Orvosi Hetilap, 1944. június (88. évfolyam, 23-26. szám)

1944-06-03 / 23. szám - Kubányi Endre: Hashártyahiány pótlása amnionnal

ményei ,a részleges vagy teljes leszorítás által előidézett sub­ ileusos vagy teljes ileusos állapot. Amennyire tisztázódott már az összenövé­sek keletkezésének problémája, épp annyira tehetetlenül állunk megelőzés és gyógyítás klinikájának kérdésében. — A Deutsche Ge­sellschaft f. Chirurgie 1929-ben Clairmont; a Magyar Sebésztársaság 1939-ben Matolay, Klimkó, Burger referátumában vitatta meg a sebészt és a­ nőgyógyászt egyenlően nagymér­tékben érdeklő kérdéskomplexumot. A referá­tumok egyöntetűen szinte törvény erejével állítják elénk a megelőzés legfontosabb irány­elveit, amely szerint az összenövések elkerül­hetők, ha a műtét alkalmával a lehető legkevesebb sé­rülésre törekszünk, pontosan csillapítjuk a vérzést és a mű­téti területet lehetőleg mindenhol hashártyá­­val borítjuk. Ezen sebésztechnikai követelményeken kívül a siker nagymértékben függ egy telje­sen ismeretlen factortól és ez­ a constitutio. Clairmont szerint az astheniás és a lym­phaticus egyének azok, amelyek összenövések keletkezésére különösen hajlamosak. És ezekre utalt referátumában Matolay, aki szerint »az összenövésekkel terhelt betegek soha meg nem szűnő, minden kezeléssel dacoló panaszai már sok beteg és sebész életét keserítették meg«. Az összenövések megakadályozására a legkülönbözőbb elgondolásokból indultak ki. A vezérelv mindenkor a bélfelszínek sikamlóssá tétele é­s a természetes bélmozgások biztosítása volt. Ezen törekvéseknek m­a már csak tör­ténelmi jelentőségük van, mert sem a cam­­p hóról aj­na­k (Glynn, Hoehne) vaselinnek, pet­­rolnak, humanolnak, hasüregbe való befecs­kendezése eredménnyel nem járt, sőt azok a zsírok, amelyekhez dhe­mikáliákat vegyítettek, még fokozták az összenövések létrejöttét. Egy másik irány abból a feltevésből indul ki, hogy az összenövések keletkezésének egyik oka lehet az is, hogy a betegben nem képződnek fibrin­­oldó fermentumok. Ezek pótlására Pregel pep­­sinoldatot, mások leucofermentint és más ha­sonló anyagokat ajánlottak. Meg kell még em­lítenünk Mayer és Feldmann levegő hófúvását javasolták. Mindezek a törekvések ma már a múlté. Szeín előtt tartva a sebészkongresszusok és az általános klinikai gyakorlat irányelveit, abból az elgondolásból indultunk ki, hogy a hashártyahiányokat­ és az ebből eredő meg­ismétlődő súlyos bélösszenövéseket azzal igye­kezzünk kiküszöbölni, hogy a hashártyafosz­­tott helyekre császármetszéskor nyert steril amnion lebenyeket ültessünk át- Jól ismerete­sek azok a kitűnő eredmények, amelyeket Bur­ger K. prof. 1937 óta hüvelyképzés terén am­­nionnal előírt. Burger prof. több cikkében, leg­utóbb 1944. januárjában foglalta össze azon vezérelveket, amelyek az amnion-transplanta­­tio sikerének biztosítására követendők. Ta­pasztalatai szerint csakis akkor érhető el siker, ha, , császármetszés útján nyert burkot hasz­nálunk fel, mégpedig oly császármetszésből származót, amely álló burok mellett történt. A másik követelmény, hogy az amniont azonnal fel kell használni. A harmadik pedig, hogy ,a legtökéletesebb asepsist kell szem előtt tartani. . Arra vonatkozólag, hogy váljon az átülte­tett amnion alakul-e át hámszövetté, vagy csak elősegíti a hám bekúszását, Burger prof. a kérdést nyitva hagyja. Szavai szerint ez a gyakorlat szempontjából másodrendűen fon­tos és a biológiába vágó tudományos részlet­kérdés. Ezeknek előrebocsátása után vagyok bá­tor rátérni esetünknek rövid vázolására. Cs. J. 45 éves, 6 hasi műtéten esett át. 1931-ben intézeten kívül gyomor perforatio miatt történt az első műtét; 1932-ben hasfalisérv ugyanezen a területen; 1933-ban hasfalisérv recidiva; 1941-ben összenövésekből származó bélelzáródás, amely műtét után vékonybélsipoly maradt vissza. Ezzel kapcsolatban az egész hasfalvarrat szétvált; az elsőnél sokkal nagyobb hasfalisérve támadt. 1943-ban a bélsipoly zárásának kísérlete, ami ered­ménytelennek mutatkozott. 1943 őszétől fogva állandó bélgörcsei, puffadtságérzése van, többször bélsarat hányt, ilyenkor gyomormosás, bélfürdők és magas beöntések tudták csak bélpassage-­jat rendezni. 1943 november 27-én (Prof. Kubányi) evipan narcosisban a Szent Rókus szülészeti mű­tőjében párhuzamosan végzett sectio caesarea (Dr. Szili Jenő). Sterilen vett amnionlemezkéket borítunk a hashártyafosztott területekre és oda, ahol a bélösszenövések lapszerint és szalagosan tartották szoros összenövésben a bélkacsákat. Egy helyen 30 cm hosszú vékonybélszakaszt, másut 2X15 cm hosszú bélkacsát borítottunk be így amnionnal. Az egyik ilyen amnion fedés azon a helyen történt, ahol előzőleg a bélsipoly járatot felújítottuk és dohányzacskó varrattal két réteg­ben fedtük. Az amnionnak azon felületét használ­ták fedésre, amely a placentáris oldalon volt és így kifelé az újszülött felé tekintő lemez került. Az amnion széleket a hashártyafosztott részek szé­léhez, egymástól 2 cm távolságban finom béltűk­kel és finom Cat-gut öltésekkel rögzítettük. Jel­lemzőnek tűnt fel műtét közben, hogy a perito­­neumtól megfosztott úgynevezett kivágott bél­kacsok az amnionfedés után, az ép peritoneumhoz teljesen hasonló fényezettséget mutattak és hogy a bélkacsok ezen a területen is szabadon elmoz­dultak egymás mellett. A hasfalat rétegesen varrjuk, biztosításul négy drótvarratot helyezünk el. Műtét után a harmadik napon hashajtás és ettől fogva teljes rendszeres bélürü­lés. A vérkép a 6-ik napon 12.000 fehérvérsejtet mutatott. A 16-ik napon ez normálissá vált. A seb teljes prímán gyógyult. A beteg azóta kéthetenkint ellenőrző vizsgála­ton jelentkezik. Hat hónap telt el a műtét óta a, seb végig per primum gyógyult, fonalgennyedés nélkül, a passage-ban semmiféle zavar nem kö­vetkezett be. A beteg hat kg-ot hízott. Mint tető­fedőmester Gyomron folytatja mesterségét.

Next