Orvosi Hetilap, 1943. április (87. évfolyam, 14-17. szám)
1943-04-03 / 14. szám - Szablics Imre: Typhus abdominalis kezelése citrátos sajátvérrel
166 ORVOSI HETILAP 1943. 14. szám. fúródásra jut egy női. Ha nem is lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a betegség pathologiájában történt-e változás az utolsó évtizedekben, vagy más tényezők hatása szerepelt-e, annyi bizonyos, hogy a ma fekélybetegsége elsősorban a férfiak betegsége és legsúlyosabb szövődménye, az átfúródás, nőkön csak ritkán fordul elő. A másik súlyos szövődmény, a vérzés, Bastianelli szerint férfiakon ugyancsak gyakrabban fordul elő, mint nőkön. Guldager és Heinzelmann szerint Dániában a vérzés gyakorisága az utóbbi években 0.12%-ról 0.44%-ra emelkedett. Az emelkedés azonban csaknem kivétel nélkül a férfiakat érinti. A betegség csaknem állandó kísérője, a sósavtúltengés, tapasztalataim szerint férfiakon általában gyakrabban fordul elő, mint nőkön. Részleges gyomorcsonkolás után sósavelválasztás hiánya, a nőkön gyakrabban fordul elő, mint férfiakon. Megállapítottam továbbá, hogy fekélybetegségben szenvedő nőkön gyakran mutatkozik hószámbeli zavar és maga a betegség a változó korban gyakrabban fordul elő, mint férfiakon hasonló korban. Oberndorfernek egy régebbi statisztikája — boncolási anyagon — megerősíti ezt az észlelést. A 10—49-ik életévig 54 esetben talált férfiakon és 37 esetben nőkön fekélyt .Az 50—79-ik életévig a fekély 60-szor fordult elő férfiakon és 77-szer nőkön. Schltzstein, Furthmann és Sandweiss 105—12 . éves ultusos gyermeket észleltek. Ezekből 54% volt a fiú és 46% leány. A pubertás után viszont ötször annyi fekélyes fiút találtak, mint leányt. A nemi mirigyek nagy befolyása a fekélybetegségre ebből az észlelésből is nyilvánvaló. A fentiekből nemcsak az következik, hogy a ma fekélye elsősorban a férfi nem betegsége, hanem az is, hogy a kórforma nőkön általában enyhébb lefolyású. Bizonyos tapasztalatok emellett arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegség gyakran együtt jár a petefészek működészavarával. Végül meg lehet állapítani, hogy a tüszőhormon készítmények férfiakon, nőkön egyaránt kedvezően befolyásolják a bajt. A fekélybetegség alkati vonatkozásai régóta ismeretesek. Azok a kísérletek azonban, melyek ezeknek a vonatkozásoknak tisztázására irányultak, eddig nem vezettek eredményre. Ezzel kapcsolatos, hogy azok a gyógyítási kísérletek sem jártak eredménnyel, melyek a betegséget alkati alapon kívánták befolyásolni. Véleményem szerint sok szól amellett, hogy a tüszőhormon kezelést a gyomorfekély alkati gyógyításaként lehessen felfogni. A felsorolt adatok azt látszanak igazolni, hogy a normális petefészekműködés gyakran védő befolyást gyakorola betegség keletkezésére és lefolyását enyhíti. A klinikai tapasztalatok szerint a tüszőhormon a megbetegedés lefolyására kedvező hatást gyakorol. Nem akarom azt állítani, hogy a betegség kóroktanában az alkati tényezők között csak a petefészeknek van lényegesebb befolyása, vagy hogy ez a befolyás minden egyes fekély esetben nagy szerepet játszik, de azt hiszem, hogy az alkati tényezők között a fekély esetek jelentékeny százalékában fontos szerepet lehet tulajdonítani a petefészek működésének, illetőleg hiányának. A tüszőhormonkészítmények gyógyító hatását azonban más módon is el lehet képzelni. Tekintettel az értágító és hámnövekedést serkentő hatásra, feltehető volna, hogy a kedvező befolyás csak helyi és nem az egész alkatra vonatkozik. A fent említett észleléseim és irodalmi adatokon kívül azonban olyan megfigyeléseket is tettem, melyek nagyon támogatják azt a lehetőséget, hogy a tüszőhormonkészítmények — ha a fekély gyógyulására egyáltalán hatnak — ezt a hatást a szervezet alkatának befolyásolása útján érik el. Azt találtam ugyanis, hogy a férfi betegeken középnagy, inkább nagyobb tüszőhormon adagok után a szervezetben bizonyosfokú elnőiesedés jelei mutatkoztak. Többször láttam az emlőmirigyek fájdalmas duzzanatát, mely heteken át tartott és amelyet néhányszor a nemiképesség csökkenése kísért. Egyik esetben, melyben azonban az emlőmirigyeken semmi változást sem lehetett látni, a libido sexualis időleges teljes megszűnését tapasztaltam. Igaz, hogy az esetek túlnyomó részében ilyen szembeszökő tünetek nem mutatkoztak, de azt hiszem, ezekből a tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy tüszőhormon kezelés alatt bizonyos alkati változások — ha nem is mindig nagyon feltűnően — a nőiesedés irányában állandóan kifejlődhetnek, amelyek analóg hatást gyakorolhatnak a betegség lefolyására, mint maguk a női ivarmirigyiek. Minthogy pedig a női ivarmirigyeknek védőszerepe a fekélybetegség kóroktanában bizonyítottnak tekinthető, az említett alkati változások a mellett szólanak, hogy a tüszőhormon készítmények a fekélybetegség bizonyos eseteiben az alkati tényezők megváltoztatása útján fejtik ki hatásukat. A kecskeméti honvédcsapatkórház közleménye. (Kórházparancsnok: Simon Balázs orvos alezredes.) Typhus abdominalis kezelése citrátos sajátvérrel. Irta: Szablics Imre dr., t. o. frigy. 1942 október végén jöttek először csoportosan typhusos betegeik fertőző osztályunkra, akik aszerint, hogy melyik meddig feküdt gyengélkedő szobán, a betegség különböző stádiumának feleltek meg. A diagnosis is ennek megfelelően, a vér vagy a széklet bad vizsgálatával, illetőleg Vidal-reactióval történt. Csak olyan betegekről számolok be, akiknek typhusa nemcsak klinikailag, hanem laboratóriumilag is bizonyított volt. A betegek kivétel nélkül »Tetra« védőoltásban részesültek volt. Az első 24 főből álló betegcsoportban a ma szokásos kezelés és a leggondosabb ápolás mellett már az első 10 napban 4 haláleset fordult elő (2 bélátfúródás, 1 tüdőgyulladás, 1 bélvérzés). Általában a betegek aggasztóan elesett állapotban voltak s nagyrészét a keringés javítására hosszabb-rövidebb ideig injectiós kezelésben kellett részesíteni. A gyógyszeres kezelés abból állt, hogy a szokásos amidazophent sósavval és calciumchloriddal együttes oldatban adták. (Bp. AmidazophenT g 3, Ac. mur. dil. g 50, Calcii Chlorati g 20, Aque dest. g 300 S. 2 o.-ként 1 ek. limonádéban.) A felszívódó calciumtól általános Ca-hatást, a fel nem szívódó résztől pedig adstrngens hatást reméltünk, a sósavtól az étvágy javulását vártuk. Ezt az oldatot valamennyi beteggel szedettük. Rövidesen azonban újabb és újabb typhusos betegek érkeztek, kiknek kb. 50—60%-a- klinikailag