Orvosi Hetilap, 1944. június (88. évfolyam, 23-26. szám)
1944-06-03 / 23. szám - Kubányi Endre: Hashártyahiány pótlása amnionnal
ményei ,a részleges vagy teljes leszorítás által előidézett sub ileusos vagy teljes ileusos állapot. Amennyire tisztázódott már az összenövések keletkezésének problémája, épp annyira tehetetlenül állunk megelőzés és gyógyítás klinikájának kérdésében. — A Deutsche Gesellschaft f. Chirurgie 1929-ben Clairmont; a Magyar Sebésztársaság 1939-ben Matolay, Klimkó, Burger referátumában vitatta meg a sebészt és a nőgyógyászt egyenlően nagymértékben érdeklő kérdéskomplexumot. A referátumok egyöntetűen szinte törvény erejével állítják elénk a megelőzés legfontosabb irányelveit, amely szerint az összenövések elkerülhetők, ha a műtét alkalmával a lehető legkevesebb sérülésre törekszünk, pontosan csillapítjuk a vérzést és a műtéti területet lehetőleg mindenhol hashártyával borítjuk. Ezen sebésztechnikai követelményeken kívül a siker nagymértékben függ egy teljesen ismeretlen factortól és ez a constitutio. Clairmont szerint az astheniás és a lymphaticus egyének azok, amelyek összenövések keletkezésére különösen hajlamosak. És ezekre utalt referátumában Matolay, aki szerint »az összenövésekkel terhelt betegek soha meg nem szűnő, minden kezeléssel dacoló panaszai már sok beteg és sebész életét keserítették meg«. Az összenövések megakadályozására a legkülönbözőbb elgondolásokból indultak ki. A vezérelv mindenkor a bélfelszínek sikamlóssá tétele és a természetes bélmozgások biztosítása volt. Ezen törekvéseknek ma már csak történelmi jelentőségük van, mert sem a camp hóról ajnak (Glynn, Hoehne) vaselinnek, petrolnak, humanolnak, hasüregbe való befecskendezése eredménnyel nem járt, sőt azok a zsírok, amelyekhez dhemikáliákat vegyítettek, még fokozták az összenövések létrejöttét. Egy másik irány abból a feltevésből indul ki, hogy az összenövések keletkezésének egyik oka lehet az is, hogy a betegben nem képződnek fibrinoldó fermentumok. Ezek pótlására Pregel pepsinoldatot, mások leucofermentint és más hasonló anyagokat ajánlottak. Meg kell még említenünk Mayer és Feldmann levegő hófúvását javasolták. Mindezek a törekvések ma már a múlté. Szeín előtt tartva a sebészkongresszusok és az általános klinikai gyakorlat irányelveit, abból az elgondolásból indultunk ki, hogy a hashártyahiányokat és az ebből eredő megismétlődő súlyos bélösszenövéseket azzal igyekezzünk kiküszöbölni, hogy a hashártyafosztott helyekre császármetszéskor nyert steril amnion lebenyeket ültessünk át- Jól ismeretesek azok a kitűnő eredmények, amelyeket Burger K. prof. 1937 óta hüvelyképzés terén amnionnal előírt. Burger prof. több cikkében, legutóbb 1944. januárjában foglalta össze azon vezérelveket, amelyek az amnion-transplantatio sikerének biztosítására követendők. Tapasztalatai szerint csakis akkor érhető el siker, ha, , császármetszés útján nyert burkot használunk fel, mégpedig oly császármetszésből származót, amely álló burok mellett történt. A másik követelmény, hogy az amniont azonnal fel kell használni. A harmadik pedig, hogy ,a legtökéletesebb asepsist kell szem előtt tartani. . Arra vonatkozólag, hogy váljon az átültetett amnion alakul-e át hámszövetté, vagy csak elősegíti a hám bekúszását, Burger prof. a kérdést nyitva hagyja. Szavai szerint ez a gyakorlat szempontjából másodrendűen fontos és a biológiába vágó tudományos részletkérdés. Ezeknek előrebocsátása után vagyok bátor rátérni esetünknek rövid vázolására. Cs. J. 45 éves, 6 hasi műtéten esett át. 1931-ben intézeten kívül gyomor perforatio miatt történt az első műtét; 1932-ben hasfalisérv ugyanezen a területen; 1933-ban hasfalisérv recidiva; 1941-ben összenövésekből származó bélelzáródás, amely műtét után vékonybélsipoly maradt vissza. Ezzel kapcsolatban az egész hasfalvarrat szétvált; az elsőnél sokkal nagyobb hasfalisérve támadt. 1943-ban a bélsipoly zárásának kísérlete, ami eredménytelennek mutatkozott. 1943 őszétől fogva állandó bélgörcsei, puffadtságérzése van, többször bélsarat hányt, ilyenkor gyomormosás, bélfürdők és magas beöntések tudták csak bélpassage-jat rendezni. 1943 november 27-én (Prof. Kubányi) evipan narcosisban a Szent Rókus szülészeti műtőjében párhuzamosan végzett sectio caesarea (Dr. Szili Jenő). Sterilen vett amnionlemezkéket borítunk a hashártyafosztott területekre és oda, ahol a bélösszenövések lapszerint és szalagosan tartották szoros összenövésben a bélkacsákat. Egy helyen 30 cm hosszú vékonybélszakaszt, másut 2X15 cm hosszú bélkacsát borítottunk be így amnionnal. Az egyik ilyen amnion fedés azon a helyen történt, ahol előzőleg a bélsipoly járatot felújítottuk és dohányzacskó varrattal két rétegben fedtük. Az amnionnak azon felületét használták fedésre, amely a placentáris oldalon volt és így kifelé az újszülött felé tekintő lemez került. Az amnion széleket a hashártyafosztott részek széléhez, egymástól 2 cm távolságban finom béltűkkel és finom Cat-gut öltésekkel rögzítettük. Jellemzőnek tűnt fel műtét közben, hogy a peritoneumtól megfosztott úgynevezett kivágott bélkacsok az amnionfedés után, az ép peritoneumhoz teljesen hasonló fényezettséget mutattak és hogy a bélkacsok ezen a területen is szabadon elmozdultak egymás mellett. A hasfalat rétegesen varrjuk, biztosításul négy drótvarratot helyezünk el. Műtét után a harmadik napon hashajtás és ettől fogva teljes rendszeres bélürülés. A vérkép a 6-ik napon 12.000 fehérvérsejtet mutatott. A 16-ik napon ez normálissá vált. A seb teljes prímán gyógyult. A beteg azóta kéthetenkint ellenőrző vizsgálaton jelentkezik. Hat hónap telt el a műtét óta a, seb végig per primum gyógyult, fonalgennyedés nélkül, a passage-ban semmiféle zavar nem következett be. A beteg hat kg-ot hízott. Mint tetőfedőmester Gyomron folytatja mesterségét.