Orvosi Hetilap, 1942. december (86. évfolyam, 49-52. szám)
1942-12-05 / 49. szám - Kopasz Ernő: A sternalis csontvelő 13 évvel a splenectomia után
582 szövet, illetve sarjszövet képezi, részben egy hüvelykujj számára átjárható nyíláson közlekedik a kötőszövetesen odanőtt vastagbél léghajlatával. A fekély szélei mind a gyomorban, mind a vastagbélben kissé kiemelkednek, de puhák, a környező nyálkahártyához hasonló szövetből állanak. Daganatra gyanús területek szabad szemmel nem láthatók. (Dr. Cseh kórboncnok főorvos.)« A kórelőzményben semmi olyan adat nem volt, amelyből akár csak gyanút is meríthettünk volna arra, hogy a betegnek gyomorfekélye van. Gyomorpanaszokról nem tett említést s ezek miatt soha orvosi kezelés alatt nem állott. A panaszok, amelyek miatt kórházba küldték, sem utaltak a gyomor megbetegedésére. Kezelőorvosát is bélelzáródásos panaszai miatt hivatta magához, aki ilyen kórismével is küldte be a beteget a kórházba. A vizsgálatnál a puffadt, fájdalmas hason, megkisebbedett májtompulaton, üres végbélen s a beteg elmondása szerint a 9 napos szék- és szélrekedésen kívül, legfeljebb csak a bűzös hányadék lehetett volna az egyetlen tünet, amely gyomor- és vastagbél közötti sipolyra utalt, azonban bélelzáródáskor is lehet a hányadék bűzös. A beteg állapota olyan volt, hogy az erősen előtérben álló bélelzáródás tünetek nem engedtek időt a röntgenvizsgálat elvégzésére s a műtét halogatására. A műtéti lelet alapján a tapintható daganatot a vastagbéllel hatalmas tömeggé összekapaszkodott, nem operálható gyomorráknak véltük s ezért a lehető legegyszerűbb tehermentesítő beavatkozást, vakbélszájadékot készítettünk. . A műtét utáni napokban feltűnő volt, hogy a puffadás nem fokozódott, a beteg aránylag jól érezte magát, hányása megszűnt s gyomor-vastagbél sipolyának semmiféle tünete nem jelentkezett. A boncolásból kétségtelenül beigazolódott, hogy a gyomor és vastagbél között összeköttetés állott fenn, ez pedig másként nem magyarázható, mint hogy a betegnek kérges gyomorfekélye volt, amely összetapasztva a gyomrot és vastagbelet, a fekély további mélybeterjedése kapcsán összeköttetést létesített a két szerv között. A különböző összeállításokból tudjuk, hogy ilyen nagy kiterjedésű áthatoló fekélyek leggyakrabban a hátsó falon ülnek, vonatkozásban a hasnyálmirigygyel. Ily nagy kiterjedésű áthatolás azonban, mint esetünknél is, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Brinton összeállítása szerint (boncolás) a nagygörbületen átlagban csak 2,29°/o-ban van fekély, még ritkább a fekély megjelenése azonban a pylorustól távol, a funduson. Más vizsgálók adatai szerint is az ilyen fekélyek előfordulási aránya 2—4°/o között mozog. Smidt írja a »Die Chirugie«-ban: »Fekélyek a gyomortest elülső falán, vagy a nagy görbületen a ritkaságok közé tartoznak«; műtéti anyagában ilyent mindössze 2,4°/o-ban talált. Még nagyobb ritkaság ilyen fekélynek a szabad hasüregbe (Liposs) vagy szomszédos üreges szervbe való átfúródása. A gyomorfekély leggyakoribb a pyloruson, a kisgörbületen s a gyomor hátsó falán és így érthető, hogy átfúródása leginkább a bonctanilag közelfekvő májba és hasnyálmirigybe történik, sokkal ritkább valamilyen más szervbe, így a vastagbélbe való áttörés. L... Az idült áthatoló fekélyek olykor igen