Orvosi Hetilap, 1939. december (83. évfolyam, 48-52. szám)

1939-12-02 / 48. szám

1939. 48. sz. ORVOSI HETILAP k. terhességek is lényegesen megszaporodtak és tppán ez a párhuzamosság részben egyéb tényezőkön kívül valóban a vetélések károsító hatását hangsúlyozza. Az 1935-től 1938-ig terjedő időben évenkint válogatás nél­kül 1000, a klinikára felvett szülő, illetve vetélő nő előző szüléseit és vetéléseit is lajstromoztuk. A vetélés valódi gyakoriságát illetően ezen az alapon a következő eredményekhez jutottunk: 1000 a klinikára felvett nő életében lezajlott összes szülések és vetélések megoszlása. Ez a kimutatás a bejelentések alapján nyert évi statisztikai adatokkal szemben feltétlen közelebb jár a valósághoz. Debrecenben és környékén a vetélés tény­leges gyakorisága tehát valóban sokkal nagyobb, mint arról a hatóságokhoz érkező bejelentések beszámolnak. A debreceni szülészkerület adatai szerint (1934—38) 5 évi átlagban 100 szülésre csupán 8,32 vetélés esik, szem­ben ezzel a kortörténetek alapján kiszámított vetélés­­gyakoriság átlaga 19%. 1921-től a vidéken is kimutat­ható tehát a vetéléseknek a szülésekhez viszonyított lé­nyeges gyarapodása és itt újra párhuzam található a m. k. terhességnek a vidéken is jelentkező megszaporo­dása között. Saját klinikánk 539 m. k. terhes betegének a kór­­előzményben szereplő előző szüléseink elemzéséből ki­tűnik, hogy a legnagyobb számban fordul elő 23—34 éves nők között: az összes esetek 69,5%a, azaz a m. k. terhességet megelőzően létrejött, a belső ivarszervekre ártalmas behatások szerepelnek. 528 betegünk között 91 (17.2°/a), azaz csaknem 1/s-e az összes betegeknek a m. k. terhességet megelőzőleg még soha nem szült és nem vetélt. 528 m. k. terhes nő közül csupán 166 vetélt a betegséget megelőzően. A vetélés rovására írható ártalmas ténye­zők ezek szerint csak az esetek kb. %-ában (31,43%­­ban) szerepelhetnek. A vetéléseknek kóroki szerepe te­hát nem olyan túlnyomó, annak ellenére, hogy az el­vetéléseknek a szülésekhez viszonyított gyakorisága párhuzamos emelkedést mutat a m. k. terhesség­gel. Az előző szülések és vetélések elemzéséből kitűnik továbbá, hogy 409 nő előzőleg összesen 973-szor szült és 166 nő előzőleg összesen 262-szer vetélt. Azaz 100 szülésre 26­9 vetélés esik. Ez az arányszám viszont azt bizonyítja, hogy az m. k. terhességben megbetegedett nők kórelőzményében a vetélések gyakrabban fordul­tak elő, mint az ezt át nem éltek közt. A 26.9n/­o-os ve­­télési arányszám ténylegesen többet jelent, ha figyelem­be vesszük, hogy ez az érték nem az összes előforduló korú szülő- és vetélő nőket felölelő anyagra vonatkozik. A vetélés ártalmas hatásán kívül tehát más olyan kóroki tényezőknek is fontos szerepet kell tulajdoníta­nunk, amelyek az ivarszervek lobosodásához vezetnek, elsősorban a szülés és gyermekágy kapcsán. A kürtök gyulladásos betegségei által a pete áthaladásának nehézségei állnak elő. Számos esetben szerepeltek anya­gunkban olyan rejtetten és lappangva fellépő méhfüg­­gelék lobosodások is, amikről a betegeknek alig volt tu­domásuk és azok egy fertőző betegségnek (typhus, in­fluenza stb.) lehettek az ivarszerveken lezajlott követ­kezményei. A 343 operált m. k. terhesség között (1932. I. 1—1938. XII. 31.) 33 esetben (9­6%-ban a m. k. terhesség okát nem lehetett kimutatni. Több olyan adat merült fel azonban ezen betegeink kórelőzményében is, amik szintén ivarszervi ártalomra utalnak. 6 esetben a kürt a rendestől eltérő alkatú volt, járulékos kürt­nyílások bizonyították a fejlődés zavarát. 5 esetben egy évnél hosszabb ideig tartó lactio ideje alatt következett be a m. k. terhesség. 