Orvosi Hetilap, 1943. december (87. évfolyam, 49-52. szám)

1943-12-04 / 49. szám - Matolcsy Tamás: Különböző mozgatható műkezek alkalmazásáról

87. évfolyam. 49. szám. Budapest, 1943. december 4. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM* Matolcsy Tamás: Különböző mozgatható műkezek al­kalmazásáról. (589—590. oldal.) Tóth Zoltán: A keratoconjunctivitis sicca. (590—592. oldal.) Lovich Ede és Rády Zoltán: Tetanus III. fokú fagyásssal kapcsolatban. (592—593. oldal.) Lovich Ede: Tizenháromszoros vékonybélsérülés gyó­gyult esete. (594. oldal.) Horváth Boldizsár: Kettő,s méh és hüvely rendellenes­ségről. (594—596. oldal.) Riedl Olivér: Epekő által okozott hasnyálmirigy- és Vesemegb­et­e­ged­és. (596—597. oldal.) Irodalmi szemle. (597—598. oldal.) Könyvismertetés. (598. oldal.) Lapszemle. (601. oldal.) Vegyes, hírek. (601. oldal.) Hetirend. (602. oldal.) A 205. Hadikórház közleménye. (Parancsnok: Luncz Károly orvos-ezredes.) Különböző mozgatható műkezek alkalmazásáról.­ Irta: Matolcsy Tamás dr. egyetemi m. tanár. Régóta foglalkoztatja ,a szakköröket az a kérdés, hogy vájjon miképpen lehetne a hadi rokkantak­nak a háborúban elveszített felső végtagjukat funetioképes mozgatható kézzel pótolni. A legkülönbözőbb megol­dási módszerekkel találkozunk ezen a téren,­­amelyek közül eldönteni, hogy vájjon melyik eljárás helyes, igen nehéz. Mindannyiszor egyenként kell elbírál­nunk, hogy adott esetben melyik protesis fog a csonkra leginkább megfelelni, figyelembe véve az illető egyén munkakörét is. Két csoportba, oszthatjuk a mozgatható műkéz alkalmazásának lényegét. Az I. csoportba tartoznak azok a protesisek,­­ahol minden műtéti beavatkozás nélkül az alkar, felkar vagy váll segédmozgása révén mozgathatóak a kéz ujjai. Míg a II. csoportba so­roljuk azokat a protesiseket, amelyeknek alkalma­zását műtét előzi meg (Sauerbruch). Amikor is a hajlító és feszítői izomnyalábba készített bőrcső moz­gása révén direkt mozgathatók a protesis ujjai. A műtétnélküli mozgatható kéz protesisének al­kalmazása, elsősorban szóba jöhet a hosszú amputatiós csonkkal rendelkező alkarnál, tehát ott, ahol a kézfej alig valamivel a csuklóízület felett amputáltatott le. Ezekben az esetekben, ahol amellett az alkar prona­­tiója és supinatiója is zavartalan, úgy sikeresen al­kalmazható az u. n. pronatiós kéz, amelynek lényege az alkar rotatiója néven mozgatja a hüvelykujjat. Előnye, hogy minden műtéti beavatkozás nélkül a beteg azonnal használni tudja a végt­ajat. Hátránya, hogy a­ mutatóujj nem mozog, tehát csak a hüvelyk­ujj csukódik oda­ a. merev mutatóujjhoz. Ennek kö­vetkeztében a­ fogás vele nem tökéletes (1. ábra). Eze­ket a protesiseket csak akkor alkalmazzuk, ha a beteg a Sauerbruch-féle műtétbe nem egyezik bele. Úgyszintén műtétnélküli protesis alkalmazása válik szükségessé azon rövid alkar és felkar csonkok­nál is, ahol­­a hajlító és feszítő izomcsoport mozgása már nem alkalmas, illetve nem elég erős az ujjak mozgatására, ahol a Sauerbruch-féle műtéti eljárás technikai okok miatt nem vihető keresztül. Az előbbire alkalmazható azon protesis, amelynek az uj­jai rövid alkarcsonk behajlításával egyidejűleg zá­rulnak (2. ábra). Míg azokban az esetekben, ahol a felkar teljesen hiányzik vagy egész rövid felkeresőnk áll rendelkezésünkre, ott legcélszerűbb a fenti elvek 1. ábra, 2. ábra.

Next