nagyra megnőhetnek, mint például Cruveilhier esetében, amikor a fekély átmérője 14.3X7.2 cm volt. Brinkmann leírt olyan fekélyt, amely a cardiától a pylorusig terjedt. Esetünkben a fekély kiterjedése 7X7 cm volt, tehát nem annyira sipolyt, mint inkább már tág összeköttetést képezett. Általában a fekélyek milyenségéből nagyon nehéz arra következtetni, hogy mióta állhatnak fenn, mert a beteg panaszai erre nem mérvadók, maga a kérges burjánzás erőssége sem tud erre támpontot nyújtani, mert igen könnyen lehetséges, hogy akár 10 éve fennálló áthatoló fekélynél a kérges széli rész igen gyenge lehet. Betegünknél az összeköttetés széli részénél már alig lehetett valami kérgesedést tapintani, oly sima volt, mintha tág gyomor-vastagbélösszeköttetést készített volna valaki. A gyomorfekély s így a mélybe terjedő fekély is nem mindig okoz súlyos panaszokat. Hiszen minden sebész operált már olyan gyomorátfúródásos beteget, akinek sohasem voltak különösebb gyomorpanaszai. Sokszor csak hosszú idő múlva derül ki ez s az, hogy a gyomor és vastagbél között összeköttetés áll fenn. Ha a betegnek már régebben volt fekélyes panasza s a vizsgálat ki is mutatta a fekélyt és azután a beteg egyszerre arról kezd panaszkodni, hogy székletében hirtelen nagytömegű genny jelent meg, úgy gondolhatunk fent említett szövődményre; a mélybe terjedő fekély átlyukadásakor ugyanis májalatti tályog is keletkezhetik, amely azután később áttörhetik a vastagbélbe. Hirtelen fellépő bélsárhányás bélelzáródásos tünetek nélkül szintén gyomor-vastagbélsipoly gyanúját kelti. Gyakran bélelzáródásos panaszokat is okozhat s ilyen esetben a szék megindítása céljából adott beöntést, vagy olajos csőrét fogja a beteg kihányni. Kórisménket a röntgenvizsgálat fogja azután biztosan megerősíteni. Esetünk a ritkán előforduló fundus fekély s még ritkább átfúródásán kívül azért is érdekes, mert a betegnek fekélyes panaszai nem voltak, úgyszintén nem volt biztos tünete a vastagbélsipolynak sem. Előtérben állottak a bélelzáródásos tünetek, amelyeknek oka a fekély, illetve az átfúródás okozta lobosodásban keresendő. A szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Diagnostikai Klinikájának közleménye. (Igazgató: Purjesz Béla ny. r. tanár ) A sternalis csontvelő 13 évvel a splenectomia után. Irta: Kopasz Ernő dr. Káreset: M. T. 45 év nő kereste fel klinikánkat. Két éves étkezéstől függetlenül hasában köldöke két oldaláji erős fájdalmai vannak. Gyakran hányinger kínozza. Erős fájdalmat érez mellében és karjában is. Az utolsó négy hónapban állapota különösem romlott, ezen idő alatt 8 kg-t fogyott. Rosszul alszik, szédül, feje fiad. Előző betegségek felőli érdeklődésünkre elmondotta, hogy lépét 13 évvel ezelőtt Banti-kór miatt eltávolították, ezt műtőorvosa is megerősítette. Physicans vizsgálattal a VIII. házi csigolyának megfelelően 10 ami, hosszú herpes zester. A tüdőn semmi kóros. A szívtompulati balra egy kevéssel nagyobb. A szívcsúcsom és az aorta felett halk systoles zörej, az aorta II. ékelt. Vérnyomása 195/115. Hgmm. A hasfalon a proc. xyphoid. és köldök között per primum gyógyult műtéti heg. A májtomp. felfelé 1 bordával nagyobb. A léptompulat nem kopogtatható ki. A hasban nyomásérzékenység az epigastriumban és a colonnak megfelelően. ORVOSI HETILAP 1942. 49. szám.