Orvosi Hetilap, 1942. szeptember (86. évfolyam, 36-39. szám)

1942-09-05 / 36. szám

86. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1042. szeptember 5. ORVOSI HETILAP Alapította­ MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták­ ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság­­ HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 1291. SZERK.: FRITZ ERNŐ. VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN Magyarország Kormányzóhelyettese emlékének áldoz gyászba borult lélekkel a Magyar Orvosi Rend és az Orvosi Hetilap —­ »Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé« — suhant át az ihletés alig fél esztendeje a magyar országnagyok és törvényhozók lelki­ismeretén, s íme ott állt az ifjú sas apja mel­lett. Ki felejti el azt a jelenetet, mikor a fiatal kormányzóhelyettes Magyarország Kormányzójának hűséget esküdött? — Milyen nyugodtan nézett az apa a fiára: biztos remény és győzelemtudat fény­lett a nézésében, milyen megértéssel, fiúi hódolattal nézett a fiú apjára: nézése csupa fogadalom és hűség, hogy röpködött a két sas körül egy galamblélek, remegő imádsá­gaival a hitves és édesanya lelke. Kisütött a fellegek közül a nap, mintha a magyar nép jótetszése mosolygott volna fel: öreg Gaz­dánk, megújul a te ifjúságod, mint a sasé. — Isten azt mondta: a Ti gondolataitok nem az én gondolataim. S az ifjú sas tört szárnyaival: egy marék por és hamu. — Újra felharsan: »megújul a te ifjú­ságod, mint a sasé« — még titokzatosabban még dicsőségesebben, még dacosabban. Most magának az ifju­ hősnek szól. Saslélek volt. Bátor, komoly, egy kissé magános. Szerette a magasságokat és a nagy távlatokat. A kötelességteljesítés mintaképe volt már gyermekkorában. Tisztelettudó, szerény, de önálló és felelősséget vállaló szellem. Lát­tam egyszer egy óriási gyárban kétszáz fia­tal mérnökkel egy üvegteremben a rajz­tábla fölé hajolni, ő illett leginkább bele e roppant műhelybe. Láttam bajnoki játékon, nem volt szebb dalia nála Hunyadi László óta. Beszélgettem vele ország dolgában: határozott, jóakaraté, fegyelmezett és bölcs volt minden ítélete. — Lángoló­ gépmadár zuhan a Don meze­jére. Tüzéből felröppen egy gyémánttollú sas, az örök magyar phönix, István vitéz s élére áll egy csodálatos seregnek, a hősi halált halt magyar fiúk seregének. Szüles­setek dalok pacsirtái megénekelni dicsősé­güket, eredjetek meg mesék patakjai elmon­dani tetteiket, égő gépmadár ott a Don mezején, te évszázadokon át lobogó pásztor­tűz, hirdessétek a magyar sors titkát és a magyar élet törvényét: azért lehet még ma­gyarnak lenni, azért érdemes még magyar­nak lenni, mert ilyen sereg húz át a borús, villámos magyar ég alatt. — A lélek fáradt sasmadár s meg kell újulnia. Megújító vigasztalás után kiáltunk. Fiatal hős, Krisztusban bűnbocsánat és örök élet vár; vérző szívű család, síró Magyar­­ország: Krisztus sebeiből özönlik a vigasz­talás és gyógyulás patakja; halál árnyéká­ban járó nemzet: Krisztusban megújul a te ifjúságod, mint a sasé. — Isten oltalmazza meg országunk kor­mányzóját, kiért hőbben nem imádkozott még imádkozó népe. Vezesse ki az ő népét ebből az omlott állapotból. Őrizzen meg minden magyar honvédet, gyógyítsa meg sebesültjeinket, királyi színe boldog látá­sára vigye át halott hőseinket s szárnyai­val takargassa be özvegyeiket és árváikat. (Ravasz László búcsúztatójából.)

Next