Orvosi Hetilap, 1943. február (87. évfolyam, 6-9. szám)

1943-02-06 / 6. szám - Ambrus Lajos: Meningitis serosa-járvány Zalaegerszeg környékén

87. évfolyam. 6. szám. Budapest, 1943. február 7. ORVOSI HETILAP Alapította­ MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták­ ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Ambrus Lajos: Meningitis serosia-járvány Zalaegerszeg környékén. (63—65. oldal.) Kriesch Lajos: Lenőtt elülfekvő lepény kiterjedt elhalással. (65—67. oldal) Heger Flóris: A Typhus abdominalis chemotherápiá­­jához. (67. oldal.) A zalaegerszegi városi közkórház belgyógyászati osztá­lyának közleménye. (Főorvos: Schlemmer József.) Meningitis serosa-járvány Zalaegerszeg környékén. Irta: Ambrus Lajos dr. A meningitis serosa epidemicát 1925-ben írta le Walgren, mint önálló betegséget. Már előtte is írtak le hasonló járványokat. Helyi epidémiákról számol­tak be Magyarországon, régebben Berkessy Szegeden, Paul, Doleschall és Kulin Debrecenben. Nemrégen Engel ismertetett (K. K. 1941) több mint száz esetet s arra a megállapításra jutott, hogy a meningitis serosa önálló betegség. Az előző időkben leírt járvá­nyok kapcsán a szerzők különböző megállapításokat tettek. Doleschall szervi dispositóra gondolt; Kulin, aki főleg gyermekek között észlelte ezt a betegséget, tagadta annak egységes kóroktanát, s poliomyelitises, encephalitises és influenzaszerű alakokról beszél. Amint látjuk, egyesek a betegség önálló, járvá­nyos jellege mellett törtek lándzsát, mások pedig ezt tagadva, concomittáló betegségnek tartják vagy pe­dig úgy vélik, hogy különböző betegségek azonos klinikai tüneteket mutató alakjairól­ van szó. Eddig Zalaegerszeg környékén hasonló járványo­kat nem írtak le s azt hiszem neon lesz érdektelen, ha az 1940-ben és 1941-ben előfordult 20 esetünket nézzük, hogy abból milyen klinikai és járvány­tani bizonyíté­kokat meríthetünk a betegség önálló járványos volta mellett vagy ellene, tekintve, hogy a szerzők ebből a szempontból 2 táborra oszthatók. Az általunk észlelt megbetegedések klinikai tü­netei elég változatosak voltak, a forma súlyossága szerint. Legállandóbbnak találtuk a fejfájást, amely olyan erős, hogy a beteget előbb-utóbb orvoshoz kényszeríti. A láz magassága különböző volt, néha könnyű és csekély általános tüneteket mutató ese­tekben is magasnak találtuk, máskor súlyos senso­rium zavarok esetében is hiányzott. Elég gyakoriak a gastro-intestinális zavarok, úgymint hányás, gyo­morfájás, hasmenés. A tarkómerevség legtöbbször meg­volt, bár egészen könnyű esetekben néha hiány­­imH nnMiari mnmiva nlvn.n CSfikéllv foklí. hoffv könv­melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (9—12. oldal.) Irodalmi szemle­ (67—68. oldal.) Könyvismertetés. (68. oldal) Lapszemle. (71. oldal.) Vegyes hírek. (71—72. oldal.) Hetirend. (72. oldal.) Igen elvéthető. A Kernig-, Brudzsinszki-, Hainiss­­már gyakrabban hiányozhatnak és ilyenkor mégis a tarkómerevség az, amely gyanúnkat e betegség felé irányítja. A liquor-tünetek már kevesebb változatos­ságot mutattak. A globulinok megszaporodása álta­lában kimutatható s ha ez a szokásos qual­ititiv mód­szerekkel nem mindig sikerül, quantitatív methodu­­sokkal állandóan észlelhető (Bergner f. diaphnomet­­riás eljárás). A sterilen vett liquorból sem a kóroko­zót, sem más baktériumot kitenyészteni nem lehetett. A globulin megszaporodásának mértéke különböző, általában a betegség súlyosságával függ össze. A többektől észlelt positív Wassermann-reactiónak is ez lehet az oka. A sejtszám legtöbbször mérsékelten nagyobb. Engel általában nagyobb értékeket talált, de a mi eseteinkben a liquor fehérvérsejtszáma rit­kán érte el a meningitis basillarisbel­i nagy számot. A liquorcukor és konyhasó többnyire mérsékelt csök­kenést mutatott (30—50 mgr %, illetve 450—550 mgr °/o). Sajnos, nem minden esetünkben volt e két differentiáldiagnostikai szempontból fontos tünet ki­mutatása elvégezhető. A betegség lefolyására nézve a feltétlen jóindu­­latúság volt a jellemző. 2—3 lumbalis csapolás után a láz leesett, a sensorium feltisztult. Néha a fejfájás hosszabb ideig megmaradt azonban a további punc­­tiókra ez is megszűnt. Magára hagyva azonban a be­tegség hetekig is eltarthat, így többízben a beteg 1—2 hetes anamnesissel került kezelésünk alá s a meg­felelő therápiára panaszai megszűntek, láza leesett. A gyógyításban legfontosabb volt tehát a bőséges punctio, másodnaponként. Sulphapyridin és sulph­­methyrthiasol-készítmények a betegség lefolyását jelentősen nem befolyásolták. 1940-ben 6, 1941-ben 14 ilyen esetet láttunk. Hogy szorosabb környezetünkben, Zala megyében, hány eset fordulhatott elő, azt csak hozzávetőleg tudjuk megállapítani, tekintetbe véve a kórház fertőzőbeteg­forgalmát és a Zala vármegyében előfordult fertőző­­betegségek számát. Ez adatok alapján a meningitis serosák száma 80—90-re tehető. Valószínű az is, hogy az enyhébb esetek jó részét nem ismerték fel vagy nem is került orvoshoz. Összegezve eddigi tapaszta­latainkat, különösen a sokszor ismeretlen eredetű

Next