Orvosi Hetilap, 1941. február (85. évfolyam, 5-8. szám)
1941-02-01 / 5. szám - Binder László: Pneumoniák kezelése sulfapyridin és methylsulfathiazollal
LÓ ORVOSI HETILAP 1941. 5. szám. Kétséges módjairól alkotott vélemény csupán a legutóbbi időben tekinthető kialakultnak. Természetesen az adag nagyságát, mint azt a kísérletek mutatták, az elérendő vérconcentratio kell, hogy irányítsa, bár az újabb kísérletek amellett szólnak, hogy szigorú összefüggés a hatás és a vérconcentratio között mégsem mutatható ki. Mindkét vegyület toxicus hatásai között a hányinger és a hányás játszván az első szerepet, a por os adagolás az esetek egy részében nehézségekkel jár, viszont az anyagok rossz oldódási viszonyai, valamint a szövetekre nem közömbös voltak a per rectum, vagy parenteralis alkalmazást illetőleg nehézségeket okoz. Miután az állatkísérletes vizsgálatok utaltak arra, hogy a szerrel szemben a bacteriumok resistensekké válhatnak, az összes szerzők nagy kezdeti adagokat alkalmaznak. Evans és Gaisford és Reid Eldahl, valamint Plummer és Ensworth stb. első adagként 2 gr-ot, Long és Wood 4 gr-ot ajánlanak majd mindnyájan 4 óránként 1 gr-ot a leláztalanodásig, sőt Koller az első 24 órában 8—-12 gr-ot ajánl. Brown és munkatársai, valamint Detweiller és munkatársai a kezdetben a fentieknek megfelelő adagolásról, később a 4 óránként adott 6X2 gr, 6X1.5 gr, 6X1 gr, és 6X0.5 gr rendszerű adagolásra tértek át. Általában a teljes kúra adagja 25, maximum 35 gr. Az amerikai »Maryland State Departement of Health« az adagolásra vonatkozólag úgy döntött, hogy első adagként felnőtteknek az első 4 órában 4 gr-ot, azután minden 4 órában 1 gr-ot adjunk leláztalanodásig, illetőleg, míg a beteg hőmérséklete 24 órán át nem normális, majd naponta 4X1 gr-ot, míg nincs pozitív jele a felszívódásnak, illetőleg, míg a beteg négy napon át nem láztalan, majd 4X0.5 gr-ot a felkelésig. Plummer és Ensworth a rectalis alkalmazást eredmény nélkül kísérelték meg. Mi két esetben Ronin suppositorium alkalmazásával teljes eredményt értünk el, de kifogástalan eredményt kapott hazánkban Molitor meningitis cerebrospinalis epidemicában microklysmák alakjában adott Ultraseptillel is. Whittemore és munkatársai szerint per rectum a per os adag háromszorosára van szükség, ők 6 gr Sulfapyridint oldanak 0.66—1 natrium hydrocarbonium jelenlétében 3 uncia vízben (85.2 ccm) és alkalmazzák klysmaként. Ugyanők 20%-os Nasulfapyridin oldatot alkalmaznak intravénásan, míg Detweiler és munkatársai 5%-os alkalmazását ajánlják, valamint 33%-os oldatot intramuscularisan, melynek párja 11.3, mégpedig 6 ccm-t, majd 8 óránként 3 ccm-t. Taplin, Jacox és Howland 3—7 gr Na sulfypyridint oldanak fel physiologiás konyhasóban, melynek így pt. -ja 10.5 és ezt hypodermoklysisként alkalmazzák, mikor is a lassú és egyenletes felszívódás nagy előnyt jelenthet. A szerek különböző emulsiókkal való bevitele gyomortünetek esetén lényegesen jobb eredményt nem ad. 33 esetünkből 14 férfi, 19 nő volt. Életkoruk 13 és 83 év között változott, 12 volt 50 év felett, átlagéletkoruk 43 év. Betegeink 21 esetben Ronint, még pedig 17 esetben per os, 2 esetben per os és suppositoriumban, 2 esetben kizárólag suppositoriumban kaptak; 12 esetben Ultraseptilt használtunk per os. Ezen gyógyszeren kívül csupán az arra szükséges esetekben Strophantint, illetőleg Digitálist adtunk a vérkeringés épségben tartása céljából. A 33 beteg közül meghalt 1 (3%), 2 esetben complicatio (empyema) lépett fel (6%). A gyógyultakból 24 órai kezelés után láztalan lett 9 (27%), 48 óra után 7 (21%), 72 óra alatt 11 (33%). Újból lázas lett 2 beteg, mikor is ezek újabb gyógyszeradagolás után simán gyógyultak. