Orvosi Hetilap, 1948. május (89. évfolyam, 7-11. szám)
1948-05-02 / 7. szám - Vértes Bódog - Flórián Ede - Rácz István: Adatok a pemphigus vízháztartásához
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 7. SZÁM, 1948. MÁJUS 2. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 A budapesti Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika közleménye. Igazgató: Földvári Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár. Adatok a pemphigus vízháztartásához Irta: VÉRTES BÓDOG dr., FLÓRIÁN EDE dr. és RÁCZ ISTVÁN dr. A pemphigussal foglalkozó irodalom rendkívüli bősége ellenére csak alig szentel figyelmet a kórkép pathofiziológiájának. Jobbára a therápiás, illetve az aetiológiás kutatások képezik a dolgozatok tárgyát. Az utóbbi években a dinamikus szemlélet megerősödésével a szerzők egyre többet foglalkoztak az electrolyt metabolizmussal (Leighel, Földvári, Turpin, Talbott, Lever, Consolazio, Gougerot). Az extra- és intracellularis tér közötti electrolyt eltolódás annyira emlékeztet a cortex insufficientiára, hogy Goldmann, Markham és Schäffer (1942) a pemphigus pathomechanizmusának egyik fontos láncszeméül a mellékvesekárosodást tekintik. Goldzieher szövettani vizsgálatai alapján csatlakozik ehhez felfogáshoz. A kóros részjelenségek synthetiása valóban plausibilissá teszi a cortex laesio epét a pemphigus kialakulásában. pathologiás electrolyt viszonyok ismerteellett a szorosan vett vízháztartás kérdése háttérbe szorult. A probléma — mint áztartás egyáltalában — rendkívül összeígy számos lehetőség kínálkozik egy-egy " kifürkészésére. A chlor-anyagcsere patkot leíró szerzők hosszú sora (Kriezer, Fodor, Aschew, Urbach, Földvári) mellett a vízásra közvetlenül utaló, pedera készséget Mc.Clure — Aldrich reakcióval is számosan áztak (Kartamischew, Leszczynszki, Blatt, dvári). Az adatgyűjtés kiterjedt a serumérjék viselkedésére is, anélkül azonban, hogy adatgyűjtésen túlmenően megkísérelték volna kapott eredményeket a vízháztartás egészébe építeni. Turpin-Chassagne egy halálos kimenetelű hring esetében a dermatitis herpetiformis »fiziremiai syndromáját« írták le. Ennek kerében hypoproteinaemiát találtak csökkent albumin és alacsonyabb albumin/globulin hányadossal. A globulin értéket változatlannak jelzik. A folyamat mechanizmusát úgy képzelik, hogy a nagy fehérje veszteséget az albumin nem tudja pótolni a májlaesio következtében. Talbott-Lever-Consolazio a serumprotein egyes esetekben történő csökkenéséről számolnak be, miközben az albuminglobulin egyensúly az utóbbi javára tolódik el. Gougerot-Coste 3 eset kapcsán megerősítik Turpin-Chassagne észleleteit. Összefoglalva az eddig leírt eredményeket, a konyhasó retentio, az oedema készség, a duzzadási hajlam mellett a sérumfehérjék megváltozott irányát állapíthatjuk meg. Emellett azonban számos kérdés teljesen nyílt maradt. Egyesek vérbesűrűsödésről (Kartamischen, Turpin-Chassagne) mások hydraemiáról (Urbach) beszélnek. Rosenthal nagy jelentőséget tulajdonít a renalis faktoroknak, míg mások Sabratés, Torla is vitatják ezt a megállapítást. De ezenfelül szinte minden észrevétel talál bizonyos részről ellenvetésekre. Nem látszik hiábavaló törekvésnek tehát az a kísérlet, hogy a pemphigus vízháztartásának egyes faktoraival behatóan foglalkozzunk és az eredményeket megkíséreljük beépíteni a vízháztartásnak abba a dinamikus képébe, melynek körvonalai csaknem a jelenben alakultak ki. A szervezet kétharmadát kitevő vizet osmoticus és colloidális systemák kötik meg. Az osmoticus balanceban a sejt részéről a Kakation és a phosphat anion, extracellularisan viszont a Naration s a chlor, valamint a bicarbonát anion játsszák a főszerepet. A cellularis colloidokkal szemben pedig a mérleg másik oldalán a plasma proteinek állanak. Mivel általában szabálynak foghatjuk fel, hogy a capillarisok sehol sem fekszenek közvetlenül a parenchyma sejtekhez, egy háromkamrás rendszerről beszélhetünk (Schade, 97