Orvosi Hetilap, 1942. október (86. évfolyam, 40-44. szám)
1942-10-03 / 40. szám - Cserey-Pechány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához
476 s ezért alkalmasabb a megbetegedésre. Orsós szerint — aki az osteomyelitis létrejöttében a localis traumának nagy szerepet tulajdonít, — »a rohamos fejlődés stádiumában levő csontokban a gyors csontfelszívódással járó finom structurális laesiók hajlamosítanak az infectióra«. Lexer és Rode állatkísérletekkel igazolták, hogy fiatal állatoknál külső sérülés nélkül, pusztán intravénás staphylococcus infectiókkal sikerült osteomyelitist okozni, és pedig az emberhez hasonló localisatiókban, míg idősebb állatoknál ugyanezen eljárás sepsist okoztat csontfolyamatok nélkül. Lexer, Jordan, K. Müller és mások állatkísérleteinél a csontgócok azon porcasadékok közelében voltak, ahol erősebb a növekedési folyamat, tehát az epiphysis és diaphysis határán, az intermediaer zónában. Mindezek a megállapítások arra látszanak mutatni, hogy a gyermekkor dispositiója az osteomyelitisre nemcsak a fiatalkori csontvelői bővebb vérellátásával függ össze, de egyenesen a növekedési procesussal, mert hiszen ez főként az intermediaer zónában zajlik le. Ezt megerősíti az az észlelés is, hogy az osteomyelitist éppen a legfejlettebb, legerőteljesebben növő gyermekek kapják meg. Ugyancsak a növekedési folyamattal függhet össze feltételezésem szerint az is, hogy a heveny csontvelőgyulladás-eseteket nem folyamatosan, egész évben látjuk, hanem azok időnként, szinte sorozatosan jelentkeznek, éspedig egyes szerzők szerint a tavaszi és őszi hónapokban, saját statisztikám szerint főleg a nyári és őszi időkben, de mindenesetre legritkábban télen. Ezeket a kérdéseket tettem vizsgálat tárgyává s ennek eredményéről a következőkben referálok. 1931-ig visszamenőleg összeállítottam az osztályomra felvett heveny csontvelőigyulladásos betegek statisztikáját. E 11 év alatt összesen 163 beteget vettünk fel, amely számban a sérüléses osteomyelitisek, periostitisek nem szerepelnek, csupán az akut haematogén eredetű osteomyelitisek. A betegek közül 111 férfi és 52 nő volt, tehát több, mint kétszer annyi volt a férfi, mint a nő. Egy éven aluli volt 5, 1—4 évig 18, 5—9 évig 45, 10—19 évig 77, tehát a betegek zöme és 20 éven felüli 18. A megbetegedések időpontjai a következőképpen oszlottak meg: a 163 megbetegedés közül január hónapra esett a 11 év alatt 3, februárra 6, márciusra 10, áprilisra 12, májusra 10, júniusra 21, júliusra 24, augusztusra 18, szeptemberre 19, októberre 23, novemberre 14 és decemberre 3. A legtöbb eset tehát a kora nyári és koraőszi hónapokban került osztályomra, míg decemberben és januárban csak 3—4 évenként fordult elő egy-egy megbetegedés és februárban is csak kétévenként egy. A megbetegegedéseknek az év folyamán való megoszlását jól érzékelteti az 1. ábra. Ha tehát, mint feltételeztük, a csontok növekedésében adott az az időleges dispositio, amely a gyermekeknél osteomyelitisre fennáll, akkor a csontok növekedése sem lehet állandó folyamat, hanem hasonló törvényszerűséggel nyáron intensívebb kell, hogy legyen, télen pedig stagnálnia kellene. Erre nézve az irodalomban — nagyobb gyűjteményes mukákat néztem át — nagyon kevés adatot találtam, ami van, az is igen régi. Mailing—Hausen 1884- ben a kopenhágai gyermekgyógyász-kongresszuson tartott előadásában azt állította, hogy a gyermekek növekedését az évszakok befolyásolják. Egy évet három harmadra osztva, az első harmadban — decembertől március végéig — gyengébb hossz- és súlynövekedést mutatnak a gyermekek. A második harmadban — áprilistól augusztusig — a hossznövekedés különösen nagy, csökkenő súlynövekedés mellett. A harmadik harmadban, augusztustól novemberig, a leggyengébb a hossz-, a legnagyobb a súlynövekedés. Eckert ezen adatokat kommentálva úgy véli, hogy ezek a jelenségek a klimatikus tényezőkkel magyarázhatók. A tél rövid napjai, csekély napsugárzással, gátlólag, a napsugarasabb hónapok s a több lehetőség a mozgásra serkentőleg hatnak a hossznövekedésre. Czemy azt állítja, hogy a gyermek egészévi növekedése, sokszor néhány hétre szorítkozik, a többi időben csend van. (Herrscht Ruhe). Heubner szerint a növekedésben bizonyos periodicitás áll fenn, Axel Rey szerint a növekedést súlygyarapodás előzi meg, míg a növekedés kísérő jelensége a soványság. Ezeknek a részben igen régi, részben csak általánosságban mozgó megállapításoknak felülvizsgálata és kiegészítése céljából két év óta, azaz 1940 január óta vizsgálatokat végeztünk a kecskeméti Faragó Béla tanítói árvaház leánynövendékein, számszerint 80-an. A gyermekek 10—20 éves korukig nevelődnek az árvaházban kiváló és teljesen azonos hygienikus viszonyok között, tápdús élelmezés mellett és így a vizsgálatokra igen alkalmasak. A hosszú csöves csontok növekedését az egyszerűség kedvéért a gyermekek magasságának pontos mérésével ellenőriztük, ami aránylagosan megközelíti az alsó vég- 1. ábra. ORVOSI HETILAP 1942. 40. szám 1. ábra. B. X. 11 éves.