Orvosi Hetilap, 1942. december (86. évfolyam, 49-52. szám)

1942-12-05 / 49. szám - Kopasz Ernő: A sternalis csontvelő 13 évvel a splenectomia után

582 szövet, illetve sarjszövet képezi, részben egy hüvelyk­ujj számára átjárható nyíláson közlekedik a kötő­­szövetesen odanőtt vastagbél léghajlatával. A fekély szélei mind a gyomorban, mind a vastagbélben kissé kiemelkednek, de puhák, a környező nyálkahártyá­hoz hasonló szövetből állanak. Daganatra gyanús területek szabad szemmel nem láthatók. (Dr. Cseh kórboncnok főorvos.)« A kórelőzményben semmi olyan adat nem volt, amelyből akár csak gyanút is meríthettünk volna arra, hogy a betegnek gyomorfekélye van. Gyomor­­panaszokról nem tett említést s ezek miatt soha or­vosi kezelés alatt nem állott. A panaszok, amelyek miatt kórházba küldték, sem utaltak a gyomor­ meg­betegedésére. Kezelőorvosát is bélelzáródásos panaszai miatt hivatta magához, aki ilyen kórismével is küldte be a beteget a kórházba. A vizsgálatnál a puffadt, fájdalmas hason, megkisebbedett májtom­­pulaton, üres végbélen s a beteg elmondása szerint a 9 napos szék- és szélrekedésen kívül, legfeljebb csak a bűzös hányadék lehetett volna az egyetlen tünet, amely gyomor- és vastagbél közötti sipolyra utalt, azonban bélelzáródáskor is lehet a hányadék bűzös. A beteg állapota olyan volt, hogy az erősen előtérben álló bélelzáródás tünetek nem engedtek időt a röntgenvizsgálat elvégzésére s a műtét halo­gatására. A műtéti lelet alapján a tapintható daga­natot a vastagbéllel hatalmas tömeggé összekapasz­kodott, nem operálható gyomorráknak véltük s ezért a lehető legegyszerűbb tehermentesítő beavatkozást, vakbélszájadékot készítettünk. . A műtét utáni napokban feltűnő volt, hogy a puffadás nem fokozódott, a beteg aránylag jól érezte magát, hányása megszűnt s gyomor-vastagbél sipo­lyának semmiféle tünete nem jelentkezett. A boncolásból kétségtelenül beigazolódott, hogy a gyomor és vastagbél között összeköttetés állott fenn, ez pedig másként nem magyarázható, mint hogy a betegnek kérges gyomorfekélye volt, amely össze­tapasztva a gyomrot és vastagbelet, a fekély további mélybeterjedése kapcsán összeköttetést létesített a két szerv között. A különböző összeállításokból tudjuk, hogy ilyen nagy kiterjedésű áthatoló fekélyek leggyakrabban a hátsó falon ülnek, vonatkozásban a hasnyálmirigy­­gyel. Ily nagy ki­terjedésű áthatolás azonban, mint esetünknél is, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Brinton összeállítása szerint (boncolás) a nagy­­görbületen átlagban csak 2,29°/o-ban van fekély, még ritkább a fekély megjelenése azonban a pylorustól távol, a funduson. Más vizsgálók adatai szerint is az ilyen fekélyek előfordulási aránya 2—4°/o között mozog. Smidt írja a »Die Chirugie«-ban: »Fekélyek a gyomortest elülső falán, vagy a nagy görbületen a rit­kaságok közé tartoznak«; műtéti anyagában ilyent mindössze 2,4°/o-ban talált. Még nagyobb ritkaság ilyen fekélynek a szabad hasüregbe (Liposs) vagy szomszédos üreges szervbe való átfúródása. A gyomorfekély leggyakoribb­ a pyloruson, a kis­­görbületen s a gyomor hátsó falán és így érthető, hogy átfúródása leginkább a bonctanilag közelfekvő májba és hasnyálmirigybe történik, sokkal ritkább valamilyen más szervbe, így a vastagbélbe való áttörés. L... Az idült áthatoló fekélyek olykor igen nagyra