Orvosi Hetilap, 1942. április (86. évfolyam, 14-17. szám)

1942-04-04 / 14. szám - Vásárhelyi Béla: A B1-vitamin hatása a szívre és az erekre

164 ORVOSI HETILAP 1942. 14. szám, gálákon kívül egész sereg más vizsgáló is megerősítette. Szeretnék azonban a hatás magyarázatára vonatkozólag néhány adatot felsorolni. Amint Stepp, Kühnau és Schroeder »Die Vitamine und ihre klinische Anwendung« című könyvében olvashatjuk a Biavitaminosis klinikai megnyilvánulása lényegében két okra vezethető vissza: mindenek előtt a központi és környéki idegrendszer és szívre kiható szénhydrátanyagcsere zavarára és a vízforgalom zavarára. A szívizom tejsavat oxidáló fermentuma csak akkor tudja a cukorelbontás közben keletkező tejsavat tovább oxydálni, ha két fermentum van jelen, melyek közül az egyik a coenzum, a másik a Bi-vitamin. Amint látjuk tehát a Bi-avitaminosisnál a cukor oxydatio a szív izomzatában nemcsak a pyroszőlősavnál, hanem már a tejsavnál gátolva van, aminek következtében csakhamar tejsav halmozódik fel a szívizomzatban, később természetesen a vérben és más szervekben is. A vizsgálatok szerint azonban a tejsavfelhalmozódásnál még fontosabb szerepet tölt be a purinanyagcsere zavara folytáni felszaporodó adenylsav. A másik zavar, amely a Bi-avitaminosisban előáll, a vízforgalom zavara és annak következtében a szívizomzat vizenyős átivódása. A vizenyő extrarenalis természetű, eredete azonban nem tisztázott. Az elmondottak alapján a Bi-vitaminnak a szívre való jótékony hatása tehát azzal magyarázható: 1. hogy Bi-vitaminra a szénhydrát és purinanyagcserében beálló zavarok megszűnnek, a tejsav és adenylsav eltűnik a szívizomzatból; 2. megszűnik a vízforgalom zavara, a szívizom vizenyője eltűnik. A Bi-vitaminnak a vízforgalomra gyakorolt hatását kutatva, azt találtuk, hogy a Korányi-féle vízkísérletben, — ellentétben Fiorioval — egészséges egyének diuresisére a Bi-vitaminnak semmiféle hatása nincsen. Ott azonban, ahol a szervezet Bi-vitaminszegénysége feltehető volt, a diuresis csökkent, a Bi-vitamin diuretikus hatása feltétlenül jelentkezett. Ugyanezeket az eredményeket találták Gigante és Schroeder is. A hatás magyarázata nem tisztázott. Fiorio úgy véli, hogy a hatás központi eredetű, miután subcorticalis agyhódítókkal megakadályozható. Mások a Bi-vitamin és a máj közötti kapcsolatok alapján, májeredetűnek gondolják. Mi, régebbi állatkísérleteinkre támaszkodva, mely szerint a Bivitamin hiánya a pajzsmirigy atrophiájára és csökkent működésére vezet, azt tesszük fel, hogy a Bivitamin diuretikus hatása a pajzsmirigyen keresztül megy végbe. A B-vitaminnak a szívre kedvező hatását, véleményünk szerint, a fentebb említett két tényezővel, vagyis a szénhidrátanyagcserére és a vízforgalomra gyakorolt kedvező befolyásával nem lehet minden esetben megmagyarázni. Ezért más magyarázat után kutattunk. Közben 1939 tavaszán hozta nyilvánosságra Gremels nagyjelentőségű vizsgálatait, melyek a szívelégtelenség pharmakológiájára vonatkoztak. E vizsgálatok szerint az egészséges, ki nem fáradt szívizom normális anyagcseréjének feltétele, hogy a vérből történő cukorfelvétel, vagyis az assimilatio és a szív glykogenjének felhasználása, vagyis az oxygen-fogyasztás egyensúlyban legyen egymással. Kifáradt, elégtelen működésű szív oxygen-fogyasztása nő, cukorfelvétele csökken, azaz a szív elveszti normális cukorassimiláló képességét. Ennek az egyensúlyi helyzetnek feltétele a vegetatív idegrendszer, vagyis a symphathikus és parasympathikus idegrendszer működésének kiegyensúlyozott