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeradagolására bekövetkező és a hőmérsékletnek kritikus, ritkábban litikus esésében, valamint a pulsus szám csökkenésében, közérzet és általános állapot javulásban jelentkező hatás, függetlenül következik be attól, hogy a gyógyszer adagolása rögtön a megbetegedés kezdetén, avagy annak már első, második, vagy egyik későbbi napján vette kezdetét. A hatás bekövetkezése olyan szabályosan állandó, hogy ha a complicatio mentes esetekben 72 óra után sem mutatkozik, akkor nagy valószínűséggel az infiltratum tuberculoticus eredetére kell gondolnunk, így ezen gyógyszerek használata egyúttal szinte differentiál diagnostikai jelentőséget is nyer. Az esetek felében hányinger jelentkezett, de nem oly mértékben, hogy a kezelésben jelentős akadályt képezett volna. A számos szerző által leírt súlyos hányás, bőrjelenségek, granulocytopenia, agranulocytosis, anaemia, methaemoglobinaemia, haematuria eseteinkben nem fordultak elő. Szerepe kell legyen ebben minden valószínűség szerint annak, hogy a gyógyszer adagját a javulás beálltával a beteg leggondosabb megfigyelése mellett mérsékeltük és így gyógyult eseteink az irodalom átlag 22—23 gr-ja helyett átlag csak 15,1 gr-ot kaptak. A betegeket másod-harmadnaponként röntgenvizsgálatnak vetettük alá, mely vizsgálatok alapján több szerzővel együtt hangsúlyoznunk kell, hogy a beteg láztalanná válása és általános állapotának, közérzetének javulása nem párhuzamos a tüdő kóros elváltozásainak visszafejlődésével, mely csak lassan követi a hőmérséklet és általános állapot javulását. Éppen ezért a betegeket távozásuk előtt a leggondosabb ellenőrzésnek ajánlatos alávetni. Még ily szigorú feltételek mellett is a complicatio nélkül gyógyult esetek átlag ápolási ideje csupán 13 és 3 A nap volt Összefoglalás: 1. Úgy a Sulfapyridin, mint a sulfamethylthiazol úgy lobaris, mint bronehpneumoniák gyógykezelésében igen hatásos. 2. E gyógyszerek nem csupán a betegség kezdetén, hanem annak már kifejlett szakában is hatásosan alkalmazhatók. 3. Ajánlatosnak és elegendőnek látszik először per és 2 gr, majd 4 óránként 1 gr, míg a beteg láztalanná nem lesz, később pedig naponta 40,5 gr, míg legalább 4 napon át nem láztalan a beteg. 4. Ha a gyógyszerek hatása 72 óra után sem mutatkozik, akkor az infiltratum specifikus volta szempontjából a diagnosis mindig revízió alá veendő. 5. Ha megvan a lehetősége, a teljes gyógyulás megítélésére röntgenvizsgálat ajánlatos. 6. Bár toxikus tünetek, a túlzott adagolás elkerülése esetén, úgy látszik, ritkák, miután egyéni érzékenység előfordulhat, azokra mégis figyelemmel kell lennünk. (Cyanosis, fehérvérsejtszám, vizeletüledék!) 7. Bár ezen új gyógyszerek a pneumoniás halálozás nagymértékű csökkentése révén elsősorban életmentő jelentőségűek, másodsorban azonban a betegség időtartamának és a kórházi ápolási időnek megrövidítése révén hatásuk szociális szempontból is figyelemreméltó.