Orvosi Hetilap, 1943. május (87. évfolyam, 18-22. szám)

1943-05-01 / 18. szám - Zselyonka László - Razgha András - Predmerszky Tibor: Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok

87. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1943. május 1. ORVOSI HETILAP Alapította­ MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták I ANTAL GÉZA, HŐ­GYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM­­ Zselyonka László, Razgha András és Predmerszky Tibor: Rheumáso­kon végzett bőrhőmérséklet vizs­gálatok. (213—215. oldal.) Katona János: Spor­gombás bőrblastomycosu­s. (215— 216. oldal.) A budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság Rheuma- és Fürdőkutató Intézetének közleménye. (Igaz­gató: Bélák Sándor ny. r. tanár.) Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok, írták: Zselyonka László dr., Razgha András dr. és Predmerszky Tibor Rheumás megbetegedésekben a perifériás kerin­gés a normálishoz viszonyítva eltérést mutat.. Ennek alkati, működésbeli és kórbonctani alapjai lehetnek. Ottfried Müller az erek és endorhel csökkent érté­­kűségét hangsúlyozza, Eppinger pedig azt igyekszik bizonyítani, hogy a legkisebb erek változásának van döntő jelentősége. Ruhmann szerint főszerepe az al­katnak van, Klinge és iskolája szerint pedig para­­allergiás állapottal állunk szemben. A legújabb vizs­gálatok azt mutatják, hogy a rheumás megbetegedé­sekben a paraallergiás állapot ú. n. spastikus hyper­­ergia formájában áll fenn (Bélák). Rheumások ér­rendszerének vizsgálata kapcsán újabban mind több szó esik az arteriovénás anastomosisokról, vagy más néven Hoyer-féle csatornákról, amelyek mint tudjuk, embernél a végtagvégeken (kéz- és lábujjakon) és mint azt sikerült kimutatnunk, az orrhegyen van­nak nagyobb számban jelen (Razgha és Zselyonka). A subcutisban az arteriolákból erednek és a sub­papillaris venaplexusokba száradzanak, amelyek a cutis alatt legyezőszerűleg terülnek szét. A Hoyer­­csatornák »shunt«-ként szerepelnek a kapillárisokkal szemben, amelyeknél tágabbak. Jelentőségükre Lewis és Pickering, Grant és Pearson és nálunk Bé­lák és tanítványai hívták fel a figyelmet. A kutatók régi törekvése, hogy a rheumások és az egészségesek érrendszere közti különbséget vala­hogyan kimutassák. Ezt többféle módon kísérelték meg. 1. Vizsgálták a bőr színét; 2. a bőr és az erek­nek különféle chemiai anyagokkal (Adrenalin, His­tamin, Morphin, Cantharidin stb.) szemben tanúsított eltérő viselkedését; 3. próbálkoztak plethysmogra­­phiai vizsgálatokkal; 4. kapillarmikroskopiával. Irodalmi szemle. (216. és 219. oldal.) Melléklet: A­z Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Könyvismertetés. (219—220. oldal.) Vegyes­­hírek. (220. oldal.) Heti rend. (220. oldal.) 5. »megterhelési« kísérletek folyamán a bőrhőmérsék­let mérésével és 6. a különféle módon kiváltott ér­­reactiók bőrhőmérséklet módosító hatásának tanul­mányozásával. Nagyobb arányokban csak két érdia­­gnostikai eljárást használtak fel: a bőr hőmérőzését és a kapillaroscopiát. Mivel ez utóbbi semmi jelleg­zetes észlelethez nem vezetett, újabban főleg a bőr­hőmérséklet vizsgálata használatos. A bőr hőmérsék­letének mérésére ma már jóformán hibamentesen dolgozó thermoelektromos eszközök állanak rendel­kezésünkre, amelyek használata egyszerű, a velük történő mérések gyorsan kivihetők és kiterjedt vizs­gálatokra is alkalmasak. A bőrhőmérőzést rheumás betegek perifériás ke­ringésének functionális vizsgálatára Ratschow hasz­nálta fel először, aki kísérleteiben 60 C°-os hőszek­­rényt alkalmazott. Pemberton és Wright »megter­­­helési« kísérleteiben ugyanazon célból a 7 C°-os szoba­levegőn való exponálás hatását tanulmányozták. Herzog a reactiv hyperaemiát és a reactiv felmele­gedést vizsgálta, Hansen és Snorrason pedig a »hi­deg göngyölések« utáni hőmérséklet viszonyokat fi­gyelték meg. Minthogy a bőr a szervezet hőháztartásának re­gulatív szerve, hőmérséklete állandó változásoknak van alávetve és nem képviselhet olyan fix m értéket, mint a szervezet élettani állandói. Ezért összehason­lításra csakis teljesen azonos körülmények között mért bőrhőmérséki adatok alkalmasak. Mindezek szemmeltartásával évek óta folyó bőrhőmérséklet vizsgálatainkat mindig ugyanazon mérési techniká­val, ugyanabban a helyiségben és teljesen azonos kísérleti körülmények között végeztük. Először az egészséges ember bőrhőmérsékletét tanulmányoztuk. Nagy anyagon végzett vizsgálatainkkal mindenek­előtt a hőtopographiát tisztáztuk, azután a testfelület lehűlését tanulmányoztuk, végül pedig érfunctiós­­vizsgálatokat végeztünk. A készített hőtopographiát és a lehűlési viszonyokat különböző szobahőmérsék­letekre vonatkoztatva közöltük. A normál értékek birtokában jó összehasonlítási alappal rendelkezünk rheumás megbetegedésben szenvedők keringési vi­szonyainak tanulmányozására.

Next