Orvosi Hetilap, 1941. június (85. évfolyam, 23-26. szám)
1941-06-07 / 23. szám - Linner Bertalan: Zsákvarrótű eltávolítása a szív jobb kamrájából
304 ORVOSI HETILAP 1941. 23. szám. a gerincoszlop mellett, 3 hét múlva pedig a II. bordaközben feküdt, ahonnan újabb műtéttel könnyen el lehetett távolítani. Súlyos, sokszor végzetes szövődményeket okoz a szívbe jutott tű. Ilyenek: 1. Vérzés. A mellkas falába rögzített, de a szívizomba hegyes végével behatoló tű a szív mozgása folytán a szíven vonal alakú sebet ejthet, melyen át a vér a szívburokba ömlik s az ú. n. szívtamponade tünetei közt megáll a szív, ha sürgős beavatkozás nem történik. 2. A szív koszorús erének sérülése szintén szívtamponadeot okoz. Az arteria coronaria sin. ramus descendensének lekötése nem okoz komoly vérellátási zavart a szívizomban. Legutóbb Djurisic közöl a ramus descendens lekötése után gyógyult esetet szívszúrásnál. Korábban Bircher, Fischer és Hesse számoltak be hasonló esetekről. 3. A szív papillaris izmának lefűrészelését előidézheti a szívbe hatoló tű, mint az Ösztreicher esetében történt a kéthegyű billentyű mellső papillájával. 4. Az ingervezető-rendszer megsértése is szerepelhet a halálokok között, de ez inkább késszúrás és lövés eseteiben fordul elő, mert a vékony tűvel való megszűrés, mint az intrakardialis injektióknál is tapasztalhatjuk, semmi bajt nem okoz, ezért találóan mondja Bachlechner, hogy intrakardialis punctiókor az ingervezető rendszer rostjait mindenesetre eltaláljuk s nem utolsó sorban éppen ebben rejlik a beavatkozás életmentő hatása. Ha azonban a tű vastagabb és a szív erős mozgásban van, könnyen elképzelhető, hogy nagyobb sérülés éri az ingervezető-rendszert s a szív megáll. 5. A szív idegapparátusára kifejtett shockhatással magyarázható a tűsérülés után beálló hirtelen halál olyan esetekben, amikor a haemoperikardium olyan kisfokú, hogy szívtamponadeát nem is okoz. 6. Az infectio is súlyos veszélyt jelent a szívbe hatoló idegen testek s így a tű okozta sérüléseknél. Különös, hogy a pathologus anatómusok a szívsérülések után beálló halál okainak tárgyalásakor a fertőzés eshetőségeivel alig foglalkoznak, holott ez — különösen nagyobb idegen testek nyomán — gyakran előfordul s tűvel kapcsolatban is közölt Hasen és Grüninger egy IV* éves gyermeken előfordult genyes perikarditist, mely előbb a perikardium szállása, majd a rendkívül súlyos általános állapot javulása után végzett tűeltávolítással gyógyult. A perikarditis purulentán kívül az áthatoló szívsérülések esetén, különösen ha az idegen testet idejében nem távolítják el, a szívben fejlődő septikus thrombus és következményes embolia veszélye fenyeget annak minden súlyos következményével. A szív üregeiben szabadon fekvő idegen test vagy megbúvik a két-, illetve háromcsúcsú billentyű hátsó vitorlája, mögött, de bekerülhet a Vérárammal a peripheriás erekbe s valahol elakadva, előbb-utóbb valamilyen zavart idéz elő. Ilyen esetekre utal Schleffer, Dönecke és Kienböck. Fentebb említettük már, hogy az idegen test a szív izomfalát átszúrva, ki is vándorolhat a környező képletekbe. Mint láttuk, a szívben hagyott tű előre kiszámíthatatlan életveszéllyel jár a betegre, ezért minden friss esetben távolítsuk el a tűt, illetve az idegen testet, ha remélhető, hogy az a szív üregeinek megnyitása nélkül lehetséges, mert a szív üregének kinyitása és az abban való keresgélés nemcsak az elvérzés veszélyét jelenti, hanem endokardium izgatása reflexszívhalált is okozhat. Későbbi esetekben még óvatosabbak legyünk a műtéti javallat felállításában, mert a késői esetekben sok olyat láttunk, ahol a tű kedvező helyzete miatt a beteg élete különösebb veszélyben nem forog. Nagyon helyesen követeli meg Bird, hogy ne járjon a műtét nagyobb veszéllyel, mint az idegen test benthagyása. A behatolás módját és helyét a tű behatolási helye és fekvése határozza meg. Igen nagy jelentőségű a pleura sérülésének elkerülése a műtét folyamán, különösen akkor, ha nem rendelkezünk túlnyomásos készülékkel, mert a műtét közvetlen és késői veszélyei pleura-megnyitás esetében megsokszorozódnak. Amilyen fontos a pleura megkímélése, éppen olyan fontos a tájék kellően tág feltárása is, különben apró idegen testet nem találunk meg, vagy pedig betolhatjuk a tűt a szív üregébe s ezzel többet ártanánk, mintha meg sem operáltuk volna a beteget. Ha a tű eltávolítása után a szív sebzése nem vérzik, nincs szükség a nyílás elvarrására, mert az izomrétegek egymás fölötti eltolódása a kis sebet tökéletesen zárja. Ha azonban a tű rést fűrészeli a szív izomfalán, azt selyemöltésekkel a leggondosabban összevarrjuk, mert még ha a momentán elvérzés tökéletlen bevarrásnál nem is következett be, igen könnyen aneurysma képződhet a sebzés helyén, mely előbb-utóbb megreped s a beteg hirtelen halálát okozza. Ha a szívburok üregében vér van, azt gondosan és tapintatosan kitöröljük. Akár a benthagyott és szervült vérrög, akár a perikardium durva kitörlése synaechia perikardiit eredményez annak minden súlyos következményével. F. H. 2 éves fiát 1940 június hó 25-én szállították be kórházunkba. Anyja előadta, hogy a gyermek a szobában a díványnak támaszkodva játszott, miközben megcsúszott s mellkasát a padlóhoz ütötte. Azonnal heves fájdalmakat jelzett és melléhez kapkodott. Az anya figyelmét ez felkeltette és megtekintve a fájó helyet, a mellkas közepén egy vastag, a bőr felszínéből mintegy 1, 2 cm-nyire kiálló törött tűt talált, mit el akart távolítani, de kitűnt, hogy a testbe behatolt tű kiálló része is eltört, az a kezében maradt, a tű hegyes vége pedig bentrekedt a test belsejében. A tűnek füles részét megtalálta a padlón, nyilvánvaló tehát, hogy a tű a desz- 1. ábra.