Orvosi Hetilap, 1944. április (88. évfolyam, 14-17. szám)

1944-04-01 / 14. szám - Dobay István: A kulcscsonttörés

160 ORVOSI HETILAP 1944. 14. szám. kiirtásra vonatkozik. Műtéti anyagom részletes feldolgozása folyamatban van, de mielőtt ide­vonatkozó dolgozatom megjelenne, a fent mondott okok miatt szükségesnek tartottam, hogy a műtéti halálozást saját műtéti anyago­mon ismertessem. Előbb idézett dolgozatom­ban azt írta­m, hogy a teljes gégekiirtás műtéti halálozása korántsem oly kedvezőtlen, mint a köztudatban általában elterjedt, és semmivel sem rosszabb, mint más nagy sebészeti beavat­kozások mortalitása. Nagy haladást jelentett a gégerá­k sebészi gyógyítása terén Gluck műtéti módosítása, mivel ennek alkalmazása óta­ a műtét közvetlen halálozása alig haladja meg a 10%-ot. Vannak ugyanis statisztikák, ame­lyek ennél­ is kedvezőbb mortalitásról­­szólnak, így Lénárt 65 laryngektomia, totálisa közül csak két beteget vesztett el, vagyis a műtéti mor­talitás 3% volt- Tapiának 106 esetében 5 ha­lálozása volt, azaz a mortalitás 4,7%-ot tett ki. Rátérve saját anyagom műtéti halálozásá­nak ismertetésére, szükségesnek tartom meg­említeni, hogy a 40 esetben belsős és külső gége­rákok egyaránt szerepelnek.. Volt olyan eset, amely az operabilitás határán mozgott és olyan is, melyet más szakorvos inoperabilisnak mi­nősített. Sőt ,alkalmam volt egy olyan beteget is operálnom, aki a műtét előtt egy évvel rend­szeres sugárkezelésben részesült minden ered­mény nélkül. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a sugárkezelésben részesült betegeken végzett műtéti eredmények a primer­ gyógyulás szem­pontjából egyáltalán nem kedvezőek és a ha­lálos szövődmények nem tartoznak a­ kivé­telek közé. Ezzel is csak azt akarom hang­súlyozni, hogy operáltjaim nem tartoztak az úgynevezett kiválogatott esetek közé. A 40 teljes gégekiirtáson átesett beteg közül a leg­fiatalabb 26, a­ legidősebb 78 éves volt. Meg­említeni kívánom még, hogy a műtétet kizáró­lag csak szövettani vizsgálattal alátámasztott esetekben végeztem el­. A műtétből kifolyólag történő elhalálozás a 40 eset közül egyszer sen­ volt, ezek a betegek mind gyógyultan hagyták el a kórházat. Eredményeimmel korántsem akarom azt bizonyítani, hogy a­ gégekiirtás ha­lálozása egyenlő a nullával. Bizonyára lesznek nekem is halálos kimenetelű műtéteiül, hiszen minél többet operál valaki, annál inkább meg­van erre a lehetőség. Azonban a helyzet mégis az, hogy a műtéti technika kellő elsajátítása és az ebben való jártasság, bőséges egyéni tapasz­talat az utókezelésben, a­ műtéti indicatio gon­dos mérlegelése, stb., mind olyan tényezők, amelyek, a­ mortalitásnak a minimumra való csökkenését eredményezik. Arra is rá kell mu­tatnom, hogy a­ primer műtéti mortalitás te­kintetében elért eredményeimet oly körülmé­nyek között értem el, amelyek­ a beteg elhelye­zése szempontjából egyáltalán nem mondhatók a legkedvezőbbnek, tekintettel arra, hogy hely­szűke miatt a gégeexstirpatión átesett bete­geket nem tudom elkülöníteni a más bajban szenvedőktől. Pedig az ideális állapot az lenne, ha ezen betegek nemcsak elkülöníthetők len­nének, hanem külön ápolószemélyzet is állana rendelkezésünkre. Hogy eredményeim a mű­téti mortalitás tekintetében mégis ilyen jók, azt annak kell tulajdonítanom, hogy sikerült a műtéti methodikát minden, látszólag apró jelentéktelen részleteiben is oly tökélyre fejlesz­teni, amely lehetővé tette ezen eredmények elérését és ezenkívül még abban a minden részletében kiterjedő összműködésben látom, amely a­ beteg ápolásában az orvos­ és az ápoló­­személyzet részéről kifejezésre jut. Mindezen tapasztalataim és eredményeim alapján jogosultnak érzem magam annak kije­lentésére, hogy a gégeexstirpátióva­l járó ma­gas műtéti mortalitás ma­ már semmiképpen sem helytálló és egyáltalán nem szerepelhet műtéti contraindicatio oka­ gyanánt. 40 primer műtéti halálozás nélkül gyógyult esetem is ezt igazolja. A budapesti I. sz. sebészeti klinika közleménye. (Igazgató: Matolay György ny. r. tanár.) A kulcscsonttörés. írta: Dobay István dr. Az orsócsonttörés után a kulcscsonttörés fordul elő leggyakrabban; az összes töréseknek kb. 15%-a. Talán egyik törés ellátására sem ajánlottak annyiféle módszert, mint erre.. Ez azt bizonyítja, hogy egyik sem felel meg telje­sen. Tekintettel az igen eltérő véleményekre, — főleg ami az operatív, illetve conservativ orvoslást illeti — érdemesnek tartjuk klini­kánk idevágó anyagának ismertetését. 67 betegről számolunk be. Ezek közül 47-nek további sorsát figyelemmel kísérhettük. A törés férfiakon 3­0-szer olyan gyakran fordult elől, mint nőkön, mert 67 betegünk kö­zül 52 volt férfi s csak 15 nő. A kor szerinti megoszlás szempontjából érdekes, hogy az iro­dalom adataival szemben a gyermekkorban és az öregkorban, amikor pedig a törés általában leggyakoribb — aránylag kevés fordult elő. Csak 8 betegünk volt 50 évesnél idősebb és 9 16 évesnél fiatalabb. A legtöbb beteg életkora 20—40 év között volt. A törés létrejöhet közvetlen vagy közvetett hatásra. Az előbbi törésfajta jóval ritkább, eseteinknek csak 8%-ában fordult elő. Ilyenkor a csont rendszerint a beható erő támadáspont­jában törik. Bonyolultabb a törés létrejötte közvetett hatásra támadt töréskor. A törés he­lyét ,a külsős erőn kívül a bonctani viszonyok szabják meg. A törés közismerten leggyakrab­ban a kulcscsont középső és külső harmadának határán következik­ be. A külső erő hatására ugyanis, mely a csontot hossztengelye irányá­ban összenyomni igyekszik, a csont leggyen­

Next