volta. A vagus-túlsúly fokozza az assimilatiót, a sympathikus-túlsúly viszont a szív saját glykogenfelhasználását. Az ismeretes vagus anyag, az acethylcholin oxygen megtakarítólag hat. (ugyanilyen hatása van az insulinnak is) a Sympathikus anyag, az adrenalin fokozza az oxygen-fogyasztást. Mindezek állatkísérletben, Starling praeparátumon meggyőzően bizonyíthatók. A szívelégtelenség a vagus befolyás kimerülésére és ezáltal a Sympathikus befolyás viszonylagos túlsúlyára vezethető vissza. További nagyon érdekes megállapítása Gremelsnek, hogy digitális hatásaira a szív izgathatósága a vagus izgalommal szemben fokozódik. Békaszíveken ki tudta mutatni, hogy digitális hatására a szívizomsejtek érzékenysége nő acetylcholinnal szemben, valószínűleg a sejthártya permeabilitásának fokozódása révén. A digitális hatás lényege tehát, szerinte, az, hogy a sejthártya permeabilitásának fokozódása folytán könnyebben és nagyobb mennyiségben jut be a szívizomsejtekbe acetylcholin és insulin, melyeknek hatására a szív oxygen-fogyasztása csökken, vagyis a szív kíméli saját glykogén-állományát, ezzel szemben a cukorfelvétel, az assimilatio fokozódik, vagyis a szívi munka teljesítményének fedezésére nagyobb mennyiségben vesz fel cukrot a vérből. Az anyaggazdálkodás tehát takarékosabb. Gremelsnek eredményeit megpróbáltuk összeegyeztetni a mi régebbi kísérleteinkkel, melyeket túlélő nyúlszíveken végeztünk. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy a Bi-vitaminmentesen táplált nyulak túlélő szívének cukorfogyasztását egészséges nyulak pajzsmirigyének kivonata erősen fokozza, mégpedig sokkal erősebben, mint egészséges nyúl szívekét. Kétségtelen tehát, hogy a Bi-vitamin hiánya a szervezet sejtjeinek érzékenységét igen erősen fokozza a pajzsmirigyhormonnal szemben. Állatkísérleteink eredményét az emberi gyógyászatban is értékesíteni akarva, hyperthyreosisban és basedowban szenvedőknek adtunk Bi vitamint és azt tapasztaltuk, hogy a Bi-vitamin megfagyása folytán előálló hypovitaminosisos tünetek kedvezői befolyásán kívül, a Bi-vitaminnak a pulsus, testsúly, anyagcsere és közérzetre egyaránt jótékony hatása volt. Megfigyelhettük azt is, hogy a Bi-vitamin hyperthyreosisban és basedowban a cukor leírását is fokozni képes. Végső megállapításunk az volt, hogy a Bi-vitamin a szervezet sejtjeinek érzékenységét csökkenti a pajzsmirigy anyagcserefokozó, illetve cukoranyagcserét fokozó hormonjával szemben. A sejtek érzékenységének megváltozása többféle úton lehetséges. Elképzelhető, hogy a sejtek permeabilitása változik meg oly módon, hogy a pajzsmirigyhormon nehezebben jut be a sejtekbe. Talán ezzel magyarázható Sure és Buchanan megállapítása is, akik antithyreoidealis hatást tulajdonítanak neki és azt találták, hogy patkányokon 10 7 Bi-vitamin 50 7 thyroxynt tud méregteleníteni. Itt kapcsolódunk bele Gremels kísérleteibe, hogy t. i. a digitalis a sejtek permeabilitását fokozza, ezáltal az acetylcholin behatolását elősegíti és így a vegetatív idegrendszer megbillent egyensúlyát helyreállítja. A mi elgondolásunk szerint a Bi-vitamin ugyancsak ezáltal hat, hogy a már előbb említett szénhydrát és vízforgalombeli zavarok kiküszöbölésén kívül, a sejtek permeabilitását fokozza és az acetylcholin bejutását elősegíti. Más szóval a Bi-vitamin a vagus hatásának közvetett úton való fokozása révén fejti ki a szívre kedvező hatását. Sokkal egyszerűbb lenne természetesen az a magyarázat, hogy a Bi-vitamin a vagus tónusát közvetlenül fokozza. Erre vonatkozólag azonban bizonyíték nincsen.