Orvosi Hetilap, 1948. július (89. évfolyam, 16-18. szám)
1948-07-04 / 16. szám - Gerendás Mihály - Csefkó István - Udvardy Miklós: A thrombininactiválás szerepe a véralvadásban
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 16. SZÁM, 1948. JÚLIUS 4. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó : Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 122-763. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 Közlemény a tihanyi Biológiai Kutatóintézet Biokémiai Laboratóriumából és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Általános Kórtani Intézetéből 16 A thrombininactiválás szerepe a véralvadásban írták: GERENDÁS MIHÁLY dr., CSEFKÓ ISTVÁN dr. és UDVARDY MIKLÓS dr. Ismeretes, hogy az alvadás során keletkező thrombin rövidesen eltűnik a vérből. A régebbi irodalmi közlések ezt a folyamatot metathrombinképződés néven tárgyalják és feltételezik, hogy a thrombin ilyenkor valamelyik fehérje-fractióhoz kapcsolódik. Kísérletileg megállapítható, hogy a vérhez, plasmához vagy serumhoz hozzátett kész, tisztított thrombinpraeparatum hasonlóképpen igen rövid idő alatt eltűnik. A tiszta, pontosan mérhető activitású thrombin-praeparatumokkal végzett vizsgálatok lehetővé tették a thrombineltűnés folyamatának részletes felderítését. A thrombineltűnés folyamatában az újabb irodalom szerint több factor vesz részt. A mi felfogásunk szerint ilyenkor két folyamat játszódik le. Ezek egyike hirtelen bekövetkező adsorptio, mely a bevitt thrombinnak mintegy 40—60%-át tünteti el. A másik pedig fermentatív inactiválási folyamat, mely az időben progressive megy végbe és monomolekulás reactiotípus szerint inactiválja a thrombint. Az adsorptiós folyamat követi az adsorptiós jelenségek physicochemiai törvényszerűségeit és a jelenség leírható a Langmuir-féle adsorptiós isothermával. Hígítással az adsorptio erőssége csökken. Kifejezett pH optimuma van és hőmérsékletemeléssel a megkötött thrombin mennyisége kevesebb lesz. A fermentativ folyamat reactiosebességi tényezője a monomolekulás típusú chemiai reactiókra érvényes k — —log. nat.^2- t c egyenlettel számítható ki, ahol k a reactiosebességi tényező, t a thrombineltűnés időintervalluma, c0 az időintervallum elején, c pedig az intervallum végén mért activ thrombin-concentráció. Hőmérséklet emelésére a reactiosebesség növekedik. A maximális sebességet testhőmérsékleten éri el. Magasabb hőmérsékleten az inactiválás sebessége csökken. Ha a serumot 10 percig 65 C-fokon tartjuk, inactiváló képességét lehűtés után sem nyeri vissza, vagyis az inactiváló rendszer thermolabilis. Fémionok (Fe+++, Cu++) az eltűnés sebességét fokozzák, fémkötő reagensek csökkentik. Hasonlóképpen csökken az inactiválás sebessége dialysis hatására is. Ezek a tulajdonságok általában a fermentekre jellemzőek és így feltételezhetjük, hogy a monomolekulás típusú thrombin eltüntetési jelenségben egy ferment működését látjuk. Kísérleteink során a thrombininactiválás vizsgálata kitűnő eljárásnak bizonyult a véralvadás mechanizmusának beható megfigyelésére. Éppen ezért a thrombininactiválás kísérletes meghatározására egy egyszerű és gyors eljárást dolgoztunk ki. A vizsgálandó vérhez, plasmához vagy serumhoz ismert activitású thrombint teszünk és 1, 2, 3, 5, 7 és 10 perc incubatiós idő után fibrinogén testen meghatározzuk az elegyből vett próbák alvasztási idejét. Az inactiválás eredményeképpen mindinkább hosszabbodó alvadási időket kapunk. Az alvadási időkből egy empirius összefüggés alapján meghatározzuk a hozzájuk tartozó thrombinactivitást és az így nyert adatokból kiszámítjuk a reactiosebességi tényezőt. A klinikai szempontokat figyelembe véve, kismennyiségű vérrel elvégezhető gyors módszert is kidolgoztunk és a hosszadalmas számítás elkerülésére egy grafikus eljárást ajánlottunk. (Gerendás 1948 a.) A thrombininactiválás vizsgálatával nyert megállapítások közül igen fontos volt annak a felismerése, hogy a vérben voltaképpen sokkal több thrombin keletkezik, mint amennyi az alvadás során kísérletileg kimutatható. 241