Orvosi Hetilap, 1940. március (84. évfolyam, 9-13. szám)

1940-03-02 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kasztriner Iván: Néhány szó a férfi nemi hormonjairól

88 ORVOSI HETILAP 1940. 9. sz. az általános besugárzás után félórával a betegnek 12 ccm, 1%o-es adrenalinoldatot fecskendeztünk bőr alá, majd néhány perc múlva végeztük el a vénapunctiót. A 73 vizsgált eset közül 29 esetben észleltük az addig negatív complementkötési reactió positívvá vá­lását, 43 esetben a reactiók negatívok maradtak, 1 eset­ben pedig —, amelyben a kiváltás előtt az egyik labi­­litási reactio gyengén positiv volt — ez a kiváltás után negatívvá vált. Positiv provocatiónak csak azokat az eseteket számítottuk, amelyekben előző teljes negatív serologiai reactiók + + erősségű positivitást mutattak. A serologiai reactiók, (melyeket Borza G. dr. tanár­segéd volt szíves elvégezni, aki eseteinket nem ismerve és vizsgálataink folyásáról, ill. ezek részleteiről nem volt informálva), a két antigénnél végzett Wassermann reaction kívül a Kahn reactiót, a Meinicke feltisztulási­ és a Müller csomósodási reactiót foglalták magukba. A 29 kiváltás utáni positív reactio a végzett keze­lések szempontjából a következőképen oszlott meg: a 35 elégséges kezelésben részesült beteg közül 13 savójá­ban provocatio után positivvá váltak a serologiai re­actiók, 22 pedig negativ maradt. 20 elégtelen kezelést végzett beteg savója közül 9 mutatott positiv, 11 nega­tiv reactiót. 17 hiányosan kezelte közül 7 volt positiv és 10 negativ. Ezek szerint vizsgált eseteinkben a vég­zett kezelések minősége nem látszott szembetűnő be­folyást gyakorolni a kiváltási eredményekre. A kiváltás eredményességére lényegesebb befolyá­sa volt a kiváltó eljárás milyenségének. Arzenobenzol­­készítményekkel 46, bismuthkészítményekkel 15, tej­­befecskendezésekkel 15 beteget provocáltunk. 9 negatív eredménnyel végződött salvarsan, ill. bismuthprovoca­­tio után ugyanazon betegeken megkíséreltük a Rajka ajánlotta eljárást is. A 46 arzenobenzolkiváltás közül 17, a 15 bismuthkiváltás közül 4, a 15 tejkiváltás közül 8 mutatott positív eredményt. A legtöbb positív reactiót a tejjel történ kiváltások után, a legkevesebbet a bis­­muthkiváltások után láttuk. A 9 Rajka-féle kiváltás, melyet, mint említettük negatív eredménnyel végződött kiváltások után bizonyos idő múlva végeztünk, szintén negatív eredményt adott. A 73 vizsgált eset közül 29 positív kiváltás jelent­kezése százalékarányban kifejezve 39.7°/o-nak felel meg, mely eredmény szembeállítva Milian-nak az 1910-es év­ben nyert 54.6n/o-os arányszámmal, kedvezőbbnek mond­ható, az újabb adatok szerint azonban elég magas szá­zalékarányt jelent. Kiváltási vizsgálataink során főszempontunk volt annak a körülménynek megfigyelése, hogy mennyiben van jelentősége a már Milian ajánlotta ismételt seroló­giai vizsgálatoknak a kiváltás után. Ebből a szempont­ból a 29 eredményes kiváltásunk a következőképen osz­lott meg: 11 mutatott már az első hét közepén (4—5 nappal a kiváltás után) legerősebb positivitást, ezzel szemben 8 esetben csak a tizedik napon, 8 esetben a tizenhetedik és 2 esetben csak a huszonharmadik napon mutatkozott a legerősebb serológiai positivitás Tehát eseteink nagyobb részében csak a tizedik napon, ill. ez után jelentkezett a maximális positívitás. Itt még meg­jegyezzük, hogy az ú. n. késői reactivatio (Milian) mind­három, általunk alkalmazott kiváltási eljárásban meg­közelítőleg egyforma arányban jelentkezett, így tehát a kiváltó eljárásnak ennek megjelenésére feltűnőbb be­folyása nem volt és ez a kiváltó eljárástól nem, vagy csak kismértékben függ. Ezeknek a később jelentkező, kiváltás utáni positív serologiai reactiók kimutatása céljából szükségesnek látszik, hogy a kiváltás után több­ízben (3—4 heti idő alatt) ismételjük meg a serologiai vizsgálatot. A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sebészeti klinikájá­nak közleménye. (Igazgató: Ádám Lajos ny. r. tanár.) Néhány szó a férfi nemi hormonjairól. Irta: Kasztriner Iván dr., egyetemi tanársegéd. Az aggkor határához közeledő férfiakon a nemi te­vékenység hanyatlásával, ill. megszűnésével párhuza­mosan különféle physiologiai zavarok is keletkeznek. Ebben a korban, melyet igen találóan férfiúi klimakté­­riumnak nevezhetünk, a hallás és látás eltompulásán kívül vizelési panaszok is jelentkezhetnek. Ennek oka legnagyobb részben a dülmirigy-túltengés. Szinte para­dox hatású az a megállapítás, hogy egy olyan kor beteg­ségének, amely egyébként az általános visszafejlődés és sorvadás korszakának nevezhető, hypertrophia legyen az oka. Illyés szerint a hypertrophia mindig csak rész­leges, mely a húgycső körül, illetve abból­ a mirigyrész­ből indul ki, amely a colliculus seminalis és a vas defe­rens előtt van, úgy, hogy a túltengett rész, az úgyneve­zett középlebenynek felel meg. A prostatektomia, melyet túltengés esetén végzünk, eszerint csak a prostata rész­leges kiirtása. A vas deferens által átfúrt részt a túlten­gés összenyomja. Az összenyomott ép rész a vas deferens­­szel és a colliculus seminalis-szal prostatektomia esetén visszamarad és mint későbbi vizsgálatokkal megállapít­ható, a nyomás alól felszabadulván­, lassan magához tér. Tapintáskor rendes prostata leletét adja. Mindezt azért mondottam el, mert így érthetjük meg, hogy műtétek után, illetőleg előtt, sőt inoperabilis esetekben miért lehet a sexualpathologikus eljárások javításában a hor­­montherápiának szerepe. A nemi hormonokkal kapcsolatban az urológusnak nagy megfigyelési lehetősége van. A neurológia és elme­­kórtan, valamint az urológia határterületén járó beteg gyakran keresi fel a húgyivarszervek szakorvosát impo­tentia coenidi, ill. psychica, neurasthenia sexualis, eja­culatio praecox, satiriasis, priapismus, dementia senilis, epididymitis erotica, enuresis nocturna, marasmus seni­lis, tabes dorsalis és paralysis stb., ill. hypertrophia pro­statae, induratio penis plastica stb. okozta panaszok miatt. Az irodalom áttanulmányozásával igen sok előnyös vélemény közlésével találkozunk. Pl.: Erdélyi V. (Wien Med. Wschr. 1937. 51.) inoperabilis prostatahypertrophia eseteiben, valamint műtétek előtt sikerrel alkalmazta a férfi hormont, Androstin alakjában. W. Pollak (Med. KI. 1938. 4.) összefoglaló közleményében megállapítja, hogy Androstin kora után a reziduális vizelet csökkent, vize­lési ingerek ritkábban mutatkoznak s a dülmirigytúlten­­gés vitálisan veszélyes tünetei megszűntek. Ez adatok­kal egyértelműen nyilatkozik közleményében J. Frisch is. (Aerzt. Korresp. 1938. 5.). G. Schmitz (Deutsch. Med. Wschr. 1937. 6.) Perandrennel, synthetikus férfi hormon­nal szüntette meg a prostatahypertrophiások panaszait. R. Day és munkatársai (Amer. J. Surg. 1938. 1.) 100 kcm residuumot meg nem haladó prostatahypertrophiásokon Perandrennel igen nagy százalékban lényeges javulást ért el. Az irodalom tanúsága szerint a férfi hormonokat prostatahypertrophián kívül, miként ez Mitterdorfer A. (Wien. Med. Wschr. 1936. 36—37.) közleményéből is ki­tűnik, — sexualis neurasthenia, valamint lelki depresz­­sziók esetén igen jó eredménnyel alkalmazták. F. Klein (Med. Kiin, 1938. 7.) a férfiklimaktériumban 50 éves em­bereknek adta a Perandrent, melynek hatására lényeges lelki és testi felfrissülés nyilvánult meg.

Next