely a hugyang N. levonása után a maradék N.-ból visszamarad. Ez a residual N. az ő vizsgálataik szerint párhuzamosan halad az uraemiái tünetekkel. Kérdés azonban, hogy e méreg csakugyan kering-e a vérben és hatás nem nem függ el attól, hogy milyen mértékben kötődik meg az egyes szervekhez és szövetekhez? Lehet, hogy az a proteinogén anyag, amely a szervezetben rendkívül kis mennyiségben keletkezik és csekély N. tartalma miatt mint residual N. jut kifejezésre, hatását inkább biológiai úton fejt ki és chemiailag alig fogható meg. Ilyen hatásai lennének a vérnyomás emelkedés és a pupillák kitágítása. A hepatorenalis megbetegedésekben főleg a residual nitrogén szaporodik meg. Nonnenbruch szabályszerű viselkedést talált a residual II. és a vérsarvó hugyangtartalma között, mert a hugyanytükör süllyedését a R. N. emelkedése követi. A franciák hepato nephritis név alatt kórképet írnak le, amely többnyire fertőzéses- toxikus alapon keletkezik. (Weilkór, pneumococcus, paratyphus B) és amelyben a máj és veséik egyidejűleg betegszenek meg. A máj súlyos bántalmazottsága mellett a vesék is súlyos elváltozásokat mutathatnak oedemákkal, olykor anuriával és halálos uraemiával. Nonnenbruch olyan esetet is közöl, amelyben pangásos máj állott fenn, mitral szív mellett, több napig tartó anuriával és sectiókor a vesék épek voltak és csak a pangás jeleit mutatták, úgy hogy a kisfokú elváltozás nem magyarázta meg az amuriát. Ezért az elővese zavarára lehetett gondolni. Erős vizenyőre való hajlam a vér vízszegénységével utána következő amuriával könnyen emelheti a R. N.-t E csoportba tartozik a Klein és Nonnenbruch által 1929-ben leközölt eset vizenyővel és halálos végű uraemiával megtartott veseműködés mellett nephritis nélkül. A hypochloraemia, vagyis a vér cklerszegénysége olykor a csendes uraemiához hasonlíthat. A tüneti hypochloraemiában a tünetek ép vesék mellett mutatkoznak. Magam is közöltem évek előtt egy esetet, amelyben a hypochloraemiát a vékonybeleknek epekő által bekövetkezett elzáródása váltotta ki, amely miatt hosszantartó hányás és nedvveszteség keletkezett a R. N. emelkedésével, fehérjével és cylinderekkel a vizeletben. A vérnyomás azonban alacsony volt. Leírtak ilyen tüneteket pylorus szűkület miatti tartós hányásban, duodenalis toxaemiában, terhesek nagyfokú hányásában, Addison-kórban, ahol a mellékvesék elégtelensége a IIa. anyagcserét lényegesen befolyásolja. Bimm rámutat a sóhiány miatti azotaemiára, amely a diabeteses acidosisban is előfordul. A kép uraemiától alig különböztethető meg, mert szellemi és testi gyengeséggel, álmossággal, öntudatzavarral, az izmok fokozott ingerlékenységével és hányással jár. Azonban a hypochloraemiátban a bőr száraz, a vizelet concentrálóképessége megtartott és mennyisége csekély. A vörösvérsejt és Hgb.-értékek inkább magasak és a vér alkaliértéke emelkedett. Más esetekben a veseműködés zavart és a boncolásra kerülő esetekben degenerativ elváltozásokat találtak a tubularis epithelsejteken és diffus gyulladást a glomenulusokban. A konyhasó bevitele a hypochloraemián alapuló részt, mindenekelőtt a hányást megszünteti, azonban a betegség lefolyására nincsen befolyással. Farkas a hypochloraemiával járó uraemiás állapotokban híg NaCl-t vagy Ringer.oldat infusióját ajánlja. Gömöri és Podhorszky, Leon Blum és Gamble munkája alapján a kérdéssel foglalkozva és Kerpel Fronius kísérleteire hivatkozva, rámutatnak arra, hogy a Na és az általa kisért kiszáradásnak van fontossága az azóta amia létrejöttében, míg margának a chlornak nincs szerepe. Minthogy a R. N. extrarenalis okokból is megszaporodhat, ezért mellette az aromás anyagokat is vizsgálják, sőt a Becher-féle Xanthoprotein és az imdikán felszaporodásának az uraemia kórjelzésében a R N. emelkedésénél nagyobb jelentőséget is tulajdonítanak. E vérmérgek különösen akkor szaporodnak fel, ha a vesék átáramlása vérrel megkisebbedett alig sérült vesecsatornácskáik mellett. Ilyenkor a vesék concentrálóképessége sem szenvedett. Viszont valódi uraemiában az aromás ibébérgek állandóan meg vannak szaporodva és a valódi uraemia tünetei a retineált bélmérgek felhalmozódásával jobban haladnak párhuzamosan, mint az intermediaer fehérjebomlási termékek. Kísérletileg is igazolható, hogy az uraemiás tünetek jobban függenek össze az aromás anyagok felhalmozódásával. Ha veseelégtelenségben szenvedő zsugorvese bántalomban megbetegedett egyénbe rectalisan aminosav keveréket visznek be, akkor a vérben az aromás anyagok felszaporodnak és az uraemiás tünetek határozottan romlanak. Viszont hugyany adagolás után a valódi uraemiás tünetek fokozódása alig észlelhető. Számos klinikai tünetet hoztak ezen anyagok, főleg phenolok retenziójával összefüggésbe, minek a vérszegénység, a hőcsökkenés és a főfájás, ámbár utóbbi inkább a hamis uraemiában gyakori vol. A phenolból a benzolgyűrű szétbontása által oxalsav keletkezik. Ezért lehet az, hogy uraemiában oxalsav képződésre is rákerül a sor, amely a serum alacsony calciumértékeit okozhatja. A calcium csökkenéssel függhetnek össze az ideges tünetek és a motorikus izgalmak is. Azonban maga az oxalsav is hasonló mérgezési tüneteket okozhat, minek a fibrillaris rángások és a folkozott reflexek. Uraemiában és súlyos vesebajokban az acidosis kérdését már Jaksch 1888-ban felvetette, amikor hiányos módszerrel kimutatta a titrálható alkali megfagyását. Acidosisban az alveolaris CO2 feszülés csökken és az élet