megnőhetnek, mint például Cruveilhier esetében, amikor a fekély átmérője 14.3X7.2 cm volt. Brink­mann leírt olyan fekélyt, amely a cardiától a pylo­­rusig terjedt. Esetünkben a fekély kiterjedése 7X7 cm volt, tehát nem annyira sipolyt, mint inkább már tág összeköttetést képezett. Általában a fekélyek milyenségéből nagyon nehéz arra következtetni, hogy mióta állhatnak fenn, mert a beteg panaszai erre nem mérvadók, maga a kérges burjánzás erőssége sem tud erre támpontot nyújtani, mert igen könnyen lehetséges, hogy akár 10 éve fenn­álló áthatoló fekélynél a kérges széli rész igen gyenge lehet. Betegünknél az összeköttetés széli részénél már alig lehetett valami kérgesedést tapintani, oly sima volt, mintha tág gyomor-vastagbélösszeköttetést ké­szített volna valaki. A gyomorfekély s így a mélybe terjedő fekély is nem mindig okoz súlyos panaszokat. Hiszen min­den sebész operált már olyan gyomorátfúródásos beteget, akinek sohasem voltak különösebb gyomor­­panaszai. Sokszor csak hosszú idő múlva derül ki ez s az, hogy a gyomor és vastagbél között összeköttetés áll fenn. Ha a betegnek már régebben volt fekélyes pana­sza s a vizsgálat ki is mutatta a fekélyt és azután a beteg egyszerre arról kezd panaszkodni, hogy szék­letében hirtelen nagytömegű genny jelent meg, úgy gondolhatunk fent említett szövődményre; a mélybe terjedő fekély átlyukadásakor ugyanis májalatti tályog is keletkezhetik, amely azután később áttör­hetik a vastagbélbe. Hirtelen fellépő bélsárhányás bélelzáródásos tünetek nélkül szintén gyomor-vastag­­bélsipoly gyanúját kelti. Gyakran bélelzáródásos panaszokat is okozhat s ilyen esetben a szék megin­dítása céljából adott beöntést, vagy olajos csőrét fogja a beteg kihányni. Kórisménket a röntgenvizsgálat fogja azután biztosan megerősíteni. Esetünk a ritkán előforduló fundus fekély s még ritkább átfúródásán kívül azért is érdekes, mert a betegnek fekélyes panaszai nem voltak, úgyszintén nem volt biztos tünete a vastagbélsipolynak sem. Előtérben állottak a bélelzáródásos tünetek, amelyek­nek oka a fekély, illetve az átfúródás okozta loboso­­dásban keresendő. A szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Diagnos­tik­a­i Klinikájának közleménye. (Igazgató: Purjesz Béla ny. r. tanár ) A sternalis csontvelő 13 évvel a splenectomia után. Irta: Kopasz Ernő dr. Káreset: M. T. 45 év nő kereste fel klinikánkat. Két éves étkezéstől függetlenül hasában köldöke két oldaláji erős fáj­d­almai vannak. Gyakran hányinger kínozza. Erős fájdalmat érez mellében és karjában is. Az utolsó négy hónapban állapota különösem romlott, ezen idő alatt 8 kg-t fogyott. Rosszul alszik, szédül, feje fiad. Előző betegségek felőli érdeklődésünkre el­mondotta, hogy lépét 13 évvel ezelőtt Banti-kór miatt eltávolították, ezt műtőorvosa is megerősítette. Physicans vizsgálattal a VIII. házi csigolyának megfelelően 10 ami, hosszú herpes zester. A tüdőn semmi kóros. A szívtompulati balra egy kevéssel na­gyobb. A szívcsúcsom és az aorta felett halk systoles zörej, az aorta II. ékelt. Vérnyomása 195/115. Hgmm. A hasfalon a proc. xyphoid. és köldök között per primum gyógyult műtéti heg. A májtomp. felfelé 1 bordával nagyobb. A lép­tompulat nem kopogtatható ki. A has­ban nyomásérzékenység az epigastriumban és a colonnak megfelelően. ORVOSI HETILAP 1942. 49. szám.

Next