Orvosi Hetilap, 1942. szeptember (86. évfolyam, 36-39. szám)
1942-09-05 / 36. szám
86. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1042. szeptember 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 1291. SZERK.: FRITZ ERNŐ. VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN Magyarország Kormányzóhelyettese emlékének áldoz gyászba borult lélekkel a Magyar Orvosi Rend és az Orvosi Hetilap — »Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé« — suhant át az ihletés alig fél esztendeje a magyar országnagyok és törvényhozók lelkiismeretén, s íme ott állt az ifjú sas apja mellett. Ki felejti el azt a jelenetet, mikor a fiatal kormányzóhelyettes Magyarország Kormányzójának hűséget esküdött? — Milyen nyugodtan nézett az apa a fiára: biztos remény és győzelemtudat fénylett a nézésében, milyen megértéssel, fiúi hódolattal nézett a fiú apjára: nézése csupa fogadalom és hűség, hogy röpködött a két sas körül egy galamblélek, remegő imádságaival a hitves és édesanya lelke. Kisütött a fellegek közül a nap, mintha a magyar nép jótetszése mosolygott volna fel: öreg Gazdánk, megújul a te ifjúságod, mint a sasé. — Isten azt mondta: a Ti gondolataitok nem az én gondolataim. S az ifjú sas tört szárnyaival: egy marék por és hamu. — Újra felharsan: »megújul a te ifjúságod, mint a sasé« — még titokzatosabban még dicsőségesebben, még dacosabban. Most magának az ifju hősnek szól. Saslélek volt. Bátor, komoly, egy kissé magános. Szerette a magasságokat és a nagy távlatokat. A kötelességteljesítés mintaképe volt már gyermekkorában. Tisztelettudó, szerény, de önálló és felelősséget vállaló szellem. Láttam egyszer egy óriási gyárban kétszáz fiatal mérnökkel egy üvegteremben a rajztábla fölé hajolni, ő illett leginkább bele e roppant műhelybe. Láttam bajnoki játékon, nem volt szebb dalia nála Hunyadi László óta. Beszélgettem vele ország dolgában: határozott, jóakaraté, fegyelmezett és bölcs volt minden ítélete. — Lángoló gépmadár zuhan a Don mezejére. Tüzéből felröppen egy gyémánttollú sas, az örök magyar phönix, István vitéz s élére áll egy csodálatos seregnek, a hősi halált halt magyar fiúk seregének. Szülessetek dalok pacsirtái megénekelni dicsőségüket, eredjetek meg mesék patakjai elmondani tetteiket, égő gépmadár ott a Don mezején, te évszázadokon át lobogó pásztortűz, hirdessétek a magyar sors titkát és a magyar élet törvényét: azért lehet még magyarnak lenni, azért érdemes még magyarnak lenni, mert ilyen sereg húz át a borús, villámos magyar ég alatt. — A lélek fáradt sasmadár s meg kell újulnia. Megújító vigasztalás után kiáltunk. Fiatal hős, Krisztusban bűnbocsánat és örök élet vár; vérző szívű család, síró Magyarország: Krisztus sebeiből özönlik a vigasztalás és gyógyulás patakja; halál árnyékában járó nemzet: Krisztusban megújul a te ifjúságod, mint a sasé. — Isten oltalmazza meg országunk kormányzóját, kiért hőbben nem imádkozott még imádkozó népe. Vezesse ki az ő népét ebből az omlott állapotból. Őrizzen meg minden magyar honvédet, gyógyítsa meg sebesültjeinket, királyi színe boldog látására vigye át halott hőseinket s szárnyaival takargassa be özvegyeiket és árváikat. (Ravasz László búcsúztatójából.)