Orvosi Hetilap, 1941. február (85. évfolyam, 5-8. szám)

1941-02-01 / 5. szám - Binder László: Pneumoniák kezelése sulfapyridin és methylsulfathiazollal

LÓ ORVOSI HETILAP 1941. 5. szám. Kétséges módjairól alkotott vélemény csupán a leg­utóbbi időben tekinthető kialakultnak. Természete­sen az adag nagyságát, mint azt a kísérletek mutat­ták, az elérendő vérconcentratio kell, hogy irá­nyítsa, bár az újabb kísérletek amellett szólnak, hogy szigorú összefüggés a hatás és a vérconcentra­tio között még­sem mutatható ki. Mindkét vegyület toxicus hatásai között a hányinger és a hányás játszván az első szerepet, a por os adagolás az ese­tek egy részében nehézségekkel jár, viszont az anya­gok rossz oldódási viszonyai, valamint a szövetekre nem közömbös voltak a per rectum, vagy parente­­ralis alkalmazást illetőleg nehézségeket okoz. Miután az állatkísérletes vizsgálatok utaltak arra, hogy a szerrel szemben a bacteriumok resistensekké vál­hatnak, az összes szerzők nagy kezdeti adagokat alkalmaznak. Evans és Gaisford és Reid Eldahl, va­lamint Plummer és Ensworth stb. első adagként 2 gr-ot, Long és Wood 4 gr-ot ajánlanak majd mind­nyájan 4 óránként 1 gr-ot a leláztalanodásig, sőt Koller az első 24 órában 8—-12 gr-ot ajánl. Brown és munkatársai, valamint Detweiller és munkatársai a kezdetben a fentieknek megfelelő adagolásról, ké­sőbb a 4 óránként adott 6X2 gr, 6X1.5 gr, 6X1 gr, és 6X0.5 gr rendszerű adagolásra tértek át. Általában a teljes kúra adagja 25, maximum 35 gr. Az amerikai »Maryland State Departement of Health« az adagolásra vonatkozólag úgy döntött, hogy első adagként felnőtteknek az első 4 órában 4 gr-ot, azután minden 4 órában 1 gr-ot adjunk le­­láztalanodásig, illetőleg, míg a beteg hőmérséklete 24 órán át nem normális, majd naponta 4X1 gr-ot, míg nincs pozitív jele a felszívódásnak, illetőleg, míg a beteg négy napon át nem láztalan, majd 4X0.5 gr-ot a felkelésig. Plummer és Ensworth a rectalis alkalmazást eredmény nélkül kísérelték meg. Mi két esetben Ronin suppositorium alkalmazásával teljes eredményt értünk el, de kifogástalan ered­ményt kapott hazánkban Molitor meningitis ce­rebrospinalis epidemicában microklysmák alakjá­ban adott Ultraseptillel is. Whittemore és munka­társai szerint per rectum a per os adag háromszo­rosára van szükség, ők 6 gr Sulfapyridint oldanak 0.66—1 natrium hydrocarbonium jelenlétében 3 uncia vízben (85.2 ccm) és alkalmazzák klysmaként. Ugyanők 20%-os Na­sulfapyridin oldatot alkalmaz­nak intravénásan, míg Detweiler és munkatársai 5%-os alkalmazását ajánlják, valamint 33%-os oldatot intramuscularisan, melynek párja 11.3, még­pedig 6 ccm-t, majd 8 óránként 3 ccm-t. Taplin, Jacox és Howland 3—7 gr Na sulfypyridint oldanak fel physiologiás konyhasóban, melynek így pt. -ja 10.5 és ezt hypodermoklysisként alkalmazzák, mikor is a lassú és egyenletes felszívódás nagy előnyt je­lenthet. A szerek különböző emulsiókkal való bevi­tele gyomortünetek­­ esetén lényegesen jobb ered­ményt nem ad. 33 esetünkből 14 férfi, 19 nő volt. Életkoruk 13 és 83 év között változott, 12 volt 50 év felett, átlag­­életkoruk 43 év. Betegeink 21 esetben Ronint, még pedig 17 esetben per os, 2 esetben per os és supposi­­toriumban, 2 esetben kizárólag suppositoriumban kaptak; 12 esetben Ultraseptilt használtunk per os. Ezen gyógyszeren kívül csupán az arra szükséges esetekben Strophantint, illetőleg Digitálist adtunk a vérkeringés épségben tartása céljából. A 33 beteg közül meghalt 1 (3%), 2 esetben complicatio (empyema) lépett fel (6%). A gyógyul­takból 24 órai kezelés után láztalan lett 9 (27%), 48 óra után 7 (21%), 72 óra alatt 11 (33%). Újból lázas lett 2 beteg, mikor is ezek újabb gyógyszeradago­lás után simán gyógyultak. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyszeradagolására bekövetkező és a hő­mérsékletnek kritikus, ritkábban litikus esésében, valamint a pulsus szám csökkenésében, közérzet és általános állapot javulásban jelentkező hatás, füg­getlenül következik be attól, hogy a gyógyszer ada­golása rögtön a megbetegedés kezdetén, avagy an­nak már első, második, vagy egyik későbbi napján vette kezdetét. A hatás bekövetkezése olyan szabá­lyosan állandó, hogy ha a complicatio mentes ese­tekben 72 óra után sem mutatkozik, akkor nagy va­lószínűséggel az infiltratum tuberculoticus eredetére kell­ gondolnunk, így ezen gyógyszerek használata egyúttal szinte differentiál diagnostikai jelentősé­get is nyer. Az esetek felében hányinger jelentkezett, de nem oly mértékben, hogy a kezelésben jelentős aka­dályt képezett volna. A számos szerző által leírt sú­lyos hányás, bőrjelenségek, granulocytopenia, agranulocytosis, anaemia, methaemoglobinaemia, haematuria eseteinkben nem fordultak elő. Szerepe kell legyen ebben minden valószínűség szerint an­nak, hogy a gyógyszer adagját a javulás beálltával a beteg leggondosabb megfigyelése mellett mérsékel­tük és így gyógyult eseteink az irodalom átlag 22—23 gr-ja helyett átlag csak 15,1 gr-ot kaptak. A betegeket másod-harmadnaponként röntgenvizsgá­latnak vetettük alá, mely vizsgálatok alapján több szerzővel együtt hangsúlyoznunk kell, hogy a beteg láztalanná válása és általános állapotának, közérze­tének javulása nem párhuzamos a tüdő kóros elvál­tozásainak visszafejlődésével, mely csak lassan kö­veti a hőmérséklet és általános állapot javulását. Éppen ezért a­ betegeket távozásuk előtt a leggon­dosabb ellenőrzésnek ajánlatos alávetni. Még ily szi­gorú feltételek mellett is a complicatio nélkül gyó­gyult esetek átlag ápolási ideje csupán 13 és 3 A nap volt Összefoglalás: 1. Úgy a Sulfapyridin, mint a sul­­famethylthiazol úgy lobaris, mint bronehpneumo­­niák gyógykezelésében igen hatásos. 2. E gyógyszerek nem csupán a betegség kez­detén, hanem annak már kifejlett szakában is ha­tásosan alkalmazhatók. 3. Ajánlatosnak és elegendőnek látszik először per és 2 gr, majd 4 óránként 1 gr, míg a beteg láz­talanná nem lesz, később pedig naponta 4­0,5 gr, míg legalább 4 napon át nem láztalan a beteg. 4. Ha a gyógyszerek hatása 72 óra után sem mutatkozik, akkor az infiltratum specifikus volta szempontjából a diagnosis mindig revízió alá veendő. 5. Ha megvan a­ lehetősége, a teljes gyógyulás megítélésére röntgenvizsgálat ajánlatos. 6. Bár toxikus tünetek, a túlzott adagolás elke­rülése esetén, úgy látszik, ritkák, miután egyéni ér­zékenység előfordulhat, azokra mégis figyelemmel kell lennünk. (Cyanosis, fehérvérsejtszám, vizelet­üledék!) 7. Bár ezen új gyógyszerek a pneumoniás halá­lozás nagymértékű csökkentése révén elsősorban életmentő jelentőségűek, másodsorban azonban a betegség időtartamának és a kórházi ápolási időnek megrövidítése révén hatásuk szociális szempontból is figyelemreméltó.

Next