2 esetben 3 és 4 hónappal az előző szülés után, 2 esetben gyors egymásutánban is­métlődő szülések után az eléggé leromlott betegen ész­leltük. Mindezek valószínűvé teszik, hogy ebben a 33 esetben is ártalmas tényezők szerepeltek. A kürtök tor­zításához vezető daganatok (myoma, peteészektömlő stb.) igen ritkán kerültek megfigyelésre. Anyagunkban a mű­téti helyzet alapján 8 esetben (2,3%-ban) bebizonyoso­dott, hogy nagyobb környezeti myomgóc, petefészek­tömlők (egy esetben alig kisdiónyi az interstitialis ,kürt­­rész területén ülő myomgóc) nyomására jött létre a kürt működés zavara. 11 esetben (3,2%-ban) a feltűnően vé­kony, hullámosan­ kanyargós kürt, a méhtest állomány­szegénysége csökkent ivarszervi fejlettségre utalt,­­ ezek közül teherben soha sem volt. A gonorrhoea szerepe számszerűen nehezen tisztázható, mivel a női kankó na­gyon gyakran marad rejtve s így gyakorisága sokkal nagyobb, mint arról általában tudomásunk van, így azok a méhfüggeléklokosodások, amelyek éppen a kürt nyál­kahártya kiterjedt ártalma miatt a petevezető rész­leges elzáródását okozzák és így a m. k. terhességhez vezetnek, valószínűleg elég gyakran kankós eredetűek. Klinikánk évi összes betegforgalmában (szülőosztály, nőosztály, járóbeteg rendelő kb. 6500) évente (1936—37 —38) a górcsövileg kimutatott gonorrhoea esetek száma 1.25%—0.70% között mozog. Beteganyagunk tehát ál­landóan 1%-ban friss kankós fertőzött, az idült kankós fertőzés klinikánk beteganyagában ezek szerint 15—20%­­ra becsülhető. 343 m. k. terhes betegünk közül 21 esetben merült fel gyanú előző kankós fertőzésre (6,1%); górcsövileg kimutatott kankót a m. kív. terhes­ség ideje alatt 14 esetben észleltünk. A betegek gondos kikérdezése a kórelőzményre vo­natkozólag, az előző ivarszervi gyulladással, vagy ár­talommal összefüggésbe hozható adatokat feltűnően nagy számban hoz felszínre. Ilyen alapon e­ kór­előz-­ mény 67%-ban gyulladásos, az ivarszervekre ártalmas folyamatokra utalt, 33%-ban viszont a kór­előzmény csupán közömbös adatokat nyújtott. Jellemző, hogy ép­pen ezen a területen a kórelőzmény adatai mennyire megbízhatatlanok. Ezt a műtéti leletek, de különösen a kórszövettani vizsgálatok adatai is bizonyítják. Ugyanis a műtétnél és kórszövettani vizsgálatnál gyulladásos fo­lyamatokat sokkal gyakrabban lehet kimutatni, mint ahogy arra a kórelőzményből következtetni lehetett. Gyakran a lezsalott kankós fertőzésről sem volt bete­geinknek tudomásuk és sokszor lappangva lefolyó ivar­szervi gyulladásokra egyszerűen nem is emlékeznek, holott azok jelenléte a műtétnél beigazolódik. Anyagunk gondos kórszövettani átvizsgálása 274 esetben (79,8%-ban) a kürtök lobos elváltozását állapí­totta meg. (38 esetben ezek között igen kifejezett kürt­fali, kürtszögleti adenomyosis okozta a kürt működés zavarát.) A legnagyobb része a lobos kürtöknek idült elváltozást mutatott (249). Ezek között 123 esetben a kürt nyálkahártya mirigyes, átömlős túltengése nagy­részt rácsszerűen elzárta a kürt nyílását. Heveny lobos gennyes kürt gyulladás csupán 9 esetben volt megálla­pítható, 16 esetben subacut volt a folyamat. Nem vitatható el az előzőleg végzett hasűri műté­tek (apepndektomia, cholecystekt, stb.) ártalmas hatása sem, mint arra újabban a meddőséggel kapcsolatban 934 nő szült összesen 2788-szor 306 nő vetélt összesen 494-szer 968 nő szült összesen 2974-szer 348 nő vetélt összesen 582-szer 952 nő szült összesen 2614-szer 388 nő vetélt összesen 620-szor 966 nő szült összesen 2921-szer 344 nő vetélt összesen SQft­ 1935- ben 1936- ban 1937- ben 1938- ban N ►. 1 M I 1771 1956 2371 2040 1015

Next