Orvosi Hetilap, 1943. december (87. évfolyam, 49-52. szám)
1943-12-04 / 49. szám - Matolcsy Tamás: Különböző mozgatható műkezek alkalmazásáról
87. évfolyam. 49. szám. Budapest, 1943. december 4. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM* Matolcsy Tamás: Különböző mozgatható műkezek alkalmazásáról. (589—590. oldal.) Tóth Zoltán: A keratoconjunctivitis sicca. (590—592. oldal.) Lovich Ede és Rády Zoltán: Tetanus III. fokú fagyásssal kapcsolatban. (592—593. oldal.) Lovich Ede: Tizenháromszoros vékonybélsérülés gyógyult esete. (594. oldal.) Horváth Boldizsár: Kettő,s méh és hüvely rendellenességről. (594—596. oldal.) Riedl Olivér: Epekő által okozott hasnyálmirigy- és Vesemegbetegedés. (596—597. oldal.) Irodalmi szemle. (597—598. oldal.) Könyvismertetés. (598. oldal.) Lapszemle. (601. oldal.) Vegyes, hírek. (601. oldal.) Hetirend. (602. oldal.) A 205. Hadikórház közleménye. (Parancsnok: Luncz Károly orvos-ezredes.) Különböző mozgatható műkezek alkalmazásáról. Irta: Matolcsy Tamás dr. egyetemi m. tanár. Régóta foglalkoztatja ,a szakköröket az a kérdés, hogy vájjon miképpen lehetne a hadi rokkantaknak a háborúban elveszített felső végtagjukat funetioképes mozgatható kézzel pótolni. A legkülönbözőbb megoldási módszerekkel találkozunk ezen a téren,amelyek közül eldönteni, hogy vájjon melyik eljárás helyes, igen nehéz. Mindannyiszor egyenként kell elbírálnunk, hogy adott esetben melyik protesis fog a csonkra leginkább megfelelni, figyelembe véve az illető egyén munkakörét is. Két csoportba, oszthatjuk a mozgatható műkéz alkalmazásának lényegét. Az I. csoportba tartoznak azok a protesisek,ahol minden műtéti beavatkozás nélkül az alkar, felkar vagy váll segédmozgása révén mozgathatóak a kéz ujjai. Míg a II. csoportba soroljuk azokat a protesiseket, amelyeknek alkalmazását műtét előzi meg (Sauerbruch). Amikor is a hajlító és feszítői izomnyalábba készített bőrcső mozgása révén direkt mozgathatók a protesis ujjai. A műtétnélküli mozgatható kéz protesisének alkalmazása, elsősorban szóba jöhet a hosszú amputatiós csonkkal rendelkező alkarnál, tehát ott, ahol a kézfej alig valamivel a csuklóízület felett amputáltatott le. Ezekben az esetekben, ahol amellett az alkar pronatiója és supinatiója is zavartalan, úgy sikeresen alkalmazható az u. n. pronatiós kéz, amelynek lényege az alkar rotatiója néven mozgatja a hüvelykujjat. Előnye, hogy minden műtéti beavatkozás nélkül a beteg azonnal használni tudja a végtajat. Hátránya, hogy a mutatóujj nem mozog, tehát csak a hüvelykujj csukódik oda a. merev mutatóujjhoz. Ennek következtében a fogás vele nem tökéletes (1. ábra). Ezeket a protesiseket csak akkor alkalmazzuk, ha a beteg a Sauerbruch-féle műtétbe nem egyezik bele. Úgyszintén műtétnélküli protesis alkalmazása válik szükségessé azon rövid alkar és felkar csonkoknál is, ahola hajlító és feszítő izomcsoport mozgása már nem alkalmas, illetve nem elég erős az ujjak mozgatására, ahol a Sauerbruch-féle műtéti eljárás technikai okok miatt nem vihető keresztül. Az előbbire alkalmazható azon protesis, amelynek az ujjai rövid alkarcsonk behajlításával egyidejűleg zárulnak (2. ábra). Míg azokban az esetekben, ahol a felkar teljesen hiányzik vagy egész rövid felkeresőnk áll rendelkezésünkre, ott legcélszerűbb a fenti elvek 1. ábra, 2. ábra.