Orvosi Hetilap, 1941. szeptember (85. évfolyam, 36-39. szám)
1941-09-06 / 36. szám - Matolcsy Tamás: Az emlőplastika utáni emlő működése
476 ORVOSI HETILAP emlő per prímum gyógyult, a bimbók életben maradtak, a leány annyira meg volt elégedve, hogy correctióra be sem jött. 5 év múlva férjhez ment, teherbe esett, terhességét kihordta s rendes súlyú csecsemőjét emlőjéből jól táplálhatta. (1—2. kép.) Másik két esetünk hasonló volt. Kérdés most már melyek azok a plastikai eljárások, amelyekkel legjobb eredmény érhető el nemcsak kozmetikai, hanem működési szempontjából is. Kozmetikai szempontból, az emlő kialakítását nem tekintve, egyik legnagyobb probléma a bimbó életbentartása. Fontosabb, mint az emlő működőképességének, megmaradása, hisz amint a mi esetünk is mutatja, csak igen kis százalékban következik be az emlőplastika, utáni szoptatás szüksége. Kérdés tehát, miképpen lehet legjobban biztosítani a bimbó életbenmaradását, vagy hogyan lehetne az emlőplastikát lehetőleg két ülésben, megcsinálni úgy, hogy később replastikákra szükség ne legyen és milyen műtéti eljárással kímélhetjük meg a tejutakat leginkább úgy, hogy adott esetben az emlő működése is megtartható legyen? A régebbi eljárásokat, amelyek csak bőr kimetszésekkel akarták a lógó emlőt felvarrni, meg sem említem, mert ezek csak rövid időre szóló eredményeket adtak, amivel a bőr kitágulásával az emlő visszajutott ismét eredeti helyére. Az újabb eljárások közül csupán azokat a megoldásokat említem meg, amelyek leginkább megfelelnek a fenti követelményeknek. Az első műtéti eljárás a Verebély-féle módosított emlőplastika. Lényege az, hogy a bimbóudvar körülmetszése után az emlő alatti redőben félkörös metszést ejtünk. Az emlő bőrét az alatta levő zsírszövettel együtt felpreparáljuk egészen a II. borda magasságáig. Az emlő állományt körkörösen lapos gömbszeletekkel megkisebbítjük és az emlőt II. borda magasságába varrattal rögzítjük. Ezután ráhúzzuk a bőrt, a bimbónak megfelelő helyen új nyílást készítünk és a bimbót körkörösen kivarrjuk. A kör alsó széléből a fölös bőrt eltávolítva oda varrjuk submammaris metszés alsó ajkához. (3. kép.) A második alkalmazott eljárás a Nedkoff-féle módosított eljárás, amikor a fenti metszéshez még egy segédmetszés társul a bimbótól lefelé haladva, amelynek segítségével annyi bőrt vághatunk ki ék alakban az alsó lebenyből, amennyi éppen elegendő ahhoz, hogy a felesleges hónaljcsücskök eltüntethetők legyenek. (4. kép.) A harmadik eljárás Joseph szerinti azon módosítása, amikor a bimbó alsó részén félkör alakú lebenyt hagyunk meg és annak a megtartásával visszük fel a bimbót új helyére. Csak később, amikor a bimbó életbenmaradása már biztos, csak akkor távolítjuk el az alsó bőrlebenyt és vele egyidősben kisebbítjük meg ékralakú kimetszéssel az emlő állományát is. Természetesen mind a három műtéti eljárásnak lényege bőr felpreparálás után az emlőt felvitele és rögzítése csomós varratokkal a II. borda magasságában. (5. kép.) Nézzük tehát, hogy e 3 leggyakrabban használt műtétnek mik az előnyei és mik a hátrányai. Az I. eljárásnak előnye, hogy a hegek legtökéletesebben el vannak tüntetve részben az areola mammae körül, másrészt az emlő alatti redőben, tehát kozmetikailag a legszebb eredményt adja. Hátránya viszont a bimbók elhalásának veszélye, amelyet előre megmondani vagy megakadályozni nem lehet. A II. eljárás előnye, hogy a bőrnek alsó ékalakú kimetszése feleslegessé teszi a hónaljcsücskök cor 3. kép. 1. kép. 5. kép, 1941. 86. szám.