Orvosi Hetilap, 1940. február (84. évfolyam, 5-8. szám)
1940-02-03 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Hogyan László: Májzsugorodás okozta hasvíz kezelése autotransfusióval
1940. 5. sz. ORVOSI HETILAP Szabolcs vármegye „Erzsébet” közkórháza belosztályának közleménye. (Főorvos: Sarvay Tivadar.) Májzsugorodás okozta hasvíz kezelése autotransfusióval Irta: Hogyan László dr. A cirrhosisos hasvízgyürem oki megfejtése a létrejött portalis pangással könnyűnek látszott. A későbbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy annak nemcsak ez az egyedüli oka, hanem abban más tényezők is szerepet játszanak, annál is inkább, mert mint Iversen itt is kimutatta, a colloidok hydrostatikai, illetőleg osmosisos nyomása is eltolódik, hol az egyik, hol a másik irányban. Ennek okát a fehérjefractiók megváltozott termelésében kell keresnünk, ennek székhelye pedig a beteg máj. Kérdés, hogy az elsőleges ok megszüntetése nélkül, azaz, ha a májparenchyma-pusztulást, a hegszövetképződést és zsugorodást nem tudjuk megszüntetni, tudunk-e a physiko-chemiai viszonyokban olyan eltolódásokat létrehozni, amelyek a rossz prognosist megjavítják és hogy az ily módon megjavult viszonyok magára a májfolyamatra, vagyis a primaerokra gyógyítólag hatnak-e? Quincke szerint hasvíz mindaddig nem keletkezik, míg a portalis elégtelenséget a nyirokkeringés kiegyenlíti. Hasvízkór csak akkor jelenik meg, mikor a portalis pangás fokozódik, s ezáltal a folyadéktermelés meghaladja a nyirokkeringés kiegyenlítő hatását, különösen pedig akkor, mikor ehhez még más peritoneális folyamatok (pl. gyulladás) is csatlakoznak. Állandóvá pedig csak akkor válik, amikor levezetésére a mellékutak már nem elegendők, vagyis, ha az állapot romlása következtében még fokozottabb a folyadéktermelés. A beteg rendszerint ekkor fordul orvoshoz. A keringés menynyiségbeli különbségén — ha diaetás-gyógyszeres kezelés nem vezet eredményre — lépkiírtással nem igen merünk javítani, s így kénytelenek vagyunk a csapoláshoz folyamodni, minek állandó megismétlése válik szükségessé. Az ezzel járó fehérjeveszteség s a legtöbbször fennálló achlorhydria és étvágytalanság miatt az utánpótlás nehéz s az alapbaj folytonos romlása következtében — különösen, ha szívelégtelenség is beáll — a folyamat hamar elsenyvedéses halálra vezet. A folyadéktermelődésnek a csapolásokkal kapcsolatos megszűnése ritkaságszámba megy s még sokkal ritkább, hogy az ilyen beteg meggyógyuljon. A hasvíz sebészi kezelésmódjai sem járnak jobb eredménnyel, bár velük kapcsolatban néha hosszabb javulás is beállhat. Hátrányuk, hogy legtöbbje csak egyszer végezhető el és így, tekintettel arra, hogy a velük elért eredmények is csak időlegesek, a klinikusok nagyrésze már nem is végzi azokat, így nem maradt más hátra, mint a haspuctio. Osztályunkon a physiko-chemiai elméletből kiindulva a haspunctiók eredményét oly módon igyekeztünk megjavítani, hogy a lecsapolt folyadékot visszaömlesztettük a véráramba . Ezzel a hasüregben kedvező keringési viszonyokat teremtettünk, a vér chemismusában pedig olyan eltolódást hoztunk létre, melynek következtében a folyadék felszívódása gyorsabban következett be. Emellett a fehérjeszegénységet is nagymértékben csökkentettük. Nagy előnye az eljárásnak, hogy bármikor és annyiszor elvégezhető, ahányszor a beteg állapota megkívánja. Az átömlesztéseket csak abban az esetben alkalmazzuk, ha a betegnek sem keringési elégtelensége, sem hasüri gyulladása nem volt. A folyadék átömlesztését egy 20 ccm-es record-fecskendőre illesztett három furatú csap segítségével végeztük, mely a folyadék leszívása, illetőleg a véráramba juttatása céljából 1—1 a csapokhoz gummicsővel rögzített tűvel van felszerelve. A leszíváshoz alkalmazott tű 5 cm hosszú, 2 mm vastag, vége letompított. A tű oldalán egy centiméter hosszúságban 8 lyuk van, mégpedig 2—2 felül, illetőleg alul, 2—2 a két oldalán annak biztosítására, hogy ha esetleg 1—2 nyílás el is záródna, mindig legyen szabad lyuk a folyadék leszívására. A szíváshoz alkalmazott tű balkarba történő transfusio esetén 15 cm hosszú gummicsővel a 3 furatú csap azon ágával van összekötve, mely balraállításkor a tűt a 20 ccm record-fecskendővel köti össze. Jobb karba fecskendős esetén a csap azon ágával, mely jobbra állításkor van a fecskendővel összekötve. A csap 3. illesztékére 13 cm hosszú gummicső van illesztve, melynek szabad végében egy 2 ccm hosszú üvegcső van, majd ismét egy 2 cm hosszú gummicső, mely szabad végén a transfusiós tűt hordja. Ez utóbbi a 20 ccm-es fecskendővel bal karba fecskendősre jobbraállításkor van beállítva, míg balraállításkor a hasüreggel áll összeköttetésben. Jobbkarba-fecskendéskor fordítva. Az átömlesztést a következőképen végezzük. A has jobb vagy bal oldalának, (aszerint, hogy melyik oldali könyökerek megfelelőbbek) és az ugyanazon oldali kar bőrének csírátlanítása után, vastagabb tűnket mindig olyan helyen szúrjuk be a hasüregbe, hogy minél közelebb kerüljünk a vénához, melybe átömlesztünk. Ezután, bal karba fecskendős esetén, a csap balraállítása után hasi folyadékkal szívjuk tele a fecskendőt, majd a csap jobbraállítása által a másik üvegtoldalékkal ellátott gummicsőbe és a reászerelt tűbe nyomjuk a folyadékot. Ezzel egyúttal a levegőt is eltávolítjuk a készülékből. Az ilyen módon légtelenített tűt a karvonába szúrjuk s ha a fecskendő dugattyújának húzása után vér jelenik meg az üvegcsőben, ragtapasz csíkkal a korhoz rögzítjük a tűt és megkezdjük a transfusiót. Az eljárást nagyon lassan végezzük, kb. V*—31 óra alatt ömlesztünk át 1—1,5 liternyi folyadékot, mert ha gyorsan végezzük, a beteget kirázhatja a hideg. A láz azonban már 6—8 óra múlva elmúlik. A transfusio alatt a betegek kellemetlenséget nem éreznek, vége felé elálmosodnak, majd elalszanak. Egy esetünkben 1,5 liter folyadék átömlesztése után a beteg heves köhögési rohamot kapott, kisfokú tüdővizenyővel, de ez coffeinre, cardiazolra percek alatt megszűnt. A további transfusiókat a beteg digitális kúra mellett jól tűrte. Egyes átömlesztések után hatalmas scrotum vizenyőt kaptunk, de ez egy-két nap alatt eltűnt. Az átömlesztéseket naponként vagy másodnaponként megismételtük, egy-egy alkalommal 1—1,5 liter folyadékot trsnafundáltunk, melynek hatására a hasűri folyadéknyomás 120—130 mm- 43