Orvosi Hetilap, 1943. augusztus (87. évfolyam, 32-35. szám)
1943-08-07 / 32. szám - Jóna István: Mellhártyaösszenövések és a tüdőgümőkor
87. évfolyam, 32. szám. Budapest, 1943. augusztus 7. ORVOSI HETILAP Alapította: 11ARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták I ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM) Jóna István: Mellhártyaöeszenövések és a tüdőgümőkór. (387—388. oldal.) Ónody Pál: Izolált trochlearis bénulás ejtőernyős ugrás kapcsán. (388—389. oldal.) Bugyi Balázs: A Zeiss—Pijper-fél© erythrocytometerrel való vörös vér testátmérő meghatározáshoz egyszerű nomogramm. (389. oldal.) Scheitz László: Fehér ember élete a forró égöv alatt. Második közlemény. (289—390. oldal.) A kolozsvári belgyógyászati diagnostikai klinika közleménye. (Igazgató: vitéz Kibédi Varga Lajos ny. r. tanár.) Mellhártyaösszenövések és a tüdőgümőkór. Irta: Jóna István dr. A mellhártyagyulladást Landouzy szerint 98°oban gümőkór okozza, bár ezt — főleg egyszerűbb eljárásokkal — nem mindig sikerül kimutatni. Egyéb kórokozójú pleuritis ritka. Bratt és Ingebrigtsen 388 pleuritises betegének továbbra is megfigyelhette a sorsát és ezek közül 32% később tüdőtuberculosisban megbetegedett. Steinmayer 2300 gümőkóros bebetege közül 27,4%-nak volt 3—10 évvel azelőtt pleuritise. Strandgaard a pleuritis siccában is 25%-ban ki tudta mutatni a tuberculotikus fertőzést. Pleuritises betegeiről Gsell számol be legrészletesebben, a legtöbbön állatoltást is végzett. Ilyen módon fiatal egyének pleuritisét 87%-ban, idősebbekét 77%-ban találta gümős eredetűnek. A gümőkór okozta mellhártyaláb az elsőleges affectushoz is csatlakozik, mint a góc körüli gyulladás következménye a hitusmirigyen át, vagy pedig közvetlenül a tüdőről, de leggyakrabban a vér útján terjed át a mellhártyára s gyakran első jele a gümős fertőzésnek, melynek később is árulója lehet, ha a pleuritis összenövéssel járt. Ezek szerint nem érdektelen tudni, hogy milyen gyakori a mellhártyaösszenövés, hiszen ezekből a kiállott pleuritisekre, illetőleg Landoury, vagy Gselle adatai szerint 80—90%-ban előzetes gümős fertőzésekre visszakövetkeztethetünk. A mellhártyaösszenövéseik statisztikai kimutatását a rendelkezésemre álló irodalomban nem találtam, de ha vannak is ilyen közlemények, alkalmasint csak a jól látható callosus összenövéseket tárgyalják. Ebben a feldolgozásomban, mely az elmúlt 2 év alatt a röntgenlaboratóriumban megfordult mintegy 9500 egyén adatait tartalmazza, az olyan összenövéseket is számításba vettem, melyek látható elváltozással (callus, a bordaközök szűkítése, a hilus rongálása stb.) nem Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (61—64. old.) Irodalmi szemle. (393. oldal.) Könyvismertetés. (394. oldal.) Ivannovics György: Megjegyzés Sőrés B. dr. és Edelényi Szabó Gy. dr. az O. H. 30. sz. megjelent cikkéhez. (394. oldal.) Lapszemle. (396. oldal.) Vegyes hírek. (396. oldal.) jártak. Az ilyen rejtett összenövések kimutatása az általunk leírt tünet segítségével általában jól sikerül (lásd: Magy. Rtg. Közl. XVI. évf. 5—6. szám). E tünet lényege az, hogy a tüdő summatiós rajzolata belégzéskor a felfelé haladó bordakitérésekkel ellenkező irányban, vagyis lefelé halad, ha nincs összenövés, viszont összenövés esetén együtt tér ki a bordákkal. Természetesen ez a tünet medialis helyzetű öszenövések esetén nem hasznosítható, de az ilyen összenövés sokkal ritkább, a diaphragmalis összenövés esetén viszont a rekesz többnyire csipkézett, vagy rögzített, lelapított stb. Az összenövések általában főleg a felső lebenyek körül jönnek létre; ez a lebenyek viszonylagos kisfokú légzési elmozdulásának következménye. A feldolgozott 9500 eset összes átvilágításra került betegeinket tartalmazza, tehát nemcsak a mellkasi panaszokkal jelentkezőket, ennélfogva az adatok általánosaknak vehetők, nem tisztán tüdőeseteknek. A statisztikai feldolgozásban külön-külön szerepelnek a férfiak és tv nők, mégpedig kor szerint. Minden beteget kikérdeztünk arról, volt-e »csúcshurut«-ja, mellhártyagyulladása, illetve volt-e »meghűléses« betegsége. Külön feltüntettük a jól látható és a csak közvetve kórismézhető összenövéseket, továbbá az esetleg jelenlevő gümős elváltozásokat. A vizsgálatra került több, mint 9500 beteg közül 4750 férfi és 4750 nő adatait dolgozták fel. I. táblázat. Az I. táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált betegeknek — a fiatalabb korban néhány százaléktól eltekintve —■ mindegyiknek volt már meghűléses betegsége, sőt kb. 8—10%-a »csúcshurut«-ról is tud A beteg A megvizsgáltak száma Tud-e megelőző Beteg volt már kora neme csúcshurutról I pleuri- 1 tisről I meg- 1 hülésrőlösszesen) % 5—44 év férfi 1783 9 134 166 93 nő 2074 8 141 193 93 15—24 év férfi 562 2163 467 551 98 nő 419 29 50 323 412 98 25—50 év férfi 2794 268 442 2084 2794 100 nő 2935 251 547 2137 2935 100 51 éven férfi 1216 127 227 862 1216 100 felül nő 1189 109 225 855 1189 100