Orvosi Hetilap, 1943. október (87. évfolyam, 40-44. szám)

1943-10-02 / 40. szám - Oppe Sándor: Paragen a terhességi hányás gyógyszere

484 nyelőizmok beidegzése ép. Fejét mereven tartja. Fejének mozgatását és a nyiakszirt alatti gödör kopogtatását fájdalmasnak mondja. A nyalii, mellkasi és hasi szervek kóros eltérést nem mutatnak. Az ulnaris, radialis, triceps és biceps, a has-, a térd-, sarok- és talpreflex kiváltható, két oldalt egyenlő. Kóros reflex nincs. Félilálban csukott szemmel biztossára áll. Járása biztos, egyenes. Az izomerő és tónus, valamint a mozgások összerendezettsége ép. Vérnyomása 16 K90 mm Hg. Érvelése egyenletes, 76. Vizeletében nincs semmi kóros. A vérben a Wassermann és Kiss reactio nem mutatható ki. A szemészeti, fül-, orr-, gégészeti vizsgálat, valamint a koponya és nyakcsigolyák két irányú Röntgen-felvétele kórosat nem mutat. Nyolc hónappal a baleset után újra megvizsgáltuk. Ekkor már csak annyiban találtunk elváltozást, hogy a nyelv hosszanti barázdája a középvonaltól balra helyezkedett el, a bal nyelvfél keskenyebb volt, mint a jobb, hátrahúzáskor a bal nyelvfél térfogata kisebbnek látszott és a kioltott nyelv, egész tömegében, csúcsával a középvonaltól valamivel bal felé fordult. Tudjuk, hogy a száj körkörös izmát ellátó, egyébként a facialisban haladó rostok a hypoglossus-magban erednek. Tudjuk, hogy a nyelőizmokat ellátó hypoglossus-rostok a nyalci gyökerekből származnak. Betegünkön tehát a hypoglossus sérülésének helye egyrészt az orbicularis, másrészt a nyelőizmok beidegzésének épségéből adódik. Vagyis a sérülés a hypoglossus magján túl és cervicalis rostoknak a hypoglossushoz való társulásán innen van, ott tehát, ahol a hypoglossustörzs az agyvelő elhagyása után a canalis hypoglossin kilép és az atlanto-occipitalis ízület mentén fut. Már most három nappal a baleset után a sebész vérzést talált az alsó szemhéjakon és hámhorzsolásos vérömlenyt a fejtetőn hátul. Viszont a beteg az 5 m magasról a fejére dobott 40—50 kg-os szalmabála súlya alatt hanyatt vágódott. Ekkor alaposan bele kellett vernie a fejét a földbe és a haematoma nyilván innét származott, az alsó szemhéjak vérzése pedig a hátától eredt. Nyilván a puha szalma az ütés helyén látható sérülést nem okozott, de a fejet elülső részén érte, ahonnét aztán a vérzés a szokott úton és módon 3 nap alatt az alsó szemhéjba vándorolt. Hogy a kissé görnyedt beteg a szalma súlya alatt nem csuklott össze, hanem hanyatt esett, az is azt bizonyítja, hogy a lökés a homlok irányától érte a fejet. Valószínűleg a beteg a szalmát a padlásról ledobni készülő emberek zajára fölkapta fejét és ebben a helyzetben érte a hála, habár a beteg erre nem emlékszik. Mindenesetre a fejnek erős extensióba kellett kerülnie ahhoz, hogy a haematoma hátul ugyan, de még a fejtetőn keletkezzék. Figyelembe véve a hypoglossus sérülésének a neurológiai vizsgálatból adódó helyét, a negatív Röntgen-leletet, a külső sérüléseket és a baleset összes most említett körülményeit, valamint a beteg következetesen emlegetett subjectív panaszait, joggal föltehetjük, hogy az atlanto-occipitalis ízületben hyperextensio következtében rándulás jött létre és hogy ez a csontelmozdulás sértette meg a hypoglossust. Hogy az enyhe hydrocephalus hajlamosságot képezett-e, nem tudom. Érdekes még, hogy a beteg az ízlelés zavaráról is említést tesz, holott a vizsgálat folyamán a különböző ízféleségeket jól fölismerte. Ez onnét származhat, hogy a bénult nyelvfél nem tudta az ételeket úgy átgyúrni, átjárni, mint azelőtt. Hiszen tudjuk, hogy az ételek íze azok alakjától, eloszlásától és a nyelvvel való érintkezés tökéletességétől is függ, pl. más egy kenyérgalacsin és más egy kenyérszelet íze vagy különböző a leves íze a szerint, hogy a benne lévő tészta kockára van vágva vagy metélt. A bénult nyelv viselkedését részletesen írtam le, mert az :a, környéki hypoglossus-bénulásban esetenként különbözet és ennek megfelelően az irodalomban is meglehetősen különböző, sőt részben ellentmondó leírásokat találunk. Ezért tartom érdemesnek a fényképek közlését is (melyeket Kolozsy Vilmos dr. egyet, gyakornoknak köszönök). Meg kell azonban jegyeznem, hogy a képek és a leírás egymás kiegészítésére vannak szánva, de még így sem érik el az élő kórkép igen szemléltető voltát. Végül hangsúlyozom azt a legfontosabb két különbséget, mely a központi és környéki hypoglossus-bénulás közt mutatkozik s ami — ha nem is mindig — de többnyire megvan, rendesen igen feltűnő és amelyet mégis ritkán említenek. A központi bénulásban ugyanis a nyelv kiöltve inkább egész tömegében tekint el a góc oldalától csúcsával, míg a környéki bénulásban a nyelv inkább kampószerűen hajlik a bénult oldal felé. A nyelv hátrahúzásakor pedig az első esetben a két oldal közt alig van különbség és gyakran a művelet kétoldalt gátolt, míg az utóbbi esetben az elterülő, lapos beteg oldal mellett kipríposodó egészséges oldal a feltűnő. Ez utóbbi mindig organikus jelenség. A nyelv hátrahúzását mégsem szokták vizsgálni, pedig ezt is azokhoz az egyszerű módszerekhez sorolnám, melyeket Babinski és mások nyomán organikus és psychogen elváltozások megkülönböztetésére ajánlottak. Sajnos, a vizsgálat nem lehet elég gyors és egyszerű a pénztári rendelések hajszájában, hol a mi betegünk bajának természete is hat hétig felismeretlen maradt. 2. ábra. ORVOSI HETILAP 1948. 40. szám. Paragen a terhességi hányás gyógyszere. Irta: Oppe Sándor dr. városi orvos, Pécs. A terhességi hányás kóroktlana és gyógyítása mindmáig vitás, lévén az eddigi kutatások mindkét szempontból nem eléggé kielégítőik. Ismétlések elkerülése végett utalok a Hetilap múltévi mellékleteinek 5., 6. és 7. számában Fekete, illetve Biró közleményeire. A kielégítő megoldásnak tudományos, de különösen gyakorlati szempontból vitathatatlan fontosságai van. Veit megállapította, hogy terhesség idején az anya véráramában synestiumsejtek mutathatók ki, tehát magzati fehérje kerül az anyai szervezetbe. Az is ismert, hogy a trophoblast hatására a deciduasejtek és a trophoblast sejtjei az átalakulási zónában feloldódnak. Gröfenberg kimutatta, hogy a boholypóp bontó hatása a IV. hónapban is kimutatható és a terhesség végéig ál-