Orvosi Hetilap, 1940. december (84. évfolyam, 49-52. szám)
1940-12-07 / 49. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Blazsó Sándor: Új eljárás a toxikus vérhas gyógyítására
620 ORVOSI HETILAP a toxikus állapot nem egyszer igen gyorsan oldódott, a szervezet ellenállóképessége megjavult, az aggasztó nagy súlyesés megállt és különösen csecsemőkön a táplálék toleranciának növekedését tapasztaltuk. Több olyan egészen súlyos állapotban lévő beteget is sikerült megmentenünk, akiket régebbi tapasztalataink alapján már elveszettnek véltük. Bár ez a kezelési mók minden eddigi próbálkozásunknál hatásosabb volt, még egyre akadt szép számban eset, melyben segítségünk nem bizonyult elegendőnek. Az eredménytelenség okát kutatva, érdekes jelenséget tapasztaltunk. A toxikus védásban szenvedő gyermekeken több ízben feltűnt, hogy bőrük már a betegség első napjaiban barnásszürkésen pigmentált, hasonlított az Addison-kórosakéhoz később, a reconvalescentiában, ez még feltűnőbb lett, úgyhogy a bőr helyenként egészen bronzszínű volt, majd a gyógyulás előrehaladásával kiterjedt hámlás indult meg. A pigmentatiós zavar ilyenkor különösen jól volt észlelhető, mert a már lehámlott területeken a friss bőr színe éles ellentétet adott a még le nem hámlott részletek színével (1. a mellékelt 2 ábrát). Ez a tény már magában is arra utalt, hogy a toxikus dysenteriában a mellékvese komoly működési zavarával kell számolnunk. Megerősítette gyanúnkat a vér vizsgálata. Amint azt másutt már részletesen ismertettük, a súlyos mérgezéses vérhasbeteg vérére az alacsony chlor- és nátrium-, a magas kálium-szint, a víztartalom s az alkálitartalék csökkenése s a glutathion szintjének fentemlített változása jellemző, melyek egyöntetűen a mellékvesekéregműködés csökkenésére utalnak. Boncolásra került eseteink kórbonctani lelete azután teljesen igazolt bennünket. Hogy a súlyos vérhas folyamán a mellékvese is megbetegedhet, a kórboncnokok előtt eddig sem volt ismeretlen, azonban eddig inkább csak néha előforduló lehetőségként tekintették a mellékvese laesióját. Potytyondy vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy ez a laesio a súlyos esetekben következetes. Mindez most már megmagyarázza azt a fent említett megfigyelésünket, hogy miért volt eseteinknek csupán egy részében hatásos a glutathion, illeve detoxin. A toxikus vérhasban a mellékvesekéreg működése zavart szenved. Ez a zavar nemcsak a bélből származó mérgező anyagok méregtelenítését nehezíti meg, hanem egyéb következményei is jár. Riml kutatásai szerint a mellékvesekiesés egymagában is endogen mérgező anyagok felhalmozódására vezet, melyek sajátsága, hogy az esetleg még fennmaradt mellékveseműködést tovább rontják. A méregtelenítésben szerepet játszó s a mellékvesekéregben synthetisálódó glutathion egyre kevesebb lesz, a szervezet méregtelenítő képessége mindjobban csökken, végül teljesen kimerül. Világos, hogy a szervezetnek ilyenkor mellékvesekéregsubstitutióra is szüksége van, így jutottunk oda, hogy a fent ismertetett kezelést még kéreghormonnal is kiegészítsük. Ettől a kezelési módtól már meglepően jó eredményt láttunk. A jó hatás az idegrendszeri tünetek visszafejlődésében, a vízforgalom zavarának javulásában s a táplálék-tolerantia növekedésében nyilvánult. Érdekes volt egyes esetekben a kezelés befolyása a székletétre. Számuk nem egyszer már 2—3 nap múlva feltűnően megcsökkent, minőségük megjavult s főleg a vér tűnt el belőlük hamarosan. Csakhamar rájöttünk arra, hogy e hatás a mellékvesekéreghormonnak köszönhető. Megfigyelhettük ú. i., hogy a betegség kezdeti szakában a hormon kihagyására a székletek száma ismét több lett s minősége is rosszabb. Természetesen hosszabb substitutio után az állapot már nem romlott s a beteg meggyógyult. A kéreghormon hatása a székletétrea következőképen magyarázható. A mellékveseirtás, amint azt Rogoff és Stewart kísérleteiből tudjuk, gyakran súlyos, véres hasmenéssel jár. Az Addison-kórban szenvedőkön is gyakori a gyomor-bélzavar, a hasmenés. Úgy látszik tehát, hogy toxikus vérhas egyes eseteiben, melyekben t. i. a mellékvesebántalom különösen jelentékeny, a vérhas okozta bélfolyamat tüneteit a mellékvesefunctio csökkenése erősíti, így érthető, hogy mellékvesekéreghormon hatására a béltünetek is javulnak, mert kiiktatjuk a tünetek azon részét, amelyért a mellékvesekéreg hibás működése a felelős. Összefoglalva tehát a toxikus vérhas gyógyítására kidolgozott eljárásunkat, a következő sémát állíthatjuk fel. I. Az emésztőrendszer kiürítése (hashajtó). II. 1. A bélben képződött mérgező anyagok lekötése és felszívódásának meggátlása (magas beöntés, a megbetegedés utáni első napokban naponta 1—2-szer 5°/o-os tannin oldattal). 2. A keringő vérben lévő mérgek megkötése (5—10 cg glutathion, vagy 2—5 ccm detoxin 10—50 ccm phys. NaCl-dal vénába 2—3-szor napjában). 3. A szervezet méregtelenítő törekvésének támogatása. Az első két napon naponta 3—4-szer, további 6- 8 napon át naponta 2-szer 1 ccm mellékvesekéreg-hormon izomzatba. i ábra. 2. ábra. 1940. 49. szám.