Orvosi Hetilap, 1938. május (82. évfolyam, 19-22. szám)
1938-05-07 / 19. szám
432 ORVOSI HETILAP vizsgálatok 3 érdekes tényt derítettek ki. Először, hogy a magaslati levegő ismeretes hatását a vérkeringés csak normális állatokon fejti ki és hatástalan, ha a pajzsmirigyet kiirtjuk. A második megállapítás az volt, hogy kísérletes anaemiák esetében síkságon és hegyvidéken egyaránt csupán normális állatok mutatták az elpusztult vérsejtek regeneratióját, míig pajzsmirigyirtott állatokon a hiány pótlása igen renyhén történt. Végül akísérletek azt mutatták, hogy a Carnotierum hatásosságához is a pajzsmirigy működése szükséges, mert, pajzsmirigy irtott állatokonaz amnemiás állatok vérsavója inkább még csökkentette a vérsejtek számát. Ugyanakkor megvizsgáltuk pajzsmirigy glycerines kivonatának hatását és azt találtuk, hogy ezek a vérsejtszám igen jelntékeny növekedését okozták. Ezekkel a vizsgálatokkal öisszhangban állott OUino21) vizsgálata, aki pajzsmirigykivonatok befecskendezése után szövettanilag muttata ki a csontvelő izgalmi állapotát, valamint Dubois22), Waser23) és Kyoshi Furuya24) későbbi vizsgálatai, melyek eredményeinket a pajzsmirigy szerepéről a vérképzésben, megerősítették. Igen érdekes egy zoológusnak Eggertmk25) néhány évvel ezelőtt tett megállapítása, mely szerint a Lacerta vivipara nevű gyíkféleség pajzsmirigyének kiirtása után a regeneratív anatómiában pusztul el, hogy tehát van egy állat, amelyen a pajzsmirigy életfontosságú szerepe a vérképzésre irányul. Legújabban Amerikában Sharpe és Bisgard(6) erősítik meg régi megállapításainkat és pedig két irányban. Egyfelől fiatal állatokon azt találták, hogy pajzsmirigykiirtás után a vérsejtszám és haemoglobin állandó csökkenést mutat és hogy pajzsmirigy adagolás után a vérképzés hatalmasan nekilendül. Klinikai oldalról is vannak, igaz csak szórványos megfigyelések arról, hogy pajzsmirigykészítmények anaemia ellen jó ihatással használhatóak. Tudomásom szerint először Zondek271 számolt be 1922-ben jó eredményekről, később a Herczog-klinikáról Boros28) és munkatársai, de ő is épen úgy mint Zondek különösen szép hatást akkor látott, ha vassal kombinálta a pajzsmirigykészítményeket. Amikor 25 évvel ezelőtt a pajjzsmirigyinnek ezt a szerepét felismertük, azt gondoltam, hogy e szervünk mint az anyagforgalom és a sejtélet általános katalyzatora a vérképző szervek működését is fokozza s azt reméltem, hogy azokban az esetekben, amikor a csontvelő renyhe működése u. n. aplasticus amnemiát okoz, a therapia is hasznát fogja venni kísérletes eredményeinknek. Ismereteink akkori állása mellett azonban nem gondolhattam arra, hogy a pajzsmirigynek a vészes vérszegénységben is lehetne valamelyes szerepe. Akkor u. i. még azt hittük, hogy ebben a betegségben valamely ismeretlen haemolysises méreg űzi a szervezetben kegyetlen játékát és hogy a csontvelő, bár működése a végsőkig fokozott, nem tud lépést tartani a pusztulással. Nem igen lehetett elképzelni, hoigy az amúgy is nagy ingerületben lévő csontvelő működése pajzsmirigytől még jobban fokozódjék. Köziben azonban — a májtherapia felfedezése által felfogásiunk erről a betegségről gyökeresen megváltozott. Ma tudjuk, hogy a vérképzésnek nem csupán mennyileges, hanem minőleges megváltozásával állunk szemben és hogy a csontvelő a vérképzésnek kora embryonális állapotba való visszaesését mutatja. A vészes vérszegénység a csontvelő „hiánybetegsége” amelyre az a jellemző, hogy az éretlen sejtek csak kis hajlandóságot mutatnak további differenciálódásra. A hyperplasia ellenére is a csontvelő működése tökéletlen és nagy térfogatú de rövid életttartamú vérsejteket termel. Hogy ebben a tökéletlenné vált érési folyamatban a pajzsmirigynek lehet szerepe, az nem látszott valószínűtlennek, annál is inkább, mert irodalmi adatok is támogatták ezt a lehetőséget. Elsősorban kell említenem Boros és Czoniczerweik29) a Herzog-klinikán végzett vizsgálatait, melyek nyomán többb olyan esetről is számolnak be, amelyekben vészes vérszegénység myxoedemával párosult, vagy legalább is hypothyreosis jeleit mutatta. Nagyon figyelemre méltó volt Mendershausen?0) közleménye 1925-ből, aki 12 vészes vérszegénységben elhunyt ember pazsmirigyét atrophiásnak találta, továbbá Doumblé31) tapasztalata, mely szerint májrefractaer esetek pazsimirigyhormon és máj egyidejű adagolására javulnak. Mindezekhez járult egy érdekes személyes tapasztalatom. Előadásaim számára szükségem volt egy atrophiás pajzsmirigy szövettani képére és ilyen irányú kéréssel fordultam a kórbonctani intézethez. Egy-két hét múlva azonban azt a választ kaptam, hogy átnézték bár az össze nagyobb kézikönyvet,de megfelelő ábrát nem találtak. Ekkor eszembe jutott, hogy néhány éve azt olvastam, hogy anaemia perniciójában a pajzsmirigy atrophias s azt kérdeztem, nincsenek-e eltéve egy vészes vérszegénységiben elhaltnak szervei. Igenlő választ nyerve megkértem, hogy a pajzsmirigyből csináljanak nekem egy metszetet. Néhány nap múlva igen meglepődve hozták el a metszetet, megkérdezve, hogy honnan tudtam, hogy perniciósáiban sorvadt a pajzsmirigy, mert ekkora pazisimirigy atropinét még nem is igen láttak. A pajzsmirigy szövettani képét az 1. ábra mutatja. Ez az eset, amely arról győzött meg, hogy pajzsmirigy atrophia vészes vérszegénységben nem is lehet olyan ritka, megvallom mélyebb hatást tett rám, mint az irodalom adta, s elhatároztam, hogy régi vizsgálataimat újból felvéve, kiterjesztem a vészes vérszegénység problémájára is. Ezirányú vizsgálataimról, melyeket tanársegédemmel Sós József dr.-al közösen végeztem, a következőkben számolok be: Az első kérdés, mely eldöntésre várt, az volt, vájjon a máj perniciósaellenes hatóanyagának keletkezéséhez szükséges-e a pajzsmirigy működése? Hogy ezt a kérdést eldönthessük, meg kellett vizsgálni, vájjon ép és pajzsmirigyirtott állatok májából készült kivonatok egyformán hatásosak-e? 1. ábra, 1938. 19.SZ