Orvosi Hetilap, 1944. augusztus (88. évfolyam, 32-35. szám)

1944-08-05 / 32. szám - Benedek László: Kóros szervérzések (coenaesthopathiák) idült járványos agyvelőgyulladásban : gyógyítás elektroschock útján

376 ORVOSI HETILAP 1944. 32. szám.­ ­aknával függ össze, addig­­a másik nagy tünet­­komplex, a »varieté supérieur du syndrome cérébellothanamique« Foix és tanítványai sze­rint az art. cerebr. p. retro-mamillaris thala­­mopersonatus ágának területéhez tartozó bán­­talommal hozható összefüggésbe. D. Foerster az organsensibiilitást a mindkét oldali thalamus épségéhez kötötte, bár leírt esetet, amelyben féloldali thalamusgóc mellett a pleuritis telje­sen fájdalom nélkül zajlott le. Head és Holmesnek (Luys és Délérine után) a sensibilitásra vonatkozó úttörő kutatá­sai a látótelep bántalmaiban több érzészavar­­syndromát engedtek megismerni, olyat, amely­ben az összes érzésqualitásokra nézve az in­gerküszöb emelkedett és olyat, amelyben a fájdalomérzés normalitása mellett a bántalom leginkább a helyzet- és a nehézségérzést súj­totta (ez előbbit nevezhetnénk a cynallactikus egész­ tan értelmében infracaudicalis, az utób­bit supracaudicalis typusúnak). A test térbeli képének a „schema-kiesés“ értelmében való megváltozását algiditási krcsisekkel, krynes­­thesiás érzékcsalódásokkal együtt insulin­shhock hatására már leírtam. Hasonlókép uta­lok a somato­statikus és functionális jellegű „testvázlat“ zavarok kérdésében Benedek és Angyal ezirányú közléseire. Calligaris negatív organhallucinatiókat is leír más coenaesthe­­siás hallucinatiók mellett idült encephalitis­­ben. Az idült encephalitisben szenvedő bete­geknek igen labilis vasovegetatív beidegzése magyarázza azok rendkívüli érzékenységét me­legre, ami fejfájást, rossz közérzetet, szédülést, enyhe zavartságot és tudatborulást válthat ki. Az olasz szerzők e­miatt melegfürdőpróbát is ajánlottak, mint­ diagnostikai eszközt. Calliga­ris „la fame d’aria“-ról beszél, vagyis zárt szén­­savdús fülledt levegőben a Basedow-betegek Bryson-féle tünetére emlékeztető és részben a mikropnoeval is összefüggő nyomasztó érzés­ről, a „levegő-éhség“-ről. Esetemet röviden a következőkben ismer­tetem: K. T.-né, 43 évese nő, 1944. I. 27—11. 19-ig állott klinikánkon­­kezelés alatt. Családi terheltség nem ismeretes. Egy egészséges gyermeke van, 2 művi vb. Kb. 20 év előtt lázas beteg lett tartós domboly táji felfájással. Ugyanekkor bizonytalan időin­ át aluszékony, hypersommás volt. Mintegy 7 év előtt kharaktere megváltozott. Az addig nyugodt, csen­des, türelmes, al­ka­lm­a­zk­odó, dolgos beteg, ideges, ingerlékeny, türelmetlen lett. Kezei remegtek­. Fejét vír­esnek érezte (»olyan a fejem, mint egy üres hordó«). Ugyanezt állítja, testéről is. Majd­ újabb rendellenességek állanak be. A meleget nem bírja, meleg fürdőbe nem tud beleülni, mert tűr­hetetlen hevülést érez. Szobájában még a legna­­gyo­bb hidegben is éjjel-nappal nyitva kell lenni az ablaknak, mert különben nem tud bennma­radni .Ezérti szobában nem tud tartózkodni, mert azonnal heves légszomj lepi­­meg, úgy érzi, hogy megfullad. Az addig csendes, alkalmazkodó beteg ezen tünetek miatt szinte réme lett ,a család­jának. Hozzátartozóit finam­izálta és­­az egész csa­lád mindennapi élete betegségéhez igazodott. Hó­napok óta dysmenorrhoeás. Jelen állopot: Pykimikus habitus. A finlszőrzet riusculin típust mutat, főleg :a­ combokon és a mell közepén kifejezett hypertrichosis. Tüdők­épek. Szívhajtá­rok normálisak, szívhangok tisztáik, szívműködés felm­agasz­talt. Pulsus 130, rhythmu­­sos, aequalis. Kisfokú sitruima. Igen esékeny énbe­idegzés. Élénk dermo-, pilo- és vasomotoros reac fiók. A klinikai tartózkodása alatt fürödni nem tud, ha fürdetjük kipirul, hőhullámot érez, »azon­nal meggyulladok!« kiabálja és kiugrik­ a fürdőből. A normálisan temperált kórteremben nem tud megmaradni, mert úgy érzi, hogy m­e­g kell ful­ladnia. Az ablakokat állandóan nyitogatja, ami ál­landó vitákra ad alkalmat betegtársaival, vagy ha a hideg miatt az ,a­b­aknyitást­ megtiltjuk, kimegy a folyosóra. Koponyáján rendellenesség nincs. Központi jellegű végtagfájdalmasó. Idegnyomás­­pontok nem érzékenyek. Agyidegek részéről kóros eltérés nincs. Arca kissé m­­mika szegény. Mozgásai lassúak, kissé merevebbek, az élettani együttmoz­gások kevésbébé kifejesztettebbe­k a­ szokottnál. Be­hunyt szemmel irányt tart, Romberg negatív. Izomerő, tónus ép. Reflexkörben kóros eltérés nem észlelhető. Ép cerebella- és frontomotorium. Alapanyagcsere: +34. Vérkép normális. Cukor­terhelés normálgörbét mutat. Liquorban kóros eltérés nem mutatható ki. Therapiás insufflatió­­kat és bolgárkúrát vezettünk be teljesen ered­ménytelenül. II. 14-én elektrosh­ock-kezelést kezdtünk.* (94 KW, 300 MA, 0.4 sec.). Typusos görcsrohamot kapunk 1 órán át tartó ködös állapottal. Más­napra meglepő változást észlelünk. A beteg örömmel jelenti, hogy lényegesen jobban érzi magát. A zárt és meleg szoba levegőjét jól bírja, légszomja nincs, sőt néhány percen át a meleg fürdőt is eltűri. A test ürességérzete megszűnt. 2 nap múlva újabb sh­ock ugyanezen dosissal. Másnapra panaszmentes. Jól aludt. Frissnek érzi magát. Ürességérzése megszűnt, légszomja nincs, hőhullámok nem gyötrik. A II. 16- és 18-iki sehockok hasonló mód­on­­zajlanak le, a negyedik sh­ock után próbaképpen több, mint­­/* órán át 38 C fokú vízben hagyjuk ülni, anélkül, hogy bármilyen kellemetlen érzése lenne. A fürdőt élvezi, hőhullámok nem gyötrik, légszomja meg­szűnt. A klinikát ebben az állapotban hagyja el, schock-kezelést ambulanter folytatjuk. 14 nap múlva enyhébb recidiva miatt rövid elektro­­shhock-soroz­atot folytatunk le sikeresen. A neurotikus­­Überbauen kívül az alaptünetek tel­jes elmúlása volt észlelhető. Hogy a hatás váljon az anaxyemiás, humo­ralis, vasalis tényezők közrejöttével, illetve a magasabb vaso-vegetatív szerkezetek befolyá­solása következtében állott-e elő, ez kérdéses marad; valószínű, hogy több factornak volt része benne. Angyal és Gyárfás cardiazolgör­­csökben a vasoconstrictiót előidéző hatásme­­chanismust láttak, amelyet a cortex fokozott átvéreztetése követ. Ugyanők a neuropatholo­­giai magyarázatban a praefrontalis terminalis régiót, állították előtérbe, míg Zucker az agy­törzs jelentőségeit emelte ki. Pötzl az amne­­siát, Benedek és Pap a kóros tudati tartalmaik dissociiatióját és ezzel az „Entiibung”-ot. Schae­ * Az elektroshhock kezelésére a Siemens-féle állandó feszültségre beállított ooinvulsato­rt hasz­nálták fel.

Next