Orvosi Hetilap, 1940. március (84. évfolyam, 9-13. szám)
1940-03-02 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kasztriner Iván: Néhány szó a férfi nemi hormonjairól
88 ORVOSI HETILAP 1940. 9. sz. az általános besugárzás után félórával a betegnek 12 ccm, 1%o-es adrenalinoldatot fecskendeztünk bőr alá, majd néhány perc múlva végeztük el a vénapunctiót. A 73 vizsgált eset közül 29 esetben észleltük az addig negatív complementkötési reactió positívvá válását, 43 esetben a reactiók negatívok maradtak, 1 esetben pedig —, amelyben a kiváltás előtt az egyik labilitási reactio gyengén positiv volt — ez a kiváltás után negatívvá vált. Positiv provocatiónak csak azokat az eseteket számítottuk, amelyekben előző teljes negatív serologiai reactiók + + erősségű positivitást mutattak. A serologiai reactiók, (melyeket Borza G. dr. tanársegéd volt szíves elvégezni, aki eseteinket nem ismerve és vizsgálataink folyásáról, ill. ezek részleteiről nem volt informálva), a két antigénnél végzett Wassermann reaction kívül a Kahn reactiót, a Meinicke feltisztulási és a Müller csomósodási reactiót foglalták magukba. A 29 kiváltás utáni positív reactio a végzett kezelések szempontjából a következőképen oszlott meg: a 35 elégséges kezelésben részesült beteg közül 13 savójában provocatio után positivvá váltak a serologiai reactiók, 22 pedig negativ maradt. 20 elégtelen kezelést végzett beteg savója közül 9 mutatott positiv, 11 negativ reactiót. 17 hiányosan kezelte közül 7 volt positiv és 10 negativ. Ezek szerint vizsgált eseteinkben a végzett kezelések minősége nem látszott szembetűnő befolyást gyakorolni a kiváltási eredményekre. A kiváltás eredményességére lényegesebb befolyása volt a kiváltó eljárás milyenségének. Arzenobenzolkészítményekkel 46, bismuthkészítményekkel 15, tejbefecskendezésekkel 15 beteget provocáltunk. 9 negatív eredménnyel végződött salvarsan, ill. bismuthprovocatio után ugyanazon betegeken megkíséreltük a Rajka ajánlotta eljárást is. A 46 arzenobenzolkiváltás közül 17, a 15 bismuthkiváltás közül 4, a 15 tejkiváltás közül 8 mutatott positív eredményt. A legtöbb positív reactiót a tejjel történ kiváltások után, a legkevesebbet a bismuthkiváltások után láttuk. A 9 Rajka-féle kiváltás, melyet, mint említettük negatív eredménnyel végződött kiváltások után bizonyos idő múlva végeztünk, szintén negatív eredményt adott. A 73 vizsgált eset közül 29 positív kiváltás jelentkezése százalékarányban kifejezve 39.7°/o-nak felel meg, mely eredmény szembeállítva Milian-nak az 1910-es évben nyert 54.6n/o-os arányszámmal, kedvezőbbnek mondható, az újabb adatok szerint azonban elég magas százalékarányt jelent. Kiváltási vizsgálataink során főszempontunk volt annak a körülménynek megfigyelése, hogy mennyiben van jelentősége a már Milian ajánlotta ismételt serológiai vizsgálatoknak a kiváltás után. Ebből a szempontból a 29 eredményes kiváltásunk a következőképen oszlott meg: 11 mutatott már az első hét közepén (4—5 nappal a kiváltás után) legerősebb positivitást, ezzel szemben 8 esetben csak a tizedik napon, 8 esetben a tizenhetedik és 2 esetben csak a huszonharmadik napon mutatkozott a legerősebb serológiai positivitás Tehát eseteink nagyobb részében csak a tizedik napon, ill. ez után jelentkezett a maximális positívitás. Itt még megjegyezzük, hogy az ú. n. késői reactivatio (Milian) mindhárom, általunk alkalmazott kiváltási eljárásban megközelítőleg egyforma arányban jelentkezett, így tehát a kiváltó eljárásnak ennek megjelenésére feltűnőbb befolyása nem volt és ez a kiváltó eljárástól nem, vagy csak kismértékben függ. Ezeknek a később jelentkező, kiváltás utáni positív serologiai reactiók kimutatása céljából szükségesnek látszik, hogy a kiváltás után többízben (3—4 heti idő alatt) ismételjük meg a serologiai vizsgálatot. A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sebészeti klinikájának közleménye. (Igazgató: Ádám Lajos ny. r. tanár.) Néhány szó a férfi nemi hormonjairól. Irta: Kasztriner Iván dr., egyetemi tanársegéd. Az aggkor határához közeledő férfiakon a nemi tevékenység hanyatlásával, ill. megszűnésével párhuzamosan különféle physiologiai zavarok is keletkeznek. Ebben a korban, melyet igen találóan férfiúi klimaktériumnak nevezhetünk, a hallás és látás eltompulásán kívül vizelési panaszok is jelentkezhetnek. Ennek oka legnagyobb részben a dülmirigy-túltengés. Szinte paradox hatású az a megállapítás, hogy egy olyan kor betegségének, amely egyébként az általános visszafejlődés és sorvadás korszakának nevezhető, hypertrophia legyen az oka. Illyés szerint a hypertrophia mindig csak részleges, mely a húgycső körül, illetve abból a mirigyrészből indul ki, amely a colliculus seminalis és a vas deferens előtt van, úgy, hogy a túltengett rész, az úgynevezett középlebenynek felel meg. A prostatektomia, melyet túltengés esetén végzünk, eszerint csak a prostata részleges kiirtása. A vas deferens által átfúrt részt a túltengés összenyomja. Az összenyomott ép rész a vas deferensszel és a colliculus seminalis-szal prostatektomia esetén visszamarad és mint későbbi vizsgálatokkal megállapítható, a nyomás alól felszabadulván, lassan magához tér. Tapintáskor rendes prostata leletét adja. Mindezt azért mondottam el, mert így érthetjük meg, hogy műtétek után, illetőleg előtt, sőt inoperabilis esetekben miért lehet a sexualpathologikus eljárások javításában a hormontherápiának szerepe. A nemi hormonokkal kapcsolatban az urológusnak nagy megfigyelési lehetősége van. A neurológia és elmekórtan, valamint az urológia határterületén járó beteg gyakran keresi fel a húgyivarszervek szakorvosát impotentia coenidi, ill. psychica, neurasthenia sexualis, ejaculatio praecox, satiriasis, priapismus, dementia senilis, epididymitis erotica, enuresis nocturna, marasmus senilis, tabes dorsalis és paralysis stb., ill. hypertrophia prostatae, induratio penis plastica stb. okozta panaszok miatt. Az irodalom áttanulmányozásával igen sok előnyös vélemény közlésével találkozunk. Pl.: Erdélyi V. (Wien Med. Wschr. 1937. 51.) inoperabilis prostatahypertrophia eseteiben, valamint műtétek előtt sikerrel alkalmazta a férfi hormont, Androstin alakjában. W. Pollak (Med. KI. 1938. 4.) összefoglaló közleményében megállapítja, hogy Androstin kora után a reziduális vizelet csökkent, vizelési ingerek ritkábban mutatkoznak s a dülmirigytúltengés vitálisan veszélyes tünetei megszűntek. Ez adatokkal egyértelműen nyilatkozik közleményében J. Frisch is. (Aerzt. Korresp. 1938. 5.). G. Schmitz (Deutsch. Med. Wschr. 1937. 6.) Perandrennel, synthetikus férfi hormonnal szüntette meg a prostatahypertrophiások panaszait. R. Day és munkatársai (Amer. J. Surg. 1938. 1.) 100 kcm residuumot meg nem haladó prostatahypertrophiásokon Perandrennel igen nagy százalékban lényeges javulást ért el. Az irodalom tanúsága szerint a férfi hormonokat prostatahypertrophián kívül, miként ez Mitterdorfer A. (Wien. Med. Wschr. 1936. 36—37.) közleményéből is kitűnik, — sexualis neurasthenia, valamint lelki depreszsziók esetén igen jó eredménnyel alkalmazták. F. Klein (Med. Kiin, 1938. 7.) a férfiklimaktériumban 50 éves embereknek adta a Perandrent, melynek hatására lényeges lelki és testi felfrissülés nyilvánult meg.