Orvosi Hetilap, 1942. október (86. évfolyam, 40-44. szám)

1942-10-03 / 40. szám - Cserey-Pechány Albin: Adatok a heveny csontvelőgyulladás kóroktanához

476 s ezért alkalmasabb a megbetegedésre. Orsós sze­rint — aki az osteomyelitis létrejöttében a localis traumának nagy szerepet tulajdonít, — »a rohamos fejlődés stádiumában levő csontokban a­ gyors csont­­f­elszívód­ással járó finom structurális laesiók haj­lamosítanak az infectióra«. Lexer és Rode állat­­kísérletekkel igazolták, hogy fiatal állatoknál külső sérülés nélkül, pusztán intravénás staphylococcus infectiókkal sikerült osteomyelitist okozni, és pedig az emberhez hasonló localisatiókban, míg idősebb állatoknál ugyanezen eljárás sepsist okoztat csont­folyamatok nélkül. Lexer, Jordan, K. Müller és mások állatkísérleteinél a csontgócok azon porc­­­asadékok közelében voltak, ahol erősebb a növe­kedési folyamat, tehát az epiphysis és diaphysis határán, az intermediaer zónában. Mindezek a megállapítások arra látszanak mu­tatni, hogy a gyermekkor dispositiója az osteomye­­litisre nemcsak a fiatalkori csontvelői bővebb vérel­látásával függ össze, de egyenesen a növekedési procesussal, mert hiszen ez főként az intermediaer zónában zajlik le. Ezt megerősíti az az észlelés is, hogy az osteomyelitist éppen a legfejlettebb, leg­erőteljesebben növő gyermekek kapják meg. Ugyan­csak a növekedési folyamattal függhet össze feltéte­lezésem szerint az is, hogy a heveny csontvelőgyul­ladás-eseteket nem folyamatosan, egész évben lát­juk, hanem azok időnként, szinte sorozatosan je­lentkeznek, éspedig egyes szerzők szerint a tavaszi és őszi hónapokban, saját statisztikám szerint főleg a nyári és őszi időkben, de mindenesetre legritkáb­ban télen. Ezeket a kérdéseket tettem vizsgálat tárgyává s ennek eredményéről a következőkben referálok. 1931-ig visszamenőleg összeállítottam az osztá­lyomra felvett heveny csontvelőigyulladásos bete­gek statisztikáját. E 11 év alatt összesen 163 beteget vettünk fel, amely számban a sér­üléses­ osteomyeli­­tisek, periostitisek nem szerepelnek, csupán az akut haematogén eredetű osteomyelitisek. A betegek kö­zül 111 férfi és 52 nő volt, tehát több, mint kétszer annyi volt a férfi, mint a nő. Egy éven aluli volt 5, 1—4 évig 18, 5—9 évig 45, 10—19 évig 77, tehát a betegek zöme és 20 éven felüli 18. A megbetegedések időpontjai a következőképpen oszlottak meg: a 163 megbetegedés közül január hó­napra esett a 11 év alatt 3, februárra 6, márciusra 10, áprilisra 12, májusra 10, júniusra 21, júliusra 24, augusztusra 18, szeptemberre 19, októberre 23, no­vemberre 14 és decemberre 3. A legtöbb eset tehát a kora nyári és koraőszi hónapokban került osztá­lyomra, míg decemberben és januárban csak 3—4 évenként fordult elő egy-egy megbetegedés és feb­ruárban is csak­ kétévenként egy. A megbetegegedé­­seknek az év folyamán való megoszlását jól érzékel­teti az 1. ábra. Ha tehát, mint feltételeztük, a csontok növeke­désében adott az az időleges dispositio, amely a gyermekeknél osteomyelitisre fennáll, akkor a cson­tok növekedése sem lehet állandó folyamat, hanem hasonló törvényszerűséggel nyáron intensívebb kell, hogy legyen, télen pedig stagnálnia kellene. Erre nézve az irodalomban — nagyobb gyűjteményes mukákat néztem át — nagyon kevés adatot talál­tam, ami van, az is igen régi. Mailing—Hausen 1884- ben a kopenhágai gyermekgyógyász-kongresszuson tartott előadásában azt állította, hogy a gyermekek növekedését az évszakok befolyásolják. Egy évet három harmadra osztva, az első harmadban — decembertől március végéig — gyengébb hossz- és súlynövekedést mutatnak a gyermekek. A második harmadban — áprilistól augusztusig — a hossznöve­kedés különösen nagy, csökkenő súlynövekedés mel­lett. A harmadik harmadban, augusztustól novem­berig, a leggyengébb a hossz-, a legnagyobb a súly­­növekedés. Eckert ezen adatokat kommentálva úgy véli, hogy ezek a jelenségek a klimatikus tényezők­kel magyarázhatók. A tél rövid napjai, csekély nap­sugárzással, gátlólag, a napsugarasabb hónapok s a több lehetőség a mozgásra serkentőleg hatnak a hossznövekedésre. Czemy azt állítja, hogy a gyer­mek egészévi növekedése, sokszor néhány hétre szorítkozik, a többi időben csend van. (Herrscht Ruhe). Heubner szerint a növekedésben bizonyos periodicitás áll fenn, Axel Rey szerint a növekedést súlygyarapodás előzi meg, míg a növekedés kísérő jelensége a soványság. Ezeknek a részben igen régi, részben csak álta­lánosságban mozgó megállapításoknak felülvizsgá­lata és kiegészítése céljából két év óta, azaz 1940 január óta vizsgálatokat végeztünk a kecskeméti Faragó Béla tanítói árvaház leánynövendékein, számszerint 80-an. A gyermekek 10—20 éves korukig nevelődnek az árvaházban kiváló és teljesen azonos hygienikus viszonyok között, tápdús élelmezés mel­lett és így a vizsgálatokra igen alkalmasak. A hosszú csöves csontok növekedését az egyszerűség kedvéért a gyermekek magasságának pontos mérésével ellen­őriztük, ami aránylagosan megközelíti az alsó vég- 1. ábra. ORVOSI HETILAP 1942. 40. szám 1. ábra. B. X. 11 éves.

Next