Orvosi Hetilap, 1939. december (83. évfolyam, 48-52. szám)
1939-12-02 / 48. szám
1939. 48. sz. ORVOSI HETILAP k. terhességek is lényegesen megszaporodtak és tppán ez a párhuzamosság részben egyéb tényezőkön kívül valóban a vetélések károsító hatását hangsúlyozza. Az 1935-től 1938-ig terjedő időben évenkint válogatás nélkül 1000, a klinikára felvett szülő, illetve vetélő nő előző szüléseit és vetéléseit is lajstromoztuk. A vetélés valódi gyakoriságát illetően ezen az alapon a következő eredményekhez jutottunk: 1000 a klinikára felvett nő életében lezajlott összes szülések és vetélések megoszlása. Ez a kimutatás a bejelentések alapján nyert évi statisztikai adatokkal szemben feltétlen közelebb jár a valósághoz. Debrecenben és környékén a vetélés tényleges gyakorisága tehát valóban sokkal nagyobb, mint arról a hatóságokhoz érkező bejelentések beszámolnak. A debreceni szülészkerület adatai szerint (1934—38) 5 évi átlagban 100 szülésre csupán 8,32 vetélés esik, szemben ezzel a kortörténetek alapján kiszámított vetélésgyakoriság átlaga 19%. 1921-től a vidéken is kimutatható tehát a vetéléseknek a szülésekhez viszonyított lényeges gyarapodása és itt újra párhuzam található a m. k. terhességnek a vidéken is jelentkező megszaporodása között. Saját klinikánk 539 m. k. terhes betegének a kórelőzményben szereplő előző szüléseink elemzéséből kitűnik, hogy a legnagyobb számban fordul elő 23—34 éves nők között: az összes esetek 69,5%a, azaz a m. k. terhességet megelőzően létrejött, a belső ivarszervekre ártalmas behatások szerepelnek. 528 betegünk között 91 (17.2°/a), azaz csaknem 1/s-e az összes betegeknek a m. k. terhességet megelőzőleg még soha nem szült és nem vetélt. 528 m. k. terhes nő közül csupán 166 vetélt a betegséget megelőzően. A vetélés rovására írható ártalmas tényezők ezek szerint csak az esetek kb. %-ában (31,43%ban) szerepelhetnek. A vetéléseknek kóroki szerepe tehát nem olyan túlnyomó, annak ellenére, hogy az elvetéléseknek a szülésekhez viszonyított gyakorisága párhuzamos emelkedést mutat a m. k. terhességgel. Az előző szülések és vetélések elemzéséből kitűnik továbbá, hogy 409 nő előzőleg összesen 973-szor szült és 166 nő előzőleg összesen 262-szer vetélt. Azaz 100 szülésre 269 vetélés esik. Ez az arányszám viszont azt bizonyítja, hogy az m. k. terhességben megbetegedett nők kórelőzményében a vetélések gyakrabban fordultak elő, mint az ezt át nem éltek közt. A 26.9n/o-os vetélési arányszám ténylegesen többet jelent, ha figyelembe vesszük, hogy ez az érték nem az összes előforduló korú szülő- és vetélő nőket felölelő anyagra vonatkozik. A vetélés ártalmas hatásán kívül tehát más olyan kóroki tényezőknek is fontos szerepet kell tulajdonítanunk, amelyek az ivarszervek lobosodásához vezetnek, elsősorban a szülés és gyermekágy kapcsán. A kürtök gyulladásos betegségei által a pete áthaladásának nehézségei állnak elő. Számos esetben szerepeltek anyagunkban olyan rejtetten és lappangva fellépő méhfüggelék lobosodások is, amikről a betegeknek alig volt tudomásuk és azok egy fertőző betegségnek (typhus, influenza stb.) lehettek az ivarszerveken lezajlott következményei. A 343 operált m. k. terhesség között (1932. I. 1—1938. XII. 31.) 33 esetben (96%-ban a m. k. terhesség okát nem lehetett kimutatni. Több olyan adat merült fel azonban ezen betegeink kórelőzményében is, amik szintén ivarszervi ártalomra utalnak. 6 esetben a kürt a rendestől eltérő alkatú volt, járulékos kürtnyílások bizonyították a fejlődés zavarát. 5 esetben egy évnél hosszabb ideig tartó lactio ideje alatt következett be a m. k. terhesség. 2 esetben 3 és 4 hónappal az előző szülés után, 2 esetben gyors egymásutánban ismétlődő szülések után az eléggé leromlott betegen észleltük. Mindezek valószínűvé teszik, hogy ebben a 33 esetben is ártalmas tényezők szerepeltek. A kürtök torzításához vezető daganatok (myoma, peteészektömlő stb.) igen ritkán kerültek megfigyelésre. Anyagunkban a műtéti helyzet alapján 8 esetben (2,3%-ban) bebizonyosodott, hogy nagyobb környezeti myomgóc, petefészektömlők (egy esetben alig kisdiónyi az interstitialis ,kürtrész területén ülő myomgóc) nyomására jött létre a kürt működés zavara. 11 esetben (3,2%-ban) a feltűnően vékony, hullámosan kanyargós kürt, a méhtest állományszegénysége csökkent ivarszervi fejlettségre utalt, ezek közül teherben soha sem volt. A gonorrhoea szerepe számszerűen nehezen tisztázható, mivel a női kankó nagyon gyakran marad rejtve s így gyakorisága sokkal nagyobb, mint arról általában tudomásunk van, így azok a méhfüggeléklokosodások, amelyek éppen a kürt nyálkahártya kiterjedt ártalma miatt a petevezető részleges elzáródását okozzák és így a m. k. terhességhez vezetnek, valószínűleg elég gyakran kankós eredetűek. Klinikánk évi összes betegforgalmában (szülőosztály, nőosztály, járóbeteg rendelő kb. 6500) évente (1936—37 —38) a górcsövileg kimutatott gonorrhoea esetek száma 1.25%—0.70% között mozog. Beteganyagunk tehát állandóan 1%-ban friss kankós fertőzött, az idült kankós fertőzés klinikánk beteganyagában ezek szerint 15—20%ra becsülhető. 343 m. k. terhes betegünk közül 21 esetben merült fel gyanú előző kankós fertőzésre (6,1%); górcsövileg kimutatott kankót a m. kív. terhesség ideje alatt 14 esetben észleltünk. A betegek gondos kikérdezése a kórelőzményre vonatkozólag, az előző ivarszervi gyulladással, vagy ártalommal összefüggésbe hozható adatokat feltűnően nagy számban hoz felszínre. Ilyen alapon e kórelőz- mény 67%-ban gyulladásos, az ivarszervekre ártalmas folyamatokra utalt, 33%-ban viszont a kórelőzmény csupán közömbös adatokat nyújtott. Jellemző, hogy éppen ezen a területen a kórelőzmény adatai mennyire megbízhatatlanok. Ezt a műtéti leletek, de különösen a kórszövettani vizsgálatok adatai is bizonyítják. Ugyanis a műtétnél és kórszövettani vizsgálatnál gyulladásos folyamatokat sokkal gyakrabban lehet kimutatni, mint ahogy arra a kórelőzményből következtetni lehetett. Gyakran a lezsalott kankós fertőzésről sem volt betegeinknek tudomásuk és sokszor lappangva lefolyó ivarszervi gyulladásokra egyszerűen nem is emlékeznek, holott azok jelenléte a műtétnél beigazolódik. Anyagunk gondos kórszövettani átvizsgálása 274 esetben (79,8%-ban) a kürtök lobos elváltozását állapította meg. (38 esetben ezek között igen kifejezett kürtfali, kürtszögleti adenomyosis okozta a kürt működés zavarát.) A legnagyobb része a lobos kürtöknek idült elváltozást mutatott (249). Ezek között 123 esetben a kürt nyálkahártya mirigyes, átömlős túltengése nagyrészt rácsszerűen elzárta a kürt nyílását. Heveny lobos gennyes kürt gyulladás csupán 9 esetben volt megállapítható, 16 esetben subacut volt a folyamat. Nem vitatható el az előzőleg végzett hasűri műtétek (apepndektomia, cholecystekt, stb.) ártalmas hatása sem, mint arra újabban a meddőséggel kapcsolatban 934 nő szült összesen 2788-szor 306 nő vetélt összesen 494-szer 968 nő szült összesen 2974-szer 348 nő vetélt összesen 582-szer 952 nő szült összesen 2614-szer 388 nő vetélt összesen 620-szor 966 nő szült összesen 2921-szer 344 nő vetélt összesen SQft 1935- ben 1936- ban 1937- ben 1938- ban N ►. 1 M I 1771 1956 2371 2040 1015