Orvosi Hetilap, 1940. október (84. évfolyam, 40-43. szám)
1940-10-05 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Engel Károly: Gyakran előfordul-e fajlagos aortitis veleszületett syphilisben szenvedőkön?
1940. 40. szám. “ . ' - ,, - -- - - '«TH - - ----- HETILAP ORVOSI csakugyan közöltek, azonban a felnőttkori a. s.-hoz képest felette gyér számban. Mi ennek az oka? Bizonyos az, hogy a veleszületett syphilisben szenvedőkön a spirochaeták épúgy elterjednek a szervezetben mindenütt, mint a szerzett s. általánossá válásakor, tehát feltétlenül bekerülnek az aorta falába is. Sőt tudjuk azt is, hogy a veleszületett s.-esekben az aortába kerülő spirochaeták ott anatómiai elváltozást is okozhatnak. Már 1905-ben talált Wiesner veleszületett s. miatt halvaszületett magzatok, valamint e bajjal 3 hónapot élt csecsemők aortájában szövetelváltozást. Ez elsősorban a media kis gömbsejtes beszűrődésében állott, továbbá a vasa vasorum részleges, vagy teljes elzáródásában, valamint az erek körüli kötőszövet burjánzásában. Brunst megerősítette e leleteket. Bár később többen nem ismerték el syphilisnek ezt az elváltozást, Wiesner további, valamint Rebaudi, Thoenes, Seidler, stb. vizsgálatai alapján bizonyítottnak kell tekintenünk azt, hogy a veleszületett s.-es aortájában többé-kevésbbé hasonló elváltozás mutatkozhat, mint az a szerzett s. folytán keletkező aortitis kezdeti szakában található. Hogy ez az elváltozás milyen gyakran fordul elő, arra vonatkozólag a legtöbb szerző részletes adatokat nem közöl, Wiesner egy helyen 60°/o-ot említ. Bizonyos azonban az, hogy ebből az elváltozásból sokkal ritkábban fejlődik ki az a. s. typusos előrehaladó kórképe, mint szerzett s. után, a felnőttkorban. Ezt ezirányú klinikai vizsgálatok, amelyeket kiváltképen északamerikai szerzők (Previtalli, Mac Culloch, Givan) igen nagy anyagon végeztek, egész határozottan kimutatták. Mintegy 10 éve a bécsi Kerl foglalkozott e kérdéssel és az ő vizsgálatai szerint is a veleszületett bujakórnak mind korai, mind késői szakában a. s. felette ritkán mutatható ki. Osztályomon segédem, Weidlinger dr. éveken át kereste az a. s. tüneteit a rendelésen jelentkező és veleszületett s. jeleit feltüntető egyéneken; biztos aortitist kb. 40 eset közül egyben sem talált. Több nagytapasztalatú gyermekorvossal beszéltem, aki azt mondota, hogy soha nem látott a. s.-t gyermeken, „pedig minden veleszületett s.-ben szenvedő szívét és aortáját, kivált a későbbi gyermekkorban különös gondossággal vizsgálta”. Az irodalomban a legtöbb szerző 1—2 esetről számol be, ritkán háromról, vagy még többről, pl. e kérdéssel különösképen foglalkozó Schlesinger 4 esetet említ. A közölt esetek közül a legtöbb a 10. életév után jelentkezett, vagy a huszas években. Hocksinger két lueses eredetű aortainsufficientiát látott, az elsőt 11, a másodikat 13 éves korban. Magángyakorlatomból egy esetre emlékezem: 29 éves leány aortáján hallható systolés zörejt a nagy aortatágulás miatt veleszületett s.-re kellett visszavezetnem, subjectív kellemetlensége ezirányban a betegnek nem volt. Mindezek alapján arra kell következtetnem, hogy a veleszületett s. okozta előrehaladó, klinikailag megnyilvánuló aortitis ritkaság. E megállapítással szemben délamerikai szerzők azt az állásfoglalását, hogy az a. s. veleszületett s.-ben szenvedő egészen fiatal gyermekeken elég gyakori, nem látom igazoltnak. Bereteriide és Martegan az ilyen gyermekeken röntgenátvilágítással megállapított aortatágulásból, Meira, Gesteira és Carrera az aorta második hangjának az arteria pulmonalissal szemben ékelt voltából következtetnek aortitisre. Mivel eseteikben a megfelelő kórbonctani megerősítés hiányzik, mivel ilyen irányú anatómiai elváltozást más szerző sem írt le és mivel vizsgálataikat azóta más szerző meg nem erősítette; nem tartom valószínűnek, hogy ilyen tünetszegénység mellett következtetéseik helytállók volnának. Mi lehet mindezek után annak az oka, hogy a veleszületett s.-ben szenvedőben oly ritkán fejlődik ki a klinikai tünetet okozó, de a klinikai tünetet nem okozó aortitis is, holott a kezdeti, csak górcsővel kimutatható elváltozás nem ritka? Erre pontos választ adni nem tudunk. Stadler az a. s.-ról szóló könyvében azt mondja, hogy az a. s. azért oly ritka 15—20 éves korban, mivel a veleszületett syphilisesek túlnyomó része korán hal el. Ez azonban egyáltalában nem valószínű, mert májzsugorodás, csontelváltozás, tabes, paralysis veleszületett s.ben nem olyan ritka. Gondolni kell természetesen arra is, hogy a. s. veleszületett s. szenvedőn 15—20 éves korban sokszor megvan ugyan, de klinikai tünetet nem okoz, mivel nem következik még be ebben a korban az, ami felnőttön 15—20 évvel a szerzett syphilis után nyilvánvalóvá teszi az aortitist, az aortafibrosis, illetőleg aortasklerosis. (Herzog). Ez ellen szól azonban az, hogy —, mint már mondottam —, a közbejövő betegség folytán meghalt 15—20 éves veleszületett s.-ben szenvedők boncolásakon aortaelváltozás csak nagyon ritkán mutatható ki. Nyilván a gyermekkor sajátosságai közé tartozik az, hogy a gyermekek szervezete a kezdődő elváltozást legtöbbször leküzdi, ill. tovahaladását meggátolja. Talán szerepel az is, hogy a gyermekkorban az e szakban alkalmazott s.-ellenes kezelésnek nagyon erélyes a hatása. Hogy végeredményben a sikeres védekezésnek a lényege miben áll, ezt nem tudjuk, aminthogy nem tudjuk, hogy az összes ezek közül miért az aortában a leggyakoribb a s.-es elváltozás. Egy bizonyos és ez az, hogy az egész érrendszerből az aorta azon részén, amelyben s.-es elváltozás a leggyakoribb, az aorta ascendensen és az arcus kezdetén, legnagyobb a megterhelés, nyilván ez felel meg legjobban az aortitis kifejlődése feltételeinek. Ha arra gondolunk, hogy az aortával szemben az art. pulmonalisban milyen ritkán fejődik ki az aortitissel analóg elváltozás (nyilván még ritkábban, mint a veleszületett s.-es aortájában), akkor csakugyan a megterhelés csekélyebb voltának kell jelentőséget tulajdonítanunk. Ha ez így van, akkor ez vonatkozhat a gyermek aortájára is, akiben azonkívül hiányoznak mindazon tényezők is, amelyeknek a felnőttkori aortitis előmozdításában jelentőséget tulajdonítunk (megerőltető testi munka, izgalmak, alkohol, nikotin, stb.), amelyek okozzák azt, hogy férfin annyival gyakoribb az aortitis, mint nőn. Érdemesnek tartom ezek után még megemelíteni azt, hogy veleszületett s.-eseken is néha ugyanabban a korban mutatkozik az aortitis, mint amelyben az szerzett syphilis után következik be, azaz a negyvenes években, ill. ezek után. Groedel három ilyen esetet ír le. Koppang két családot említ, amelynek több tagján jelentkezett veleszületett s. folytán a negyvenes évekbenaortitis. Magam is láttam egy ilyen esetet. 42 éves éves asszonyról volt szó, ki makacs fejfájása miatt keresett fel. A beteg atyjának tabese és aortaelégtelensége volt. Az asszony három fiatalabb testvérének volt veleszületett syphilise, ő maga is ugyanezen okból már gyermekkorában s-ellenes kezelésben részesült. A beteg aortája igen tág volt, az aortán systoles zörej, csengő második hang, a vérvizsgálat positiv Wa.r.-t adott. Hányon valószínű volt ilyen körülmények között, hogy a. s.-e van és hogy az veleszületett s.-e alapján keletkezett, valamint az is, hogy fejfájása is s.-es természetű. Fajlagos kezelésre csakugyan gyorsan el is múlt kínzó fejfájása. Régebben az ilyesfajta — úgy látszik nem ritka — eseteknek, nagy jelentőséget tulajdonítottam abban az értelemben, hogy az aortitisz az idősebb